Miközben a nagyvilágban a Marcel Breuer név a mai napig jól cseng, sokfelé emlékeznek a nagy hírű bútortervezőre és modern felfogású építészre, Breuer Marcell Magyarországon csak hiányával, szülővárosában, Pécsett pedig az emlékezetével van jelen.

A nagyvázsonyi Kinizsi-vár közelmúltbeli műemléki felújítása és rekonstrukciója okkal váltott ki heves vitát. A helyszínt és kiváltképp a középkori lakó-
torony kiállítását mégis körbelengi az utánozhatatlan Kinizsi Pál- és Magyar Benigna-kultusz.

Műemlékes szakmai ártalom, hogy egy várba, kastélyba, templomba lépve, nem hagyjuk, hogy elragadjon a hely szelleme, előbb vizsgálni kezdjük az épület állapotát, a felújítás minőségét, esetleg annak hiányát. S így van ez akkor is, ha magánemberként érkezünk.  

Vajon létezik-e Antoni Gaudí Barcelonáján kívül város, ahol egy építész markánsan meghatározta a hely arculatát? Igen. Vicenza karakterét Andrea Palladio XVI. századi remekei adják, s gondolhatunk Victor Horta brüsszeli jelenlétére.

A Civitas Invicta megtisztelő címet 2011-ben adományozta az Országgyűlés Szigetvárnak. A Leghősiesebb város – legalábbis a köztudat nagyvonalú fordítása szerint. Valójában a Legyőzhetetlen város. Ám ez történelmileg nem egészen állja meg a helyét.

El a kezekkel várromjainktól! – radikális a megfogalmazás, mégis szívesen írnám így. S hogy miért tartom határozottan jobb megoldásnak középkori romok kisebb kiegészítéseit a manapság divatos teljes műemléki rekonstrukcióknál, arról szólok az alábbiakban. 

A pécsi Bauhaus-triumvirátus – az építészet így jegyzi Breuer Marcell, Molnár Farkas és Forbát Alfréd hármasát. Ám a nagy generációból csak Forbát Alfréd mondhatott magáénak jó néhány, a szülővárosában felépült házat. Közülük számos ma is látható.

Néhány esztendeje aligha sejthette bárki is, hogy a kívül-belül egyaránt rendkívül leromlott állapotú szentegáti Mária-kápolna teljes felújítása és restaurálása nem csak szép álom marad. Az épület újjászületéséről mesél közelmúltbéli története.

A zsámbéki premontrei romtemplom emblematikus műemlékünk. Történetében a helyreállítások is kiérdemelték a műemléki védelmet. A műemléki paradoxon szerint a rom szembeszökő hiányai ellenére egységes egész, így hordozza nyolcszáz év üzenetét.   

„Nem az embernek kell a művészethez alkalmazkodnia, hanem a művészetnek az emberhez” – Lantos Ferenc szavai ezek. A festőművész–művészetpedagógusé, akinek az emlékére létrehozandó pécsi múzeum tervezésére írt ki pályázatot az MMA Építőművészeti Tagozata.

Valaha műemlékek voltak, mára csak megfakult fotó, tervrajz őrzi emléküket. Hiányuk, a helyükre emelt modern épületek sok esetben ma is tájsebként jelentkeznek a városképben, egyfajta sosem múló műemlékvédelmi „fantomfájdalomként” lüktetnek.

Képzeletbeli sétára indulunk, hogy egy pillantást vessünk Pécs belvárosának kevéssé ismert épített örökségére. A Széchenyi tértől gondolatban haladjunk a város főtengelyének számító Király utcán, és miután jelképesen kilépünk az egykori Budai kapun, álljunk meg az 51-es számú ház előtt.