Ez az örökbefogadás (vagy inkább örökségbefogadás?) azonban mostoha pontokat is tartalmaz, ugyanis a törvény megkülönbözteti a helyi és a nemzeti emléket. Ami azért aggályos, mert a kettő aligha választható szét: a helyi emlék is nemzeti és a nemzeti emlék is több szempontból helyi. Az országos műemlék és helyi műemlék kategóriák relevánsabbak lennének, és akkor a százhetven éve használatos műemlék szavunkat sem kellene sutba vágni és a paragrafusok mélyére száműzni.

Hiszen maga a „műemlék” szó is érték, sokgenerációs tradíció kötődik hozzá, a hozzáadott tartalmi többlet nem helyettesíthető semmilyen szinonimával, fontos lenne megtartani!

Azonban ahelyett, hogy az elnevezésekkel zsonglőrködünk, nézzük a törvénykezés jó oldalát. Ha a helyi védett érték a jövő műemléke, akkor örömmel jelenthetjük ki, hogy a mai magyar műemlékvédelem rengeteg tartalékkal rendelkezik, hiszen a majd háromezerkétszáz magyarországi település többségében rengeteg épület vagy építmény áll helyi védelem alatt.

A törvény értelmében csak 2025 végén dől el, hogy a miniszteri döntést követően az egyébként önkormányzati hatáskörben maradó helyi védett elemek közül melyek kerülnek a helyi emlékeket összefogó műemléki kategóriába.

S hogy addig mit tehetnek a műemlékekkel foglalkozó szakemberek? Nézetem szerint az előttünk álló két esztendőben érdemes lenne nagyszabású revíziót folytatni a helyi védett elemek körében. „Csupán” annyi a feladat, hogy lajstromba és számba vegyük valamennyit, s fölmérjük helyzetüket, állapotukat. A dolog vitathatatlanul exlex állapot, mivel ezek egyelőre nem műemlékek, az önkormányzatoknál pedig nem dolgoznak műemlékes szakemberek, akik ezt a munkát megalapozott tudással elvégezhetnék.

Klinkertéglás lakóház kovácsoltvas kerítéssel, Kővágószőlős

 

Magam – kormányhivatalban dolgozó műemléki referensként – önszorgalomból végigvettem az elmúlt esztendőben a meglévő településképi rendeletek és arculati kézikönyvek segítségével, szám szerint mennyi helyi védett érték található Baranyában. Az eredmény meglepett: a kétszázhetvenöt baranyai településen több mint hatezer-száz helyi védettséget élvező épület vagy építmény található, úgy, hogy vagy tucatnyi faluban még el sem fogadták a településképi rendeletet.

Rendkívül magas szám, körülbelül nyolcszor annyi a helyi védett elem, mint a műemléki ingatlan, melyek nagyjából tíz-tíz százaléka világháborús emlékmű, vagy présház, a fennmaradó nyolcvan százalék épület vagy épületrész.

Pécshez közeli kis falvakban kezdtem a települési bejárásokat, és már az első alkalommal kincseket találtam Cserkúton, Kővágószőlősön és Szilágyban. Cserkút legfontosabb épülete az Árpád-korból származó római katolikus templom, melynek fő értéke a belső tér számos középkori freskója. A templom környezetében tucatnyi értékes homlokzatú és helyi sajátosságként kőből épült kerítésű lakóépület került helyi védelem alá. A festői falu főutcáján a műemlék épületet szépen kiegészítik a helyi védett értékek, melyek közül az egykori kovácsműhely a legizgalmasabb. Két épületrészből álló tömegének, kanálhátas technikával kialakított dorozmás homlokzatának és a nyugati épületrész nádfedésének köszönhetően a település különleges, eredeti háza.

Hajdan a cserkúti kovácsműhely volt a nádfedeles ház

 

Cserkútról könnyűszerrel át lehet sétálni Kővágószőlősre. A két település szinte összenőtt, a faluközpontokban álló templomok közti távolság is alig haladja meg az egy kilométert. Az út pedig magával ragadó: a Jakab-hegy sátrának fölénk boruló látványa egész Baranya egyik legszebb fekvésű falujává teszi az uránércbányász múltjáról is méltán ismert Kővágószőlőst, amelynek határában máig megvan az uránbányaüzem egykori szállítóaknájának aknatoronya. A római kori ókeresztény mauzóleum és a római villa maradványai a falu fontos műemlékei. S akkor még nem szóltunk a falu közepén magasodó Árpád-kori gótikus, utóbb Sarlós Boldogasszonynak szentelt római katolikus plébániatemplomról. A műemlékek mellett pedig majd félszáz helyi védett építmény árnyalja és gazdagítja a falu építészettörténetét. Különlegesség a Hunyadi utca 3. szám alatt álló klinkertéglás ház, melynek részletképzései – a ciklopkő lábazat vagy a faragott homokkő kapupillérek és a kovácsoltvas kerítés – is jellegzetesek.

Szilágy igazi aprófalu nem messze Pécs keleti határától. Építészeti jelentősége annál nagyobb, ha a főutcának számító Iskola utca hosszú házait nézzük, kiemelten a 31-es számút.

Baranyában valószínűleg csak itt fordul elő az unikális tornácmegoldás: a falazott oszlopok boltíveken nyugvó, kettős oszlopos kialakításokkal alkotnak érdekes ritmust a hozzávetőlegesen százéves épületeken.

Fölfogásunkat, gondolkodásunkat a műemlékekről – ezt sugallják a három faluban szerzett tapasztalatok – valószínűleg több tekintetben meg kell újítanunk a következő években. Eddig is sejtettük, hogy néhány műemlék kvalitását meghaladhatják bizonyos helyi védett elemek, s ez ugyan önmagában nem teszi lehetővé a műemléki kategóriába emelést, de biztos, hogy a kevés számú és természeténél fogva erősen szűkítő jellegű műemléki védelem mellett a nagyobb számú helyi védelem teszi koherenssé, átfogóvá és teljesen érthetővé egy-egy település építéstörténetét. Hiszen a helyi védett elemek megmutatják a településre jellemző építészet- és kultúrtörténeti vonatkozásokat, melyeket kiegészítenek a sorsfordító eseményekre figyelmeztető emlékművek. Így, miközben az épített örökségen keresztül a települések történeti emlékezetébe vethetünk egy pillantást, gyakran magas szintű építészeti minőséggel és ritkán látott megoldásokkal is találkozhatunk.

Nyitókép: Szilágyi lakóház boltíves tornácoszlopokkal
Fotók: A szerző felvételei