Így vagyunk a barokk stílussal is, melynek létezése a dél-dunántúli városban elvitathatatlan, azonban a történelmi fejlődés miatt olyan, mint a búvópatak. Van is, meg nincs is, de semmiképpen sem meghatározó, mint igazán barokk városainkban: Egerben, Vácott vagy Veszprémben, ahogy azt már Dercsényi Dezső is megállapította a Városképek-Műemlékek sorozat pécsi kötetében, 1956-ban.

Sokat foglalkozott a múlt században a település barokk hagyományaival Gosztonyi Gyula építészmérnök, egykori egyházmegyei főépítész, a római sírkamrák kutatója és Petrovich Ede egyházmegyei levéltáros, aki egyebek mellett a városközpont kanonoki házait kutatta és tett közzé róluk publikációkat.

Munkásságuk nyomán elindulva, valamint a műemlékjegyzékeket segítségül híva listát igyekeztem összeállítani Pécs barokk épületeiről, hogy a maguk teljességében lássuk a XVIII. században emelt épületeket, s választ keresve arra is, vajon létezik-e a barokk épületállománynak nem védett épülete.

A hajdani magtár két évszázados barokk épülete a püspökség területéne ma látogatóközpont 

 

A pécsi barokk kezdete és a vége is különleges. A kezdet pontos dátumhoz kötődik, nevezetesen 1686-hoz, a török korszak elmúltához, a vége viszont elmosódik a stílusok keveredése miatt. A XVII. század utolsó évtizedeit megelőzően és azt követően is a püspökség volt a legfontosabb építkezések mozgatórugója.

Ebbe a régióba száz év késéssel érkezett meg a barokk, és mire igazán kibontakozott volna és a gazdasági fellendülés is megengedhette volna a város barokk fejlődését, már eljött a klasszicizmus ideje. A XIX. században sok barokk épület átépítése kezdődött el.

Bizonyos azonban, hogy röviddel a török idők után a katolikus templomok barokk stílusban épültek meg, illetve épültek újjá. Az Ágoston téri templom, a ferencesek Szent Ferenc-plébániatemploma (mindkettő egy korábbi mecset részeinek felhasználásával épült, illetve épült újjá), a Havas Boldogasszony-templomot (korábban Havi-hegyi kápolnát) s a külvárosi kisebb templomocskákat mind a XVIII. század első felében emelték. A Janus Pannonius és Káptalan utcákban található kanonoki házak és egyéb városi középületek, lakóépületek is tucatjával létesültek ebben a nagyszerű tömegarányokat és – talán a mából visszanézve mondhatjuk – utolsó, igazán történetinek nevezhető fedélszerkezeteket is felmutató stílusban.

Jól képzett építőmesterek és kőfaragók nevét őrizte meg az emlékezet a legrangosabb épületek esetében. Így maradt fenn Petz András építőmester híre, nevéhez a Papnövelde utca 1. szám alatti mai iskolaépület déli szárnya, valamint az egykori vármegyeháza (Papnövelde utca 5.) utcafronti tömbje kötődik.

Az itáliai Como vidékéről származó Sartory építészként és szobrászként is felügyelte az egyik legnagyobb volumenű munkát, a Dóm teret keleti oldalról záró egyházmegyei levéltár és a hozzá csatlakozó plébániaépület megépítését 1780 és 1800 között.

Ez az épület azért is jelentős, mert alapozásakor került elő az első számú ókeresztény sírkamra (mai nevén Péter és Pál-sírkamra). A levéltár épülete egyben stílushatárt is képez a késő barokk és
a klasszicizmus közötti átmenet jegyeivel.

Felújításra vár a manzárdtetős barokk lakóház a Munkácsy Mihály utcában

 

E stíluskeveredés miatt a pécsi barokk időszak vége kissé bizonytalan, egyfajta szép átmenettel van dolgunk a késő barokkból a klasszicizáló késő barokkon, azaz a copf stíluson át a klasszicizmusig. Egyes kutatók úgy vélik, a copf epizódszerű maradt Pécsett, mások szerint viszont tucatnyi képviselőjével találkozhatunk a Belváros utcáit járva. Pályája kezdeti szakaszában még a jeles klasszicista építész, Piatsek József is alkotott hasonló stílusú épületet, a Szent István tér 6.-os számú házat. (Egymásnak is ellentmondó, különböző korszakból származó műemlékjegyzékek sem könnyítik meg az eligazodást, hiszen volt olyan épület, amelyet copf stílusúnak jelöltek 1960-ban, harminc évre rá pedig már késő barokknak.) A közelmúltban megújult az Egyházmegyei Könyvtár épülete (Janus Pannonius utca 8.), amelynek szépen megfigyelhető barokk tömege nem hordoz copf jegyeket. A barokk örökséget mutatja a keleti oldalról zárt sorú beépítés. Egyedi tömegével az egyik legizgalmasabb építészeti hagyatéka a barokk kori városnak a Munkácsy utcai manzárdtetős lakóház, amely bizony megérdemelné a figyelmes felújítást.

Városszerte csaknem félszáz épület visel magán több-kevesebb barokk jellegzetességet. Hajdan ez a szám jóval magasabb lehetett, jó néhány épületet átformált az idő, s nem egyet elbontottak az elmúlt két évszázadban.

Az átalakulás példája Gázi Kászim pasa dzsámija, amelyet a török kori falakat teljes egészében megőrizve kétszázötven éve barokk toronnyal egészítettek ki. A „barokkizálás” stílusjegyeitől csak 1957-ben szabadult meg, hogy katolikus templom létének ellenére is dzsámi arculattal nézzen a délkeletre fekvő Mekka felé Pécs főterén.

Pécsett a XVIII. századi barokk épületállományból szinte valamennyi műemléki védelem alatt áll 2025-ben, ami jól jellemzi a barokk építészet összművészeti jelentőségét a műemlékvédelmi kánonban. Két kis épület – a Király utca 51. és a Perczel utca 28. – áll helyi védelem alatt, az átépítések miatt a műemléki védelem talán nem is indokolt, de tudni kell, hogy mindkettőt az 1700-as években emelték. Van azonban meglepő eset is, és éppen a püspökség területén: a Magtár Látogatóközpont épülete és a Virág-ház legalább két évszázadra tekint vissza, mégsem lett műemlék, s helyi védelmet sem kapott. Az ok talán valamiféle korábbi adminisztrációs hibában rejlik. S a teljes Belvárosra kiterjedő területi védelem ad egyfajta megóvást, de megmagyarázhatatlan az egyedi műemléki védelem hiánya.

 

Nyitókép: Pécs barokk építészetét idézi a Káptalan utcai ház, amely ma a múzeumi igazgatóság épülete
Fotók: Szigetvári Krisztián