Tizenöt éve kezdődött meg a Pécsi Zsolnay Gyár területén a kivitelezés, egyúttal a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa program legnagyobb szabású beruházása. A kulturális éven jócskán túlmutató, csaknem három éven át tartó munkálatok során megszületett a Zsolnay Kulturális Negyed, melyet nemcsak a műemlékes szakma üdvözölt, hanem elismeréssel szóltak róla látogatói éppúgy, mint a területén dolgozók, tanulók.
A teljes területet mutatja a kiállított makett
Azóta a gyár a szomszédos telekre költözött, a csekélyebb értékű épületekben a Zsolnay hagyományainak megfelelően továbbra is folyik a kerámiagyártás. A főútvonal északi oldalán álló, városképileg leginkább meghatározó épületek energetikai korszerűsítése, rehabilitációja már megkezdődött, így a 2023/2024-es tanév tavaszi szemeszterében az egyetemi hallgatók bevonásával ezek kivételével lehatárolták a tervezési területet.
A Komplex tervezés tantárgy keretében egy teljes évfolyam foglalkozott a jelenlegi gyárépület fennmaradó épületeinek sorsával és jövőképével.
A színtiszta ipari hangulatot árasztó gyárcsarnok közepén meglévő „ketrec” rácsaira helyezték el a legjobb munkákat, melyek kitűnő körképet adnak arról, hogy a húszas éveik elején járó, jelenleg mesterképzésben részt vevő építészhallgatók hogyan gondolkodnak egy gyárterület újrahasznosításáról, revitalizációjának lehetőségeiről.
Makett, a háttérben alaprajzzal
Ugyanakkor az épületek és a gyár történetiségét, valamint a szomszédos ingatlanon meglévő műemlékegyüttest nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Harmincegy építészhallgató tablókra nyomtatott tervei és a hozzájuk tartozó modellek láthatók a kiállításon, emellett nyolc egyetemista kizárólag kerámiatervekkel rukkolt elő. A tablókat szemrevételezve bevillan két évvel ezelőtti valenciai élményem, amikor Erasmus+ programmal vendégtanárként betekinthettem az ottani egyetem egyik tervezési projektjébe, és nagyon tetszett a csapatmunka. A féléves tervezési feladat egy konkrét történeti épület rehabilitálása volt, de a hallgatókat úgy osztották csoportokba, hogy öten csak a szerkezetekkel foglalkoztak, egy másik csoport az épület külső megjelenítésével, a harmadik a belső burkolatokkal, a negyedik kizárólag a kerámiákkal, melyeknek Valenciában nagy hagyományuk van.
Pécsett tematikus teammunkát nem tapasztalhattunk, kivételt a speciális kerámiatervek jelenthetnek. Minden hallgató a maga komplexitásában szembesült a megválaszolandó problémákkal és készítette el a terveit.
A legtöbb esetben sor került tágabb környezeti vizsgálatra, a fejlesztési terven belül pedig egy koncepcióterv elkészítésére. A részletek kidolgozása a kerámia szakipari tervek létrehozásában öltött testet.
Hajlított vonalú vasalóház
Az építészhallgatók fantáziáját láthatóan megmozgatta a speciális helyszín és a kerámia- vagy pirogránit elemek használatának lehetősége.
Az új épületek tervezésénél a modern tömegek használata dominál, és feltűnően sokan terveztek hotelt, vendéglátó funkciót a gyárterületre.
Ez logikus döntés, mert a környéken színvonalas szálláslehetőség nincs, ugyanakkor a Zsolnay Negyed bőséges programot kínál az idelátogatóknak, ráadásul innen a belváros is könnyen elérhető akár gyalogosan is. Egy-egy megoldás futurisztikusra sikerült, volt, aki többszintes vasalóházzal kívánta hangsúlyozni az épület sarokpozícióját. Függetlenül a személyes ízlésemtől, egy ilyen megközelítés is lehet jó, ha sikerül a kortárs elemeket harmonizálni a megmaradó történeti épületekkel.
Terv minden oldalról
Talán nem meglepő, hogy műemlékesként a hagyománytisztelőbb, nem a mindent megújítani akarunk elv mentén haladó megoldások kerültek közelebb a szívemhez. Azok, amelyek valamilyen szempontból keresték a kapcsolatot a múlttal, tágabb környezetben és összefüggésekben gondolkozva próbálták megtalálni az új épületek helyét és szerepét. Ez igaz a kerámia használatára, a homlokzatképzésre vagy éppen a tömegformálásra egyaránt.
Nyitókép: Tablósor a Zsolnay-gyárcsarnokban
Fotók: Szigetvári Krisztián
A pécsi Zsolnay „gyár hasznosítása” című kiállítás a Zsolnay Gyárban június 30-ig látható.
