Több más stílusirányzathoz hasonlóan a romantikus építészet eredője is az irodalom, a képzőművészetek és a zene területén kereshető. Válogatásom óhatatlanul hiányos és szubjektív is, de hiszem, hogy Johann Wolfgang Goethe életműve, kiemelten Az ifjú Werther szenvedései nélkül a korszak másként festett volna, akárcsak Victor Hugo irodalmi panorámái nélkül. S nem kevésbé fontos a festőművész Caspar David Friedrich munkássága, hiszen ahogyan ő ábrázolja a kócos fákat és a kusza tájakat, az szépen illeszkedik a XIX. századi romantikus műromokkal teleszórt angolkertek zegzugos világába. És akkor még nem beszéltünk Richard Wagner áradó muzsikájáról.

Ez a korszak nem mellesleg az európai intézményesülő műemlékvédelem szárnybontogatása, amikor számos európai országban ráébrednek a középkorból megmaradó emlékek értékeire és azok építészeti részleteinek az adott korba illő használatának mikéntjére.

És itt még egy pillantás az irodalomra, mert tény, hogy a granadai Alhambra megmentéséért elvi síkon senki nem tett többet a tengerentúlról érkező Washington Irvingnél, aki 1828-as ottjártakor szembesült a pusztulóban lévő épületegyüttes nagyszerűségével. A középkori arab építészet csodái olyannyira megihlették az írót, hogy az Alhambra meséinek oldalain megelevenítette a századok óta halott figurákat. A könyv sikere túlmutatott az irodalom berkein, miután nemzetközi összefogással sikerült az Alhambrát megmenteni. A francia építész, Eugène Viollet-le-Duc saját, számos esetben publikált, követendő épületrekonstrukciós elméleteit felülírva újjáépítette többek között a dél-franciaországi Carcassone várát és a párizsi Notre-Dame is több ponton kapott olyan kiegészítést, amely inkább a fantázia szüleménye, semmint történelmi tényeken nyugvó szerkezeti elem. De ez az attitűd tökéletesen illett a korszellemhez.

Mindeközben a historizmusnak vagy eklektikának nevezett korszak előfutáraként (modernebb felfogás szerint már szerves részeként) a romantika építészete színességgel, fantáziával igyekezett megmutatni, miként lehet és kell úgy visszautalni a középkorra, hogy közben a XIX. század jelenéhez is hű legyen a végeredmény.

Az építészettörténetben én inkább a spirális fejlődésben hiszek, mintsem a lineárisban, ennek szellemében az időközönként visszaköszönő fejezetek magasabb szintről utalnak a már ismert korszakokra. A barokkra következő klasszicizmus sokban hasonlít a reneszánszra, ami az antikvitásban ismert elemek használatát illeti, mégsem annak puszta kopírozásáról van szó. Ugyanígy a romantika belesimul a XIX. század tágan vett historizáló törekvéseinek szabályszerű vonulatába, hiszen közvetlenül a klasszicizmus után érkezve, a középkort állítja a középpontba, egyedi átmenetet, egyben bevezetést is szolgáltatva a stílustiszta neoromantikának és neogótikának. A stílusok századvégi kusza keveredése pedig majd az eklektika stíluspluralizmusával megy el a végsőkig, és díszítőkedvéből mit sem veszítve a szecesszióval fordulunk majd át az új évszázadba.

De a romantika még az ötven évvel későbbi szecessziónak is tudott irányt mutatni, hiszen melyik stílus alkalmazta az addigi talán legmerészebb díszítőelemeket, a hagyományokhoz és környezethez egyáltalán nem illeszkedő színezéssel kombinálva? Természetesen a romantika.

Feszl Frigyes Pesti Vigadója és Ybl Miklós fóti plébániatemploma minden bizonnyal a magyarországi romantikus építészet szinte előzmény nélküli csúcsalkotásai, de a folytatás sem kevésbé impozáns, ha csak a pécsi példákat vesszük is sorra.

Nagyjából 1850 és 1870 között volt jelen Pécs építészetében a romantika jele. Kezdete a Bach-korszak kiábrándultságának első éveibe nyúlik vissza, ám a periódus végén már létezik az Osztrák–Magyar Monarchia, mely minden korábbi fejlődési íven túlmutat majd. De már ebben a húsz évben is jelen van a polgárosodó, egyre erősebb öntudattal rendelkező, részben német ajkú pécsi lakosság, amely a romantika építészeti eszköztárával teljes mértékben azonosulni tudott.

Bő kéttucatnyi épület született ebben a stílusban Pécsett, közülük számos máig arculatformáló szereppel bír, elhelyezkedésük vagy éppen az utcaképben tekintélyt parancsoló tömegük és architektúrájuk miatt.

 

Új színhasználati hívja fel magára a figyelmet a Szepessy utcában  
A szerző felvétele

 
A Szent István téren álló hajdani zárdatemplom nemrég újult meg minden részletében. Az alig néhány év alatt, 1869-re felépült zsinagóga, amelyet harmadmagával Feszl Frigyes tervezett, egyes építészeti részleteiben párhuzamba állítható a Pesti Vigadó épületével.

„Romantikus” látogatásunkat folytassuk a Széchenyi téren, amely egy háromdimenziós építészettörténeti képeskönyv. A tér északkeleti saroképülete a Mária utca első palotája, a Taizs-ház, három homlokzattal tekint a környező közterületekre. A délnyugatra néző kőkeretes üzletbejárat, fölötte a konzolokon nyugvó emeleti zárterkély és annak pártázatos lezárása teszi mozgalmassá a funkcióját a múltban sűrűn váltogató épületet. Földszintjén volt már kávéház, nyomda, galéria, manapság vendéglő. A földszinti pallótokos ablakokat félköríves felülvilágítókkal látták el, az emeleti kapcsolt gerébtokos ablakokat szép vakolatarchitektúra veszi körbe. A főpárkány alatt az ablakok tengelyében kör alakú, virágmintás vakolatdíszek gazdagítják a tizenöt éve sárgáról halvány rózsaszínűre festett házat.

Nemrég felújított épület áll a főtértől északra fekvő Szepessy utcában, barnás-narancsos falmezői kiemelik az építészeti tagozatok halványabb színárnyalatát.

Sok esetben a mező szokott világosabb lenni, de a romantikában a történeti színezés logikája is megfordulhat.

A történeti hűség kedvéért hozzá kell tenni, hogy a mostani biztosan nem az eredeti szín, az épület huszonöt éve még jellegtelen piszkosszürke volt, majd az egészet bordóra festették. A mostani színösszeállítás kétségkívül a legjobb a három közül.

Átvágva a főtéren, a Jókai tér déli oldalán álló négyes számú ház tömegét és színezését tekintve az Elefántos-tömb legformabontóbb épülete. Karcsúsága a középkor lakótornyos megoldásait idézi, és a már harminc éve is meglévő halványlila tónus szépen betagozódik a szomszédos sárga árnyalatok közé. A földszinti galéria íves bejárata fölötti két körablak finoman vezeti fel tekintetünket az emeleti szintre, ahol az ablakok körüli vakolatdíszek játékossága adja a homlokzati architektúra legfőbb értékét. Egyéniség tehát ez a kis épület, de méreténél fogva nem válik hivalkodóvá.

Zárterkélyes homlokzatú lakóház a Ferencesek utcájában
Képforrás: Wikimédia Commons

 

Talán a legszebb a kis sétálóutca, a Ferencesek utcája tizennégyes számú háromszintes lakóépülete. Minden eddig elmondott ismérv kiteljesedik itt: impozáns méretek széltében-hosszában, az öttengelyes épületnek jól áll a magasság. A halvány rózsaszínű homlokzat sem zavaró, ám nagyon fontos lesz hosszabb távon is pontosan ezt a visszafogott árnyalatot megőrizni, mert már csekély aránytévesztés romboló hatású lehet. A piano nobilének, a reprezentatív első emeletnek külön rangot ad a zárterkély, melynek itt még kis oldalablakai is vannak; ülőfülke-hangulatot teremtve a lakás központi helyiségében. Az ablakok körüli játékos díszítés külön elemzést érdemelne, különösen finom és szellemes megoldás volt az első emeleti szegmensíves ablakokhoz hozzárendelni a hasonló szegmensíves vakolatdíszt, majd ugyanezt folytatni a harmadik szinten is, de már egyenes záródással és szintén az ablakokhoz illeszkedve. Kis túlzással ezen az egy házon több ötlet lelhető fel, mint a környező épületeken együttvéve!

A Caflisch Cukrászda a belvárosban
A szerző felvétele

 
Ugyanígy a Király utca első, Bazárnak nevezett épületéről is, mely mostanra kissé eltűnőben van a növekedő fák takarásában, de itt legalább az építtetőt ismerjük, Zsolnay Vilmos családjának lakóépülete volt, a földszinten üzlettel. Innen költözött aztán a család a Zsolnay-gyár területére. Az épület földszintjén ma vendéglő van, az emeleti lakásokat azonban statikai problémák miatt sajnos évtizedek óta nem lakják.
 
A Caflisch cukrászda 1789 óta egyetlen rövid megszakítással folyamatosan működik. Ritkaság, hogy egy épületet megelőzzön a funkciója, amikor a ma ismert ház 1860 körül épült a Király utcában, a Caflisch akkor már hét évtizede létezett. Választani sem lehetett volna jobb építészeti stílust a cukrászdához, hiszen minden díszítőelem az eredeti funkcióról szól: az erőteljesebb rózsaszín puncstortára emlékeztet, a párkány alatti kapcsos zárójel formájú tagozatok és az ablakok kötényében látható virágdíszek mint megannyi marcipánfigura, míg a finom ablakkeretezések a tejszínhab vonalát idézik fel.

A Szent István téren álló kora romantikus Miasszonyunk-zárdatemplom nemrég újult meg minden részletében. Alig néhány év alatt épült fel 1869-re a zsinagóga, amelyet harmadmagával Feszl Frigyes tervezett, s egyes építészeti részleteiben párhuzamba állítható a Pesti Vigadó épületével.

 

Nyitókép: A pécsi zsinagóga
Képforrás: Wikimédia Commons