Az utca 1870 óta viseli magyar nevét, amelyet a napjainkban bontás alatt lévő, a XVIII. századtól a Covidig folyamatosan működő Márványmenyasszony vendéglőről kapta. Itt tartotta lakodalmát Széchenyi és Wesselényi, ide járt vacsorázni Ady, Krúdy és Márai.
A királyi palota kupolája zárja a horizontot (fotók: Szerdahelyi Csongor)
Nem ez az egyetlen Márvány utcai kertvendéglő, amely valamikor jobb napokat látott. Legalább tíz éve árválkodik a felirat az egyre mocskosabb kirakatüvegen: „Éttermünk felújítás miatt zárva. Megértésüket köszönjük!” Hajdan ez volt a főváros egyik leghíresebb vacsorázóhelye, a Kis Royal. Az elhanyagolt utcafront mögött ma is bólogatnak a hatalmas, egészséges gesztenyefák, melyek alatt az első világháború végétől egészen a hetvenes évek végéig cigányzene mellett nagyszerű estéket tölthettek a vendégek.
A Kis Royal 1967-ben (Fortepan, adományozó Bauer Sándor)
Aztán a zenészek cigányútra mentek. Először lett belőle lengyel étterem, idétlen belső átalakítással. A bárpultnál nem székeken, hanem
kötéllel a plafonhoz erősített fahintán billeghettek a vendégek. Ám a kert még akkor is csodás volt.
A kétezres évek elején pedig az új módi azt hirdette: „Fix áron annyit ehetsz, ihatsz, amennyit csak akarsz.” Máig sem tudom, miért, Mongolnak hívták akkoriban. A vendégek annyira jóllaktak, hogy elfogytak. Azóta rohad az épület, a környék szomorúságára.
Az utcafront mögött ma is bólogatnak a hatalmas, egészséges gesztenyefák
Gyermekkoromban szüleimmel többször vacsoráztunk a Márványmenyasszonyban, Kalmár Pál, a tangókirály énekelt ott esténként. 2014-ben kisebbik lányom tizennyolcadik születésnapját ünnepeltük – szép este volt. A környéken lakom, így a Kis Royalban is gyakran megfordultam, bárhogy is nevezték. Ma már egyikbe sem mehetek.
Nemcsak a környékünkön, hanem a városban mindenhol fogynak a magyar vendéglők. Zárva a Mátyás Pince, a Kárpátia, a János Pince. Van helyette minden sarkon pizzéria, Irish Pub, cseh söröző, török és kínai étterem. Nem jó ez így.
Nyitókép: Bontják a Márványmenyasszonyt
|
