Az egyre tikkasztóbbá váló hőség sem tántoríthatott el, hogy felkeressem Király Gábor kiállítását a Hungarian Art & Business (HAB) újonnan nyílt kiállítóterében. A HAB Kabin modern, letisztult tere egy hajó kabinját juttattja az eszembe. Ágyak, tárolók ugyan nincsenek, vannak viszont a kabinokra jellemző kerek (ám nagy) üvegablakok, amelyek egyikéből göcsörtös törzsű fára lát ki az ember.

A késő középkorban élt titokzatos MS mesterről még ma is keveset tudunk. A Szépművészeti Múzeum MS mester és kora című kiállítása számos adalékkal és új ismerettel szolgál,
de a kérdés továbbra is válaszra vár.

Tárlatán számára ismerős tájakra kalauzol Csáky Donát Márk. A Balaton-felvidéki Várvölgy és a Duna-parti Verőce természeti részleteit örökíti meg olyan szellemi és technikai alapállásból, amely közel fél évezredes tradíciót fog össze (Molnos Péter).

A kocka el van vetve – mondta Julius Cesar, amikor seregével átkelt az észak-itáliai Rubicon folyón. Szállóigéje Bartha Máté szájából is elhangozhatott volna – Kockavető című tárlata nagy dobás.

A retro korát is éljük. Egyre többen tekintenek nosztalgikus hangulattal a hetvenes-nyolcvanas vagy éppen a kilencvenes évekre, amikor „még minden szebb volt”. Persze, van, akinek jelenünk jelenti a szépet, és nem vágyakozik vissza. Hogy Bereczki Kata visszavágyódik-e, nem tudom, de saját gyermekkori élményeit felidéző festményei ezt sugallják.

Időről időre kiállítások miatt látogatok el a budai hegyek között található Klebelsberg Kultúrkúriába.  Részt vehetnék itt filmvetítéseken, zenés-táncos vagy színházi esteken is, ha nem a képzőművészet élvezne nálam prioritást. 

Valahányszor ellátogattam a Deák Erika Galériába, még sosem csalódtam. Most a Tuniszban született, Berlinben élő Nadia Kaabi-Linke izgalmas, innovátori attitűdjét kiemelő tárlatáról sem távoztam fásultan. 

Olykor mindannyiunknak szüksége van nyugalomra, csendre. A Godot Intézet Szüts–Vojnich című kiállítása is arra készteti a látogatókat, hogy csendesítsék le elméjüket, merüljenek el Szüts Miklós és Vojnich Erzsébet utcákat, tájakat, enteriőröket ábrázoló képeinek sejtelmes világában. „Csak csendben, csak halkan…” – ahogyan Bródy János Ne szólj hozzám című dalában megénekelte.

Ismerjük a Pont, pont, vesszőcske, készen van a fejecske című kézügyesítő mondókát, hiszen ki innen, ki onnan hallotta gyermekként, felnőttként pedig maga adja tovább csemetéjének. keserű Károly Keserü ám – a világ első nemtudomista című kiállítása hihetetlen mennyiségű pontot vonultat fel. A sűrűn szedett pontrengetegből azonban sehogy sem állna össze a mondókabéli fejecske.

Valójában nem IV. Henrik francia király, hanem egyik barátja és tanácsadója, Rosny, később Sully bárója mondta a sokak által ismert, szállóigévé lett mondatot: Paris vaut bien une messe. Hogy a francia főváros valóban megér-e egy misét? Minden bizonnyal meg.

Kiállításokért nem sűrűn „mászom fel” a budai Várba. Csakis akkor sétálok vagy buszozom fel, ha valamin igazán megakad a szemem. Haász Katalinnak Táncsics Mihály utcai Neon Galériában látható tárlata, a Láncgörbe ilyen. Egymással összefűzött, görbített vonalakból állnak össze olyan láncolatokat, melyek lebilincselők, nem eresztik a nézőt.

Budapesti otthonában beszélgettem a Munkácsy-díjas Árendás József grafikusművésszel életéről, munkásságáról, a plakátművészet fontosságáról.