Emlékszem, mennyit néztem a Pom Pom meséit vagy éppen a Nagy ho-ho-horgász kalandjait. Csukás István és Sajdik Ferenc szívet melengető karakterein nőttem fel. A Klebelsberg Kultúrkúria Örökké derűvel – Sajdik Ferenc (1930–2025) művei diafilmeken című tárlatán örömmel láttam viszont őket.

Minden szülő rémálma, hogy elveszíti gyermekét. Vannak segítő szervezetek, mint az Élet.Érzés Egyesület, a Perinatus Alapítvány, ám a feldolgozás hosszú évekbe telik, és a seb sokszor sosem gyógyul be. Koller Margit szobrászművész gyógyírt kíván nyújtani ezekre sebekre.

Rohamléptékben fejlődik a technológia, de nem olyan mértékben, hogy a fény sebességét meghaladó űrhajókat építsünk. Pedig világegyetemünk további felfedezéséhez szükséges ezt a sebességet elérnünk hogy megfejtsük megannyi titkát. Többek közt a párhuzamos univerzumok létezését, amivel Yes Gallery-ban látható Parallel Realities kiállítása is foglalkozik.

Úgy kerek a világ, hogy különbözünk egymástól. Vágyaink, céljaink is eltérnek másokéitól, ám mindannyian vágyunk törődésre, kapcsolatra. Ilyenek Részegh Botond alkotásainak testi, lelki és szellemi kapcsolatba kerülő alakjai is.

A magyar művészet egyik nagy mesterének, Fényes Adolfnak kissé a feledés homályába merült festészetét idézhetjük fel a Magyar Nemzeti Galériában, amely stilárisan sokszínű, témáiban is sokrétű munkásságából ad szűk válogatást.

Gyűjtő és gyűjtemény – elválaszthatatlan fogalmak, melyek kölcsönösen teremtik meg egymást. Szalóky Károly, a Várfok Galéria alapítója és vezetője maga is műgyűjtő. Harmincöt évvel ezelőtt nyitotta meg az első tárlatot, most pedig olyan kiállítás ünnepli az elmúlt három és fél évtizedet, amelyen valamiképp ő kerül reflektorfénybe.

Valahova, valakihez tartozni szükséges. Családhoz, barátokhoz, munkatársakhoz, egy közösséghez vagy egy helyhez. A zimbabwei Again Isheanopa Chokuwamba festészetét is ez határozza meg, művészetében kiemelt szerepet kap a hovatartozás, az identitás kérdésköre. Az alkotó Tokaj Art Wine Galériában látható tárlata is nem véletlenül kapta ezt a címet: A hovatartozás magjai.

Sokfajta filmet rendezett már Guillermo del Toro, a gótikus mesék szaktekintélye, így a Rémségek tára című vérfagyasztó tévésorozatot is. Verebics Ágnes Godot Galériában látható tárlatáról, a Wunderkammerről valamiképp ez a horrorsorozat jutott az eszembe. Bár korántsem olyan ijesztő, mégsem könnyed hangvételű kiállítás.

Kísérletezni sok mindennel lehet. A természettudományok, a mérnöki, a társadalom- és a humán tudományok, s a művészet területén is. Hogy miért vettem lajstromba mindezt? Mert a KULT7 Galériában látható Re: framed-Beyond the surface című csoportos tárlaton is kísérletek láthatunk, nem is akármilyeneket.

Elég egy óvatlan mozdulat. A Ludwig Múzeum Golden Repair – Finom illesztések című kiállítása „nyitányában” asztalra helyezett törött porcelánokat láthatunk. A Yoko Ono készítette Mend Piece (1966/2025) installáció darabjait nekünk kell összerakni.

A Germano Celant művészettörténész által megalkotott és elterjedt arte povera kifejezés szegény vagy szegényes művészetet jelent. A Yes Gallery-ben látható Arte Povera Ungheria – hétköznapi tárgyakból művészet című kiállítás neve ellenére cseppet sem szegényes. Jóformán „van itt minden, mint a búcsúban”, széles kínálat várja a kiállítótérbe betoppanókat.

„Újra itt van, újra itt van...” – szól az Illés-együttes jól ismert dala: feLugossy László művei újra láthatók a MissionArt Galériában, melyben már ki tudja, hányadik tárlatát rendezik a mesternek. Mindenesetre most újabb kiállítással jelentkeznek Elvont vagyok nem formalista címmel.