Vannak alkotók, akiknek életműve kevéssé ismert, holott művészetük megérdemelné a figyelmet mind a közönség, mind a szakma részéről. A „mellőzöttek” közé tartozik Czimra Gyula festőművész is, akinek most feltárul a pályája. A Magyar Nemzeti Galéria Árnyék nélkül – Czimra Gyula (1901–1966) életmű-kiállítása hat szekcióban száznyolcvan művet vonultat fel.

Kinek mit jelent a Balaton? Nyaralást, nyugalmat, szabadságérzetet, játékot, többségünknek feltöltődést, egy alkotó esetében viszont inspirációs forrást is. Arról, hogy Szabó Zsolt Isparomar életében milyen szerepet tölt be a magyar tenger, az a kiállítás mesél, amelyen balatoni tematikájú zománcképeit, sejtelmes és op-artos fotográfiáit vonultatja fel.

Blue hotel on a lonely higway. Blue hotel life don’t work out my way… – énekli Chris Isaak énekes, dalszerző, gitáros Blue Hotel című dalában. Hardi Ágnes tárlat is ezt a címet kapta. Ez a hotel bárhol, egy elhagyott út mellett is állhatna. És a magányról, a beteljesületlen vágyakozásról mesél, amiről a nóta is szól.

Két figyelmet érdemlő alkotó „randevúja” a Closer // Meanwhile. Egymástól függetlenül készült alkotásaik hasonló gondolatiságot tartalmaznak. Bár ábrázolásmódjuk különböző, mindkettejükre jellemző a valóságtól való elrugaszkodás, miközben figurális elemekből és foltokból építik kompozíciójukat.

Táj és test kulcsfontosságú témakörei a művészet történetének. Lehetetlen számba venni azt a   számtalan alkotót, akit megragad a sűrű erdő, egy havas hegyorom vagy egy zöldellő tisztás látványa. Akárcsak azt, hogy az idők folyamán miképpen ábrázolták az emberi testet: a reneszánszban élethűségre, anatómiai pontosságra törekedtek, a barokkban drámaibb módon, dinamikusan jelenítették meg, és így tovább…

Visszatérő álmaink között gyakori a lebegés. Ilyenkor felemelkedünk a talajtól, ide-oda ringatózunk. Szabadnak, könnyednek érezzük magunkat, mint az űrhajós, aki Földünket elhagyva kerül a súlytalanság állapotába. A Faur Zsófi Galéria új, csoportos tárlatának címében is szerepel a súlytalanság szó, de természetesen nem az űrbéli állapotra vonatkozóan.

A Londonban élő és alkotó Bozó Szabolcs munkájával már találkozhatott a hazai közönség. Még 2023-ban a Ludwig Múzeumban A cukiság faktor című csoportos tárlat résztvevői között szerepelt.

Az egyre tikkasztóbbá váló hőség sem tántoríthatott el, hogy felkeressem Király Gábor kiállítását a Hungarian Art & Business (HAB) újonnan nyílt kiállítóterében. A HAB Kabin modern, letisztult tere egy hajó kabinját juttattja az eszembe. Ágyak, tárolók ugyan nincsenek, vannak viszont a kabinokra jellemző kerek (ám nagy) üvegablakok, amelyek egyikéből göcsörtös törzsű fára lát ki az ember.

A késő középkorban élt titokzatos MS mesterről még ma is keveset tudunk. A Szépművészeti Múzeum MS mester és kora című kiállítása számos adalékkal és új ismerettel szolgál,
de a kérdés továbbra is válaszra vár.

Tárlatán számára ismerős tájakra kalauzol Csáky Donát Márk. A Balaton-felvidéki Várvölgy és a Duna-parti Verőce természeti részleteit örökíti meg olyan szellemi és technikai alapállásból, amely közel fél évezredes tradíciót fog össze (Molnos Péter).

A kocka el van vetve – mondta Julius Cesar, amikor seregével átkelt az észak-itáliai Rubicon folyón. Szállóigéje Bartha Máté szájából is elhangozhatott volna – Kockavető című tárlata nagy dobás.

A retro korát is éljük. Egyre többen tekintenek nosztalgikus hangulattal a hetvenes-nyolcvanas vagy éppen a kilencvenes évekre, amikor „még minden szebb volt”. Persze, van, akinek jelenünk jelenti a szépet, és nem vágyakozik vissza. Hogy Bereczki Kata visszavágyódik-e, nem tudom, de saját gyermekkori élményeit felidéző festményei ezt sugallják.