Ki ne ismerné a XX. századi modern magyar festészet megkerülhetetlen alkotóját, Szőnyi Istvánt? Többségünk tud nagybányai tanulóéveiről, zebegényi korszakának tájképeiről, meghitt enteriőrjeiről. A Pesti Vigadóan Dankó Dalma és Bodnár Zita kurátorok nem kisebb feladatra vállalkoztak, mint hogy reprezentatív válogatással bemutassák ezt a gazdag festői pályát. Az ajtón túl – Szőnyi István rejtett világa bizonyára sok látogatót fog vonzani.

Hatalmas technológiai fejlődést indítottak el a XIX–XX. század új találmányai, többek között az elektrotechnika vagy a vegyipar területén. Bánki Donát és Csonka János feltalálta a karburátort, Guglielmo Marconi kidolgozta, majd megvalósította a drótnélküli távírót, a Wright fivérek (Orville és Wilbur) megreformálták a repülést.

Ódor Bence legfrissebb képsorozatában mancsos lények pottyannak a vidéki létforgatagba és a székesfőváros szegleteinek derűs, hiperreális világába. Felbukkannak az édesded napfényben sziporkázó tömbházak zöldfelületein, piknikplatzain vagy éppen a főút száguldástól egyneművé váló színterein is elénk pattannak.” (Tayler Patrick)

Határ Attila őrzi emlékeit, legalábbis legújabb kiállításával, hiszen rajzai emlékezetről, identitásról szólnak. A címadó billentyűparancs – Ctrl + Shift + N – az informatika nyelvét idézi: új felület, új nézet, új megnyitás lehetőségét. Számítógép, operációs rendszer, no meg billentyű hiányában a cím ezúttal a rajzok megnyitásának gesztusát jelenti.

Egyesek élvezettel vetik bele magukat a városi zsongásba. Mások inkább vidékre vágynak, vagy oda születtek, ott laknak. Magam is vidéken élek, tudom, milyen kakaskukorékolásra ébredni, nyulat a mezőn „elcsípni”, vagy árokparton totyogó libát látni. Ezért is szólított meg, „ejtett foglyul” Bukta Imre kiállítása a Godot Galériában.

Pécs pezsgő kulturális múltja az utóbbi évtizedekben kissé veszített erejéből. Nívós zenei események, látványos fesztiválok, izgalmas kiállítások persze továbbra is vannak, és remélhetőleg egyre több lesz. Így hát erősen ajánlott ide ellátogatni és felkeresni a belvárosi Nick Galériát. A kiállítótérben Szabó Buda Valér tervezőgrafikus hallgató Spinal Dawn című tárlata látható.

Túlburjánzó megálmodott természet – az alakzatok összetömörítése miatt néhol nehezen találunk fogódzókat, pontokat… Ám éppen az intenzív sűrűség, a színek villódzása teszi izgalmassá a Sűrített csend műveit, amelyeken a redukált organikus formák ismétlődése teremti meg a képek ritmusát.

„Mi történik, ha a szobrászati gondolkodás kilép az anyag statikusságából, és a fény, illetve a hang hullámhosszán válik folyékonnyá?” – teszi fel a kérdést Tánczos Korinna kurátor a DAY / by / DAY kiállításának ismertetőjében. A Hegyi Dóri–Körei Sándor-tárlat nemcsak a helyszín – a kávéház – funkciójából adódóan különleges, hanem az alkotók együttműködéséből létrejött projekt sem éppen szokványos.

„Hároméves voltam, amikor az első olyan rajzot csináltam, amit körülhordoztak a családban – ettől kezdve állandóan rajzolt. – Apám hozott nekem nagy alakú raktárkönyveket, színes ceruzákat vettünk a Riegler és Tsa-nál. Soha egy pillanatig sem unatkoztam, és nagyon boldog gyermek voltam.”

Anyának lenni bizonyára a világ legcsodálatosabb, ugyanakkor legnehezebb dolga. Az élet nagy kihívása, hogy feltétel nélkül szeressük, felelősségteljesen neveljük gyermekünket. Gallai Judit Ágnes is édesanya, így mindezt tudja. Tárlata a várandósságtól a kisgyermek–anya kapcsolatig tartó életszakaszról mesél.

Emlékszem, mennyit néztem a Pom Pom meséit vagy éppen a Nagy ho-ho-horgász kalandjait. Csukás István és Sajdik Ferenc szívet melengető karakterein nőttem fel. A Klebelsberg Kultúrkúria Örökké derűvel – Sajdik Ferenc (1930–2025) művei diafilmeken című tárlatán örömmel láttam viszont őket.

Minden szülő rémálma, hogy elveszíti gyermekét. Vannak segítő szervezetek, mint az Élet.Érzés Egyesület, a Perinatus Alapítvány, ám a feldolgozás hosszú évekbe telik, és a seb sokszor sosem gyógyul be. Koller Margit szobrászművész gyógyírt kíván nyújtani ezekre sebekre.