Úgy kerek a világ, hogy különbözünk egymástól. Vágyaink, céljaink is eltérnek másokéitól, ám mindannyian vágyunk törődésre, kapcsolatra. Ilyenek Részegh Botond alkotásainak testi, lelki és szellemi kapcsolatba kerülő alakjai is.

A magyar művészet egyik nagy mesterének, Fényes Adolfnak kissé a feledés homályába merült festészetét idézhetjük fel a Magyar Nemzeti Galériában, amely stilárisan sokszínű, témáiban is sokrétű munkásságából ad szűk válogatást.

Gyűjtő és gyűjtemény – elválaszthatatlan fogalmak, melyek kölcsönösen teremtik meg egymást. Szalóky Károly, a Várfok Galéria alapítója és vezetője maga is műgyűjtő. Harmincöt évvel ezelőtt nyitotta meg az első tárlatot, most pedig olyan kiállítás ünnepli az elmúlt három és fél évtizedet, amelyen valamiképp ő kerül reflektorfénybe.

Valahova, valakihez tartozni szükséges. Családhoz, barátokhoz, munkatársakhoz, egy közösséghez vagy egy helyhez. A zimbabwei Again Isheanopa Chokuwamba festészetét is ez határozza meg, művészetében kiemelt szerepet kap a hovatartozás, az identitás kérdésköre. Az alkotó Tokaj Art Wine Galériában látható tárlata is nem véletlenül kapta ezt a címet: A hovatartozás magjai.

Sokfajta filmet rendezett már Guillermo del Toro, a gótikus mesék szaktekintélye, így a Rémségek tára című vérfagyasztó tévésorozatot is. Verebics Ágnes Godot Galériában látható tárlatáról, a Wunderkammerről valamiképp ez a horrorsorozat jutott az eszembe. Bár korántsem olyan ijesztő, mégsem könnyed hangvételű kiállítás.

Kísérletezni sok mindennel lehet. A természettudományok, a mérnöki, a társadalom- és a humán tudományok, s a művészet területén is. Hogy miért vettem lajstromba mindezt? Mert a KULT7 Galériában látható Re: framed-Beyond the surface című csoportos tárlaton is kísérletek láthatunk, nem is akármilyeneket.

Elég egy óvatlan mozdulat. A Ludwig Múzeum Golden Repair – Finom illesztések című kiállítása „nyitányában” asztalra helyezett törött porcelánokat láthatunk. A Yoko Ono készítette Mend Piece (1966/2025) installáció darabjait nekünk kell összerakni.

A Germano Celant művészettörténész által megalkotott és elterjedt arte povera kifejezés szegény vagy szegényes művészetet jelent. A Yes Gallery-ben látható Arte Povera Ungheria – hétköznapi tárgyakból művészet című kiállítás neve ellenére cseppet sem szegényes. Jóformán „van itt minden, mint a búcsúban”, széles kínálat várja a kiállítótérbe betoppanókat.

„Újra itt van, újra itt van...” – szól az Illés-együttes jól ismert dala: feLugossy László művei újra láthatók a MissionArt Galériában, melyben már ki tudja, hányadik tárlatát rendezik a mesternek. Mindenesetre most újabb kiállítással jelentkeznek Elvont vagyok nem formalista címmel.

Életének 83. évében, október 15-én távozott Benkő Imre Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotóművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Hat évtizeden át tartó munkásságával páratlan érzékenységgel örökítette meg az emberi sorsokat, a hétköznapok arcait és a kor lenyomatait. Korábbi írásunkkal tisztelgünk a művész életműve előtt.

Vannak alkotók, akiknek életműve kevéssé ismert, holott művészetük megérdemelné a figyelmet mind a közönség, mind a szakma részéről. A „mellőzöttek” közé tartozik Czimra Gyula festőművész is, akinek most feltárul a pályája. A Magyar Nemzeti Galéria Árnyék nélkül – Czimra Gyula (1901–1966) életmű-kiállítása hat szekcióban száznyolcvan művet vonultat fel.

Kinek mit jelent a Balaton? Nyaralást, nyugalmat, szabadságérzetet, játékot, többségünknek feltöltődést, egy alkotó esetében viszont inspirációs forrást is. Arról, hogy Szabó Zsolt Isparomar életében milyen szerepet tölt be a magyar tenger, az a kiállítás mesél, amelyen balatoni tematikájú zománcképeit, sejtelmes és op-artos fotográfiáit vonultatja fel.