Barokkos túlzás lenne a fában való gyönyörködés, hiszen csak a törzse látszik az Andrássy úti palota kertjében álló terebélyes fák egyikének. A látogató sem ezért „merült alá”, hanem hogy a HAB Díj 2024 Alkotói ösztöndíj győztese, Király Gábor Ártér télen I. (2024) című pályaművét és néhány, azzal szoros párbeszédet folytató képét megtekintse. Ez az első kamaratárlat a május 23-án nyílt új kiállítótérben, amely „kis méretű, mégis nagy gondolatokra nyitott”. A HAB szellemiségének megfelelően nem hagyományos formában rendezett kiállítások kapnak itt helyet, hanem különleges művészeti projektek.
Hogy „mi fán terem” a HAB, maga a művészeti központ, arról honlapjukon olvashatunk: „A magyar képzőművészeti innováció origójaként teret biztosítunk történelmi műremekek újraértelmezésére, új műtárgyak befogadására, megalkotására és bemutatására, valamint interaktív művészeti és közösségi eseményeken való részvételre…Formabontó kulturális központként olyan társadalmi találkozóhelyet kínálunk, amely képes összekapcsolni a látogatókat a művészettel és egymással is”.
A HAB a Világörökség részeként védett Andrássy úti klasszicista palotasor egyik pazar épületében kapott otthont. A bejutásom nem volt zökkenőmentes, zárt körű rendezvény miatt ugyanis csak többszöri nekifutásra sikerült a tárlatot megnéznem. Mivel kiállítások nyílnak és zárnak, ez esetben bizony sietnem kellett.
Lépcsőn lemenve érkeztem az alagsori térbe, ahol a HAB Kabin várja „utasait”. Az aprócska helyiségben csak pár alkotást függesztettek ki, ezek azonban meseszerűségüktől vagy talán a téli hidegek hangulatát felelevenítő kéktől igazán megkapók. Az ég és víz ábrázolására szolgáló kék békét, nyugalmat áraszt. Az Ártér télen I. (2024) akrillal vászonra festett, nagyméretű kompozíciója az ember és a természet idillikus viszonyáról vall. A kép előterében fiatal férfit látunk, amint hosszú nyelű szerszámmal az elszaporodó nádat irtja. Két fekete kutya segít neki, hátukra erősített puttonyban szállítják a levágott kévéket. Nélkülük talán nem is boldogulna, hiszen a háttérben feltűnő házikók mutatják, hogy emberünk nem él elszigetelve, ám munkájában ebein kívül, közel s távol nincs, aki segítsen. Király Gábor festett figurája határozott, céltudatos és esendő. Ki van szolgáltatva a természetnek, serénykednie kell, máskülönben a „fejére nő” minden, ugyanakkor vidáman gyűjti az ártér ajándékát, a sok mindenre használható nádat.
Az Ártér (2024) kompozíciója már többalakos, egy pár áll a vízparton. A férfi egy kivágott fa tuskójára téve lábát elmélyülten néz valamit. Előrehajolva pásztázza tekintete a vizet, amint a mögötte álló is. Talán azt latolgatják, mit rejt a víz mélye, talán azt, hogy belemerészkedjenek-e. A túlparton ugyanis furcsa, agárszerű lény védelmezi területét harcias állásban. Egy másik, szelídebbnek kinéző állat a vízben gázolva feléjük veszi útját, „megtetszett” neki a párhoz szegődött vizsla. Ezen, az Ártér télen I.-nél mozgalmasabb munkán az alkotó szintén arról a szimbiózisról vall, amely az ember és környezete között fennáll amióta világ a világ. A két kép helyszíne, az ártér, a háttérben meghúzódó házacskák ugyanazok, mindkettőn ember és állat szerepel egy hétköznapi jelenetben. A jelenet egyszerűsége, a természet megjelenítésének módja, a figurák furcsa öltözete és torzított formája miatt mesekönyvbe valónak látjuk a képeket, miközben azok valóságos történést ábrázolnak.
Ha felmegyünk Király Gábor honlapjára, látjuk, hogy figurái általában groteszkek, torzak. Esendő alakjai mellett sokszor látunk a realitás talajától elrugaszkodott lényeket is. A nyertes pályamű és az azt körülvevő alkotások ugyan éppen nem olyan „elborzasztók”, mégsem lennének beilleszthetők a mesék világába. Sajátosak, kissé furcsák, de emberiek. A kék sokat dob rajtuk, de nem ettől, hanem a természetes harmóniától olyan különlegesek.
Király Gábor kamaratárlata június 22-ig látható a HAB Kabin kiállítóterében (1062 Budapest, Andrássy út 112.).
