Bucsi Árpád és Kiss Gábor Attila tárlatának címében ott van a közelség, a closer szó és a meanwhile szócska is, melynek jelentése: ezalatt, miközben. A címek miértjére a tárlat leírásából vett részlet adja meg a választ: a kiállítás „olyan munkákat sorakoztat fel, amelyek az alkotás személyes rétegeire és az időbeli párhuzamosságra irányítják a figyelmet. Az egymástól függetlenül létrejött munkák egyazon időkeretben formálódtak, finom rezonanciákat hozva létre a különböző nézőpontok között. A közelség és az egyidejűség egymásra rétegződése olyan teret alakít ki, ahol az eltérés és az összhang egyszerre van jelen.”
A Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakán végzett Bucsi Árpád honlapjának tanulsága szerint főként Budapesten állít ki (az Art Market Budapest kortárs képzőművészeti vásáron, többször a Karinthy Szalonban, Temesi Apol textilművésszel a B32 Galériában). Alkotásait végiggörgetve kiderül, hogy sokféle technikával dolgozik: akvarellel, akrillal, olajjal. Kompozícióin többnyire elmosódott figurák tűnnek elő a valóságosnak látszó, mégis álomszerűen kavargó háttérből. Hol fiatal lányok, hol párok, máskor szellemszerű alakok látszanak ezeken a sejtelmes, intim hangvételű képeken.
Kiss Gábor Attila a Képzőművészeti Egyetemen és a Glasgow-i Művészeti Akadémián végezte tanulmányait. A dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet honlapjáról azt is megtudjuk, hogy itthon Tölg-Molnár Zoltán és Révész László László, Glasgow-ban Mick McGraw volt a mestere. Művészetéről még kevesebb információ lelhető fel, mint életéről. Kevés, ám a Saatchi Art oldalán azért találhatunk tőle műveket.
A tárlat képeinek tanúsága Bucsi Árpád és Kiss Gábor alkotásai hasonulnak egymáshoz. Akár az alakokat, a megformálási módot, a színvilágot tekintjük, sok hasonlóságot lehet felfedezni. Ugyanakkor hiba volna azt gondolni, hogy nincs különbség közöttük. Bucsi Árpád kompozíciói rejtelmes, nem e világi helyszínekre vezetnek, ahol a valóság keveredik az álommal, a fantasztikummal. Kiss Gábor Attila is elrugaszkodik a valóságtól, ám az ő vásznain a szürrealitás váratlanul jelenik meg. Jó példa erre a landscape (ramblin’ man) akrilvászna, amelyen hegyből előbukkanó, sétáló óriáslábak kelnek át völgyön, folyón, erdőn. Hasonlóan meghökkentőek a WUUU olajjal vászonra készült munkájának egymásba illeszkedő arcai. Talán a római mitológiából ismert kétarcú istent, Janust látjuk, a be- és kijárás, valamint a kezdet és a vég védőszellemét.
Bucsi Árpád alkotásai egy árnyalatnyival jobban a realitás talaján maradnak. A father esőkabátot viselő figurája olyan, mintha egy eső áztatta üvegen át látnánk, vagy sűrű hóesésben. Arca nem látszik, sötét alakja elmosódott, imitt-amott tűnnek csak fel sárgás-fehéres foltok a ruházatán. „Láthatatlansága” ellenére a figura erőteljes, a körötte kavargó cseppek dinamikus „mozgása” rendíthetetlennek mutatja. A pactum lovasa sem teljesen olyan, mintha egy másik dimenzióból jött volna. Alakja nehezen meghatározható, ám nem szellemszerű, ahogy paripája sem, miképp a táj is igyekszik (több-kevesebb sikerrel) valóságosnak tűnni. Mégis az egész kompozíciót a lazúros ecsetkezelés révén áthatja egyfajta álomszerű, meseszerű derengés.
A Closer //Meanwhile két művész egymástól függetlenül készült alkotásainak tárlata, melyen a figurális elemekből és foltokból építkező kompozíciók közelség és egyidejűség, különbség és harmónia jelenlétét teremtik meg.
Bucsi Árpád és Kiss Gábor Attila Closer // Meanwhile című kiállítása szeptember 3-ig tekinthető meg a B32 Galériában (1111 Budapest, Bartók Béla út 32.).
