Noha a szobrászat a képzőművészet egyik legősibb ága, mégsem kap akkor figyelmet, mint a festészet vagy a grafika. Pedig érdemes többet foglalkozni vele, elemezni mai helyzetét, vagy írni olyan képviselőiről, mint Melkovics Tamás, aki a harmincas éveiben járó szobrászgeneráció egyik legígéretesebb tehetsége.

Volt egyszer egy Európai Iskola nevű művészcsoport, amely csupán három évig működött, mégis jelentős szerepet játszott a magyar művészet XX. századi történetében. A későbbi nemzedékekre is nagy hatást tett csoportosulás feloszlatása után tagjai partvonalra kerültek, ám néhányan munkáikban továbbra is képviselték az iskola szellemiségét.

Emily Dickinson írásai inspirálták a The long sigh of the Frog (A béka hosszú sóhaja) című kiállítással jelentkező Kortmann Járay Katalin és Mendreczky Karina alkotópárost. A költőnő sajátos melankóliája, a korabeli női szerep elutasítása miatt választott magánya és a természet felé fordulása ihlette a tárlat installációit.

Habár Magyarországon született, mégis Németországban vált kitüntetett alkotóvá Imre Kocsis. Ilyenformán hazánkban kevesek ismerik életútját, munkásságát. A hiányt most a Molnár Ani Galéria tölti be a Double Negative című kiállítással. 

A fiatal festőnemzedék Derkovits-ösztöndíját is elnyert tagja Varga Ádám. Kísérletező, projeksorozatokban gondolkodó művészként ismeri a szakma.

A Budapesten élőknek talán nehéz elképzelni, hogy a főváros határain túl is van élet. Pap Gábor az észak-alföldi Öcsödön született. Innen jutott el a Képzőművészeti Egyetem grafika szakára, majd már kiállítóként az Einspach Fine Art & Photograpy terébe, ahol Minden sár címen mutatja be legújabb festményeit, art brut szobrait.

A jazz történetének egyik legeredményesebb német zenésze, Till Brönner trombitaművész, zeneszerző és fotográfus is. Identitás – Európai látkép című kiállításán portrék, ipari tájakról, építészetről készített felvételei láthatók. Bármit is fotózzon, „érzékeny megfigyelőként Brönner évek óta európai hazája sokszínű fejlődését és társadalmi áramlatait dokumentálja a képzőművészet eszközeivel”.

Minden korábbi Anna Margit-tárlatnál átfogóbb képet nyújt a XX. századi magyar festészet kimagasló alakjáról a Magyar Nemzeti Galéria életmű-kiállítása, melyen kronologikus ívet leíró kétszázhúsz műalkotás: festmények, grafikák kaptak helyet.

Banális kijelentés, de az Egyesült Államokra a mai napig is a lehetőségek hazájaként tekintünk. Az „ígéret földjeként”, ahova nagy reményekkel vándoroltak/vándorolnak ki (és korántsem túlzok) milliók. Munkásosztálybeliek, értelmiségiek: írók, zeneszerzők, művészek.

A 2018-as alapítású Tér-Kép Galéria a budai kulturális élet egyik meghatározó színhelye. Hatalmas üvegablakain át kiválóan belátni modern, letisztult terébe, ahol már festőknek és szobrászoknak, ipar- és fotóművészeknek egyaránt biztosítottak kiállítási lehetőséget.

Otthonunk elengedhetetlen szerkezeti eleme az ablak. Ezen az épület falán kialakított négyzetes nyíláson át levegőt, világosságot kapunk. Kilátunk rajta utcafrontra, környező épületekre, kertünkre. Párkányán virágot tartunk, elé függönyt aggathatunk. Doromboló kedvencünk is gyakran felkeresi, hogy azon át izgatottan figyelje a kinti történéseket.

Sinkó István honlapjából kitűnik, hogy nemcsak képzőművész. Művészetpedagógus és művészeti író, s hosszú ideig zenével is foglalkozott. Csellózott a Kalmár István grafikus kollégájával-barátjával alapított Miami Art Zenekarban (a formáció később kibővült Sigrai Lászlóval, az Editio Musica Budapest Zeneműkiadó Kft majdani ügyvezető igazgatójával).