Ugyan a két anyag létrejötte között huszonöt év telt el, a forrás geográfiai, kulturális öröksége nem változott, a két szemlélet viszont nagyon is különböző.
1285,3 km2 Sóváradi Valéria és Fabricius Anna kiállítása. Fotók Egressy Orsolya © MOM Kulturális Központ – Hegyvidék Galéria
 
 
Róma hosszú idő óta mágnesként vonzza a művészeket. Gondoljunk csak a Michelangelo, Leonardo, Raffaello triumvirátusára, a három reneszánsz „óriásra”, akik rövidebb-hosszabb ideig dolgoztak ebben a több ezeréves városban. Se szeri, sem száma azoknak, akik napjainkig idelátogattak: Caravaggio, El Greco, Velázquez, a római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként például Aba-Novák Vilmos, Hincz Gyula vagy Jeges Ernő.
 
 
Sóváradi Valéria és Fabricius Anna számára is nagy élmény lehetett a római vakáció, de kinek nem az? A város hatalmas, látnivaló bőven akad, hiszen Róma Itália történelmi „ékszerdoboza”, időutazás a régmúltba. Vonzó, inspiratív hely nemcsak az alkotni kívánóknak. Turistaszemmel persze máshogy tekintünk műemlékeire, nem tanulmányozzuk azokat, nem készítünk róluk vázlatokat.
 
 
 
Hogy mitől ilyen inspiratív hatású az örök város, azt sokan megpróbálták már megfogalmazni, de a számos élmény és gondolat sem tárja fel teljesen a Róma-varázs titkát. Kinek-kinek más, de kétségkívül életre szóló. Történelmi múltja, kulturális, művészeti emlékei miatt elsősorban az idő, múlt és jelen találkozása hat az odalátogatókra. Az 1258,3 km2-t megnyitó Sulyok Miklós művészettörténész szerint a bemutatkozó művészek „Róma térbeliségét, alapterületét fordították át a kiállítás címévé. Mintha tagadnák az időt: 1285,3 km2 és nem 2777 év, ami Róma alapításától, ab urbe condita (Titus Livius: A római nép története a város alapításától), máig eltelt”. Az „együttműködésük” gyümölcseként megvalósult 1258,3 km2 mintegy „megálljt” parancsol az időnek, múlt és jelen ugyanis olyannyira találkozik Rómában, hogy az idő mintegy megszűnni látszik.
 
 
 
Két kiállító, anya és leánya római tartózkodása között pedig nagyon is jelen van – huszonöt év a különbség. Tapasztalásuk mégis összekapcsolja a műveket, melyeknek közös jellemzője a töredékesség, a fragmentáltság. Sóváradi Szegmentum (1997–2002) című sorozatának litográfiával, vegyes technikával készült lapjain régmúltból hátra maradt emlékeket látunk: egészben vagy csak részben álló antik oszlopot, templomot, emelvényen nyugvó szobrot.
 
 
 
Az egyik lapon egy toronydaru is feltűnik, a mai, modern nagyváros elemeként. Sóváradi Valéria konstruktivista szellemben, metafizikus módon dolgozik. Kevés motívumot tartalmazó, érzelmi telítettségű kompozíciói időtlenek. Attribútum (1998) című sorozatán az építészeti és térbeli elemek már olyannyira absztraktak, hogy nem is érhető tetten a kiinduló élmény, Róma.
 
 
 
Fabricius Anna munkamódszere szerint nem a klasszikus értelemben vett dokumentarizmust képviseli, inkább kibillenti nézőpontunkat, a töredékesség oldaláról „fogja meg” a várost. Fotónyomatain a Rómára jellemző motívumok: műemlékrészletek, parkok mellett legalább olyan fontos az, ami nem látható. A város sokrétegű történelmének a képzelet segítségével megjelenített elemei rajzolódnak ki a kompozíció „üres” részein: lovak, sárkányok, római viseletes, tógás férfiak. Vakfolt (2024) című sorozatának fotónyomatai puzzle-darabkákra emlékeztetnek, melyek még nem álltak össze, kirakásra várnak. Hogy a játék végül összeáll-e az nemcsak Fabricius Annán múlik, aki kitakar, elfed, nem láthatóvá tesz dolgokat, ugyanakkor kiegészít, utal, jelez, hanem a nézőn is, aki a kép elemeit összekapcsolhatja.
 
 
 
Talán ez a mozzanat, mű és befogadó kapcsolata különbözteti meg igazán a két alkotó munkáit. Sóváradi letisztult, bármely hagyományos technikával: tollal, pasztellel, temperával készült képeinek legjellemzőbb vonása a rend. A már-már szigorú, olykor túlságosan is közismert szerkesztettség, főként az Attribútum sorozaton. Fabricius vegyes technikájú képeinek izgalmas felülete időutazásra, a részletek felfedezésére késztet.
 

Fotók // Egressy Orsolya © MOM Kulturális Központ – Hegyvidék Galéria

A kiállítás a TOBE Gallery-vel együttműködve valósult meg.

 

A tárlat ingyenesen megtekinthető a Hegyvidék Galériában (1126 Budapest, Királyhágó tér 10.) november 7-ig, keddtől péntekig 10:00–18:00, szombaton 10:00–14:00 között.