Nagyméretű kendőkbe öltöztetett próbababák és fejekre helyezett, élénk színű és mintájú selyemkendők, falon látható bársonyprintek és lebegő selyemnyomatok, melyekhez impulzívan vibráló videómunkák kapcsolódnak. Lonovics Zoltán művészete kiforrott stílusról és egyediségéről tanúskodik. Alkotásai főként a techo és a house szubkulturális irányzatok gyökereiből táplálkoznak, melyek művészeti formanyelve New Yorkból, Chicagóból és Detroitból indult az 1980-as években.
Munkáiban a digitális kultúra lehetőségei, valamint fotografikus élményei mutatkoznak meg. Elsősorban saját tapasztalataiból merít, ezek hatására alkotta meg izgalmas, textilalapú sorozatait. Kiállításait leginkább a show business, az elektronikus zene és a performansz jellegű effektusok kísérik. Széles körű technikai tudása, amelyet az alkalmazott grafikai műfajok területén szerzett, alkotásain megmutatkozik. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tervezőgrafika szakán végzett művész a maga alakította és tervezte nemzetközi, The Room című lapnál éveken át art direktorként dolgozott.
Autonóm művészi pályájának ötödik – a FUGA Galériájában elsőként debütáló –, We are the robots című sorozatát a Twist, a Nail, az L. Z. Scarf Collection és a Sanctuary szériák előzték meg. Legújabb műveiben a korábbiakban is felismerhető formákból, színekből és anyagokból indult ki, hogy azokon túllépve alkossa meg friss munkáit. A bennük megjelenő struktúrák a síkban feltűnő konstruktivista felületekkel együtt különböző léptékű, mikro- és makrovilágú távlatokat nyitnak az absztrakció és a figurativitás határán.
Legújabb sorozatában bársony és selyem anyagra nyomtatott egyedi, ismétlődő mintázatokat helyezett. A széria kiindulópontja három különböző motívumú, archetípust megjelenítő maszk, amelyek rajzolata valamennyi most kiállított munkában visszaköszön. A maszk szimbolikája ősi tapasztalásokat rögzít; a régmúlt időkben a maskara vagy maszk általi átlényegülés egyet jelentett a különböző, valós vagy vélt állati, démoni, illetve túlvilági lények megismerésével, azok elfogadásával. Ez pedig együtt járt a félelem pszichikai értelemben vett legyőzésének lehetőségével is, hiszen az alakoskodás során az egyén és a közösség valamelyest kézbe vehette az ismeretlentől való rettegéseinek irányítását.
Napjainkban a maszk hatású sminkelési mód egyre inkább elterjedt, amelynek célja, elsősorban a Z generációnál a tömegből való kiemelkedés, ám az paradox módon éppen egyéniségünk eltakarását eredményezi, és a sokaságba való beolvadással jár együtt. A közösségi médiában feltűnő fotók layerekkel, filterekkel, maszkokkal való kiegészítése egyre inkább megszokottá vált, amivel olyan ideális képet igyekszünk önmagunkról felmutatni, ami boldog, elégedett állapotokat tükröz, noha gyakran ez csupán hamis képet láttat, belül kétségek és bizonytalanságok dúlnak.
We are the robots – a kiállítás címének angol nyelvű mondata az 1970-ben alakult Kraftwerk német elektronikus zenét játszó együttes 1978-as számából való. A mai napig nagy hatású zene (miként a Kraftwerk többi produkciója is) az ipari és technicista világ kezdetén inkább vízióként tűnt fel, ám mára egyre inkább valósággá vált. Lonovics Zoltán nem csupán ezzel és a videó zenéjeként hallható elektronikus zenével, hanem munkáinak képi világával is behívja az indusztriális jelleget. Az egyik videómunkában látható változatos grafika is ezt sugallja: bravúrosan alkalmazza ez irányú ismereteit, a We are the robots feliratot különféle tipográfiai elemek használatával jeleníti meg. A maszkok alakváltó transzformerszekre, robotikus madárfejekre; illetve emberi arcokra, rovarokra emlékeztetnek. Ezek teljes vagy részbeni ismétlésével újszerű, geometrikus kompozíciókat alakít ki felületein, hogy velük kiteljesítse művészetét.
A technós, populáris kultúrához közelítő arcformák némiképp emlékeztetnek Juan Gris, Paul Klee vagy Pablo Picasso kubista fejábrázolásaihoz. Lonovics munkáiban az antropomorf jellegű motívumok torzulnak, újszerűnek ható képi világuk mégis megőriz valamit hagyományos jelentésmezejéből. Ezt engedi láttatni az ember formájú próbababák és fejek használata, amiket kendőivel borít be. Ez a gesztus önmagában hordozza az élettelen figurák emberi tulajdonságokkal, gondolatokkal és érzésekkel való felruházását, ugyanakkor a tömegben robotszerűen működő emberek jellegzetességeit is sűríti. A viselkedési automatizmust, az elvárások és az irányítás szinte gondolkozás nélküli követését, az értelmi vakságot a szemek eltakarásával is kifejezi.
A tárlaton látható munkák matériáinak választása tudatos. A bársony puha tapintású, finom szövet, melynek előállítása szorosan összefügg a selyemszövéssel. A Kínából származó hernyóselymet gazdasági tényezőként számontartott selyemutakon szállították, melyek Eurázsia szinte teljes területét behálózták. Mindkét anyag az előkelőség szimbóluma, a luxus, a gazdagság és a kifinomultság kifejezője, az elegancia jelképei, amelyek átvitt értelemben utalhatnak a lágyságra, nyugalomra, egyediségre is. Ezzel szemben, ellenpontként jelennek meg az anyagokra nyomtatott robotikus mintázatok, melyek üzenetük szerint homogenizálnak. A motívumok és a belőlük kialakuló ismétlődő mintázatok élénk neonszínei kiemelik a fontosnak vélt részleteket. Az egynemű, egyszínű hátteret a térbeliség illúziójának megteremtése miatt választja a művész, hogy ráirányítsa a figyelmet a rajtuk kialakított formavilágra.
Lonovics Zoltán tárlatán a geometrikus struktúrák antropomorf elemekkel való keveredése lendületes, vibráló, ugyanakkor harmonikus, belső tájakra emlékeztető látványvilágot hoznak létre a teljes kiállítótérben. A bemutatott egységes anyag a magas művészettől a populáris kultúra világába vezet. Az alkotások érzelmileg és intellektuálisan is releváns üzeneteket mutatnak fel, melyek képesek sokszínű világunk elfogadására buzdítani.
Képek a művész achívumából, engedélyével.
Lonovics Zoltán We are the robots című kiállítása november 30-ig látogatható a FUGA-ban (1052 Budapest, Petőfi Sándor utca 5.).
