Leginkább gyermekei születésének idején foglalkozott ceruza alapra kerülő, különféle vegyes technikákkal, s azóta is olajfestményeivel párhuzamosan készíti őket.
Papírra készülő grafikáinak klasszikus és egyedi technikákat felvonultató munkáiban a ceruzarajz, az akvarell, a pasztell és a kollázstechnika együttese különleges hatást eredményez. Műveire jellemző a szimbolista, szürrealista és metafizikus látásmód, fontos számára az álomszerűen megjelenő, személyes, belső lelki élmények egyedi ábrázolása.
Sajátos magánmitológiát teremt, hogy általuk egzisztenciális kérdésekig jusson el. Munkássága René Magritte, Giorgio de Chirico szemléletében és festészetében gyökerezik. Expresszionizmusára hatással van Edvard Munch pályája, egyedi módon használt figuratív alkotásait pedig Balthus munkássága ihlette. Lírai realizmusa a hazai női művészek közül leginkább Ország Lili művészetéhez köthető.
Tematikájában leginkább klasszikus olajfestészetében megismert felvetéseit követi. Megélt élményeit, a rá ható belső, lelki folyamatokat egyedi módon lényegíti át. Utazásainak tapasztalatait sorozatokban láttatja (Floridai dominózás), melyekből világra való nyitottsága, örök kíváncsisága tűnik ki. A hétköznapi életből kiragadott momentumokon kívül szociális és társadalmi pillanatokat is rögzít (például Várfok borozó, Falra mászók, Karakterek). Munkáival képes felidézni a nyolcvanas-kilencvenes évek világát, a szocreál, illetve a pop-art művészetének formanyelvét és képiségét, mint az Egy régi osztálykirándulás.
Életének meghatározó élménye, az anyaság tapasztalata munkáihoz állandó témát biztosít. Már gyermekei születése előtt is ábrázolt fiatalokat, de azóta még személyesebbé vált ez számára. A meghitt érzelmek tetten érhetők munkáiban, főként aktívan játszó gyermekeket látunk, akik fantáziájukban élik tovább az elképzelt szituációkat (A jövő házának lakói-sorozat; Alagút kisgyerekkel, A sárga kesztyű, Szénabálán fekve, Szénabálán játszó gyerekek). A hétköznapok jelenetei mindig magukban hordozzák a valóságon túli eszményképeket, betekintést engedve a mögöttes tartalmakba, a munkák mélyén lappangó titokba.
A zsánerkép jellegű műveiben látható elkapott pillanatok gyakran fotografikus képekből indulnak ki, hogy nagymértékben átalakítsa őket, olyan helyzeteket felmutatva velük, amelyeknek már kevés közük van az eredeti benyomásokhoz. Szándékos ez a távolító eljárás, hiszen így a munkákban teret kap a gondolat szabadsága és a bennük rendre megjelenő metafizikai sík. Műveiben különleges nézőpontokkal gyakran újszerű perspektívákat teremt, amelyek segítségével akár nem létező dimenziókba is bepillanthatunk.
A klasszikus olaj-vászon képek helyett papír alapú munkáiban használt technikák Jakatics-Szabó Veronika művészetében soha nem csupán a klasszikus ceruza vagy szén használatát jelentik, hanem ezeken továbblépve színes tust, pasztellkrétát, akvarellt alkalmaz. A színes tustinta használatával sűrű és intenzív alakzatokat hoz létre, ami lehetővé teszi a vonalak határozott és erőteljes megjelenését. Gyors száradásuk elősegíti a dinamikus és spontán alkotási módot, az árnyékolás technikájával pedig mélységet és dimenziót kölcsönöz műveinek. Az akvarellel készült alkotások jellemzői a lágy, áttetsző rétegek, a vibráló színek és a fénnyel való játék.
Képek a művész archívumából, engedélyével.
