Ablakból, 2012-24.
 
 
Észak-európai művészektől származnak az első veduták, akik a XVI. századi Itáliában telepedtek le. Így például a flamand Brill fivérek idősebbikétől, Paul Brilltől. Az élete nagy részét Rómában töltő festő viharos tengeri tájakat, vadonbéli remetéket, utazó zarándokokat egyaránt megörökített, de római utcarészleteket is. Méltán emlékszik meg az utókor id. Canalettóról vagy Giovanni Battista Piranesiről, akik szintén elsőrangú vedutafestők voltak. Bács Emese rokonlelke kortársainak: Gaál Katának, Szabó Ábelnak vagy éppen Takáts Mártonnak, akiket szintén erősen foglalkoztat az urbánus létforma.
 
Az elérhetetlen vonzóbb-e mint a kézenfekvő III, 2024.
 
 

Hol jobb az élet?

Noha magam Budapest környékén élek, sokat mozgok a fővárosban, látom annak előnyeit, ám inkább árnyoldalait. A megannyi bolt, étterem, szórakozóhely megkönnyíti a vásárlást, a kikapcsolódást. Karnyújtásnyira van minden, nem beszélve a kultúra hozzáférhetőségéről. A magas költségek, a zsúfoltság, a zaj és a szennyezettség, a stressz és a rohanó életmód ugyanakkor inkább eltántoríthatja a „metropoliszba” vágyakozókat. A Brassóban született Bács Emese 1997 óta él és alkot Budapesten. Mivel mindig is városban „mozgott”, bár szereti a természetet, el sem tudja képzelni az életét vidéken, őt a város inspirálja.

Az elérhetetlen vonzóbb-e mint a kézenfekvő I, 2024.
 
 
Arról, hogy mi vezette el a művészethez, a youngart.hu oldalán megjelent egyik interjúban mesélt.Gyermekkora óta szeret festeni, rajzolni, ám szülei (főképp édesanyja) próbálták más irányba terelni. Énektanárhoz járatta, ám ő az énekléssel cseppet sem rokonszenvezett. Fogorvosi pályára is szánták, beíratták a líceum (gimnáziumnak megfelelő középfokú tanintézmény) kémia–biológia szakára. Noha szerette a kémiát, mégis magányosnak, kívülállónak érezte magát. Két év után „lelépett”, rajzra és kerámiaszakkörre járt. Felvételt nyert a Brassói Művészeti Líceumba, ahol már hasonló gondolkodású emberekre lelt. Életének fontos mozzanatát jelentette, amikor Brassóból felkerült Budapestre. A Képzőművészeti Egyetem festő szakán végzett, nem kisebb mesterektől, mint Gaál Józseftől és Maurer Dórától tanulhatott.
 
Az elérhetetlen vonzóbb-e mint a kézenfekvő II, 2024.
 
 

A nagyvárosi életérzés dokumentumai

Művészetének középpontjában az általa jól ismert kollázs áll. A francia collage (kollázs) olyan művészeti alkotást jelöl, amelyet fából, fémből, fényképből, papírból, textilből vagy egyéb matériákból illesztenek, ragasztanak össze. A technika a kubisták, Braque és Picasso nyomán vált nevezetessé, de a dadaisták (Kurt Schwitters) és szürrealisták (Max Ernst) is előszeretettel alkalmazták – itthon többek között Bálint Endre, Kassák Lajos, Korniss Dezső, feLugossy László és Wahorn András. Bács Emese kortárs, környezettudatos alkotóként műveihez „talált tárgyakat” használ: ceruzacsonkokat, kötélcsomókat, gombolyagokat, amire éppen környezetében rálel és könnyedén a kezébe tudja venni. Mindazonáltal ezeket a háztartásban használatos kicsiny kellékeket nem elég csak úgy fellelni, tudni kell velük jól bánni. Bács Emese mesteri módon applikálja ezeket kompozícióinak felületeire. Ily módon újrahasznosított tárgyai nem csupán jelzésértékűek, hanem képeinek fontos alkotóelemei. Közlekedési táblákat, villanyoszlopokat, autókat és persze városlakókat „fabrikál” belőlük.

Séta az Újlipótban II, 2023.
 
 
Kollázsolással 2006 óta foglalkozik komolyabban, amikor egy hónapos bécsi ösztöndíjat nyert el. Elmondása szerint úgy tervezte, hogy ott készült műveit kiállítja, ezekhez gyűjtött „anyagot”. Az osztrák fővárost járva számos dologra lelt, buszjegyektől térképekig. Többségünk ezek mellett könnyűszerrel elmegy, mondván, úgysem jók semmire. Nem úgy Bács Emese, akit kellő fantáziával áldott meg a sors ahhoz, hogy a haszontalant is hasznossá tegye. „Gyűjtögető körútja” végeztével tárgyait beleapplikálta azokba a városrészletekbe, amelyeket Bécsben festett.

Bécsből hazatérve jött rá, hogy ez a fajta metódus az, ami igazán foglalkoztatja. „A gyerekeim révén nagyon sok írószer, széttört játék maradt, ezek a tárgyak még inkább segítettek a kollázs technikájának kialakításában.” Lakása és műterme is tele van a gyűjtögetéséből származó „kacatokkal”, ezekből választ inspiráló darabokat munkáihoz.

Szovjet hangulat III, 2023.
 
  

„Bolondul érte”

Bács Emese idei esztendeje különösen mozgalmas. Alig zárt Talált pillanatok című tárlata a Gaál Imre Galériában, már szinte nyílt is a következő a balatonboglári Kék Kápolnában, Itt van a város, vagyunk lakói címmel. Ez utóbbin nem véletlenül szerepelt együtt Gaál Katával. Mindkettejüket a zsúfolt nagyvárosok rohanó hétköznapjai foglalkoztatják, „egyszerű hétköznapi jelenetekkel fogalmaznak meg társadalomkritikát”. Bács Emesének szeptember 9-én nyílt Rólunk szól című kiállítása az Országút Galériában, amely október 15-ig látogatható.

Ezen a tárlatán vászonra, jobbára olajjal és kollázzsal készített műveit mutatja majd meg. A kisebbek mellett azokat a nagyobb méretű vásznait is, amelyeket még a 2023-as Újlipótvárosi Klub Galériában rendezett Városrészleteken láthatott a közönség. Jól bejáratott művészeti receptjén most sem fog változtatni, de miért is tenné, amikor a kollázsban mozog otthonosan, az az ő „terepe”, ezért „bolondul”.

Háború 2024-ben, 2014-24 
 
 
Városképeinek lényegét Szabó Noémi művészettörténész foglalja össze legjobban: „Bács Emese alapvetően a klasszikus avantgárd festészeti tradícióiból (expresszionizmus, Kurt Schwitters Merz művei) építi saját művészi világát, mégsem hagyható figyelmen kívül az arte povera hatása munkásságára. (…) magától értetődő nyitottsággal, sallangoktól mentesen építi világát, a városi létezésből táplálkozó motívumok kesernyés és fanyar humorú anzikszát, amely a nagyvárosi civilizációban élő, társas magányra kárhoztatott arctalan és személytelen tömegekről, az egyén(iség) elidegenedéséről szól.”

Wehner Tibor művészettörténész avantgárd szellemű alkotóművésznek tartja Bács Emesét, aki különleges kollázs- vagy assamblage- plasztikákat alkot, sík kompozícióit kollázsszerű beillesztésekkel, idegen anyagokkal gazdagítja.

Körúton, 2024.
 

„…vagyunk lakói”

És hogy magam a boglári tárlatot is megtekintve mit gondolok hamarosan kiállításra kerülő műveiről, munkásságáról? A kortárs szcéna üde színfoltjának tartom, aki évtizedeket felölelő pályáját következetesen építette, és mostanra, ha nem is a legfoglalkoztatottabb, de a legaktívabb résztvevője. Sikerét annak köszönheti, hogy időt és energiát nem sajnálva kerekedik fel, és veszi be a zsibongó betondzsungelt. Szeme az utcákat, házakat, a hömpölygő tömeget pásztázza. Nemcsak néz, hanem megfigyel. Feltérképezi mindazt, ami városlakóként velünk is szembejön: buszmegállók, kirakatok, feliratok. A villódzó fények, hangos tülkölések, zörgések, csikorgások közepette lüktető város hangulata inspirálja. Az arctalan tömeg rutinszerű mozgása a metrón, a zebrán, járdák szürke szalagján. Ez is a város, ahogy megszoktuk.

Kofák a Lehelen, 2023.
 
 
Képeinek erős színvilága széles skálán mozog. Brassót és Budapestet is pulzáló, sokszínű helyként jeleníti meg, hétköznapi embereket megszokott szituációkban. A metróperonon, buszmegállóban várakoznak, sietve vagy komótosan lépkednek át az úttesten, haladnak A-ból B-be. Bács Emese szerint figurái nélkül kompozíciói is üresek lennének. Alakjaira kívülálló, szemlélődő alanyokként tekint, akik ugyanakkor benne is vannak a képben. Egyszerre részei és nézői is, miközben a hátuk mögött őket is nézheti valaki.

A művészete iránt fogékonyak nemsokára „beléphetnek” abba az élő, gazdag metropoliszba, amely az élénk színű, olykor piros hálóval borított festményeken elénk tárul. Ismerős világ ez, hiszen rólunk szól.