Molnár Sándor: Landscapes
Einspach-Czapolai galériájának kiállítótereibe még nagyobb örömmel tér be az ember, mint máshova. A modern, letisztult terek, a kedves fogadtatás, de leginkább az itt bemutatkozók szerettetik meg velünk a helyet. A galéria profilja szerint a háború utáni és kortárs magyar képzőművészettel, annak jelentős alakjaival foglalkozik. De nem zárkóznak el a középgenerációs alkotóktól vagy a fiatal tehetségektől sem, akikkel talán még jobban megy az együttműködés: Dóra Ádámmal, Melkovics Tamással, Kármán Dániellel. Molnár Sándorral sajnálatosan már nem dolgozhatnak együtt, hiszen a művész két éve elhunyt. Hagyatékát azonban egyre inkább értékelik és ápolják.
Molnár Sándor megérdemli, hogy életművével foglalkozzanak, hogy vesszen a feledés homályába. Hosszú és termékeny pályát tudhatott magáénak, mégis „szélesebb körben való elismerése és megismerése csak az elmúlt néhány évben kezdődött meg” – olvashatjuk a Resident Art galéria honlapján annak a 2023-as kiállításnak a leírásában, amely a Molnár Sándor Zugló–Párizs. Papírművek a ’60-as és a ’70-es évekből címet viselte. Még ezt megelőzően terjedelmes életmű-katalógusa jelent meg 2021-ben, a Festőjóga, majd 2022-ben ugyanezzel a címmel rendeztek retrospektív tárlatot a Műcsarnokban. Talán ezek sarkallták Einspach Gábort és csapatát is arra, hogy a művész nevét szélesebb körben is ismertté tegyék.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni Molnár Sándor jelentőségét. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, mesterei Bencze László, Fónyi Géza, Kmetty János és Pór Bertalan voltak. Molnár mind emberileg, mind szakmailag Kmettyvel került a legjobb kapcsolatba, pályájának kibontakozását is ő kísérte figyelemmel.
A kor hivatalos művészeti elvárásával szemben 1958-ban lakásán megalapította a Zuglói Kört. A csoportosulás magját Bak Imre, Deim Pál és Nádler István alkotta, rajtuk kívül még számos feltörekvő művész csatlakozott hozzájuk: Attalai Gábor, Csiky Tibor, Hencze Tamás, Hortobágyi Endre. Elméleti és festészeti tanulmányokat folytattak, információkat gyűjtöttek a tőlünk elzárt, nyugatabbra zajló művészeti életről, irányzatokról, egymás műveit „boncolgatták”. Elsősorban az absztrakció volt rájuk nagy hatással, ennek eredményeit láthatjuk a Kör tagjainak későbbi életpályáján. Nagy volt a „pezsgés”, ami egy ilyen illusztris társaság esetében nem csoda.
Molnár egy évet a Kecskeméti Művésztelepen töltött. Majd megjárta Párizst, ahol Jean René Bazaine és köre művészetének hatása alá került. 1966-ban dolgozta ki festőjóga-elméletét. Teóriája szerint „az elemeket a festőjóga nem megsemmisíti, fölszámolja, hanem különböző műveleteknek veti alá, hogy a szennyezettségtől megtisztulva egyesülni tudjanak a hierarchikusan fölöttük lévő elemekkel. Ez az áthatás művelete.” Tulajdonképpen az absztrahálás lényegét fogalmazza meg, amelynek során a természetből kiindulva keresi a forma belső szerkezetét.
Változatos formák, foltok töltik ki Landscapes című kiállításának színgazdag, vibráló kompozícióit – belső és külső erők párharca, formák látványos küzdelme jelenik meg képein. A kontrasztos és komplementer színekkel egymás mellé helyezett geometrikus testek hol megtörik, hol keresztezik egymást. A művész sajátos festői világát a természeti látvány végsőkig való absztrahálása jellemzi. A tárlat korai, az 1950-es évek második felétől az 1970-es évek elejéig készült tájképeit mutatja be. Néhány mű tükrözi Bazaine festői módszerének hatását, ám többnyire különböznek tőle: ecsetkezelésben, a felület mintegy szőnyegszerű kitöltésében.
Molnár a magyar avantgárdra jellemző erős színhasználatot és geometrikus szerkesztést követi, vagy inkább ő maga alakította azt ki. Korai művei bizonyítják, hogy a hazai absztraktok nem maradtak el a példaként követett francia alkotóktól és azok szellemiségétől, még ha nem kaptak is kellő életteret ehhez.
Fotók: Einspach Brúnó / Shootsbybruno
Molnár Sándor Landscapes című kiállítása október 18-ig látogatható az Einspach & Czapolai Fine Art (1054 Budapest, Hold utca 12.).
