Süveges Rita, Időjárás-jelenés. Varázslástól a geomérnökségig 2024. Fotó Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria, Szántó András
Az időjárás folyamata nem áll/nem állhat meg, életünk része, amelyről szeretnénk előre és többet tudni, sőt befolyásolni is. Első megfigyelései még az ókorban történtek. Mezopotámiában állami hivatalok, vallási intézmények jegyezték le tapasztalataikat. A görög-római és kínai ókor magánkönyvtáraiból is kerültek elő feljegyzések, gyarapítva az időjárásról szóló ismereteket. Arisztotelész tanulmánykötetet írt a meteorológia tudományágáról (Meteorológia), a kifejezés is tőle származik. A reneszánszból levelek, naplóbejegyzések maradtak ránk, Galilei termoszkópot (a hőmérséklet mérésére alkalmas eszközt) épített, Benjamin Franklin pedig feltalálta a villámhárítót.
Tovább lehetne sorolni, miként fejlődött ez a tudományág, kik és mi módon járultak hozzá, ám most lássuk Süveges Rita tárlatbéli installációjának bemutatását, megértését. A TÓTalJOY-díjas (2023) és a Esterházy Art Award közönségdíját idén elnyerő művészt már egyetemistaként is a környezetvédelmi témák foglalkoztatták. Akkor még arra koncentrált, milyen hatást gyakorol rá a természetjárás, és milyen „más tapasztalást ad, amikor ember által alkotott környezet vesz körül” – hangzott el abban az interjúban, amelyet Györgyei Szabó Magdolna készített vele a kultúra.hu oldalán.
Ebben az időben még tájképeket festett, természetélményét próbálta újraalkotni. Majd azon gondolkozott, mi is a természet, miért választjuk el az emberi világtól. Belső élményei nyomán mélyebb analízisnek vetette alá a kérdést. „Azt vizsgálom, hogy a kultúrában milyen módon, milyen toposzok alapján ábrázolják a természetet, és ez milyen hatással van arra, ahogyan bánunk vele” – fejtette ki akkori gondolatait a 2022-es beszélgetésben.
Munkásságának vezérfonala azóta is ez. Az Időjárás-jelenés egyetlen installatív művét nem egyszerű megtalálni. A Nemzeti Galéria első emeletén kissé elrejtve áll, az 1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény kabinetkiállításaként. A térben átlátszó paravánokat látunk, amelyekre Süveges Rita olyan elemeket applikált, melyek az időjárás előrejelzésében is szerepet játszó technológiát illusztrálják: rakéta, harang, propeller. Hol vannak már azok az idők, amikor boszorkánysággal, népi rituáléval próbáltak védekezni az aszály vagy a jégeső ellen. A modernitás „átrajzolt” mindent, a gépek eluralkodtak, „legyőztük” a természetet. Képesek lettünk előre jelezni, vezérelni, ily módon pedig megelőzni a bajt. Ahogy Neumann János időjárásvezérlő szuperszámítógépeket vizionálva kijelentette: „Minden stabil folyamatot meg fogunk jósolni. Minden instabil folyamatot irányítani fogunk.”
Vajon jó úton járunk-e, mindez hova vezet? A paravánon látható rakéták önmagukban is dermesztő képet nyújtanak. A kongó harang figyelmeztet a fejlődés veszélyeire, másutt az éles fogú lény képe (talán vérfarkas?) pedig csak tetőzi ezt. A Can we survive technology? című felirat fel is teszi a kérdést: túlélhető mindez?
A lehangolóan sok szürke elem mellett egy helyütt sárgás-vöröses drapéria omlik alá, rajta két vénasszony alakja bontakozik ki. Körülöttük felhőrengeteg, amelyből kiadós csapadék hull rájuk, de ők mit sem törődnek vele. Süveges középkori „időjósai” még hisznek a mágiában, nem berendezésekkel, hanem boszorkánysággal, mindenfajta hókuszpókusszal avatkoznak bele a természeti körülményekbe. Hatékonyságban lehet, hogy alulmaradnának, de talán kevésbé voltak ártalmasak.
Bár nem akar a tudós bőrébe bújni, Süveges Rita installációjának látványa eltörpül a mellékelt kiadvány mellett. Ebben szószedettel szolgál az időjárás-módosítás történetéhez és interjút készített Jason W. Moore környezettörténésszel, a Capitalism in the Web of Life című kiadvány szerzőjével. Mindez hitelessé teszi kutatásalapú projektjét, melynek végkicsengése, hogy a klímaváltozás fenyegetése miatt kreatív megoldásokra van szükség.
Süveges Rita Időjárás-jelenés. Varázslástól a geomérnökségig című tárlata november 17-ig látható a Magyar Nemzeti Galériában (1014 Budapest, Szent György tér 2.).
