Most a galéria művészköréhez tartozó Fürjesi Csabának biztosítottak kiállítási lehetőséget. A Felejtés határai címmel bemutatott tárlat „olyan szuverén alkotásokból áll, ahol a szubjektív idő és a felejtés kapcsolatának vizsgálata képi elemekkel, egy-egy epizód vagy élethelyzet stációszerű felidézésével történik” – olvashatjuk a beharangozóban.
A Salzburgban és Budapesten egyaránt élő és dolgozó Fürjesi Csabáról korán kiderült, hogy van érzéke a művészetekhez, rajzolásban tehetséges. Iskolai, illetve országos rajzversenyeken vett részt, ahonnan sokszor nyertesként távozott. Előbb a Nyíregyházi Főiskola rajz–földrajz szakára járt, majd az Iparművészeti Főiskola vizuális kommunikáció szakán szerzett diplomát.
Többféle stílust sajátított el a tisztán indulati foltfestészettől a figurális, realisztikus megfogalmazásig, miközben a létünkkel és annak értelmével foglalkozó egzisztencializmus hatott rá leginkább. Ezért is foglalkozik az emberi létezés univerzális alapkérdéseivel. „Azokat a jeleneteket, hétköznapi élethelyzeteket kutatja, melyek egyszerre állnak a realitás és a szürrealitás tartományában”, művein „alig észrevehetően, mégis lényeges gondolati áttetszéseket mutat be az emlékezet és a felejtés, valamint a múlt és a jelen együttes dimenzióinak szerepeltetésével” – elemzi Fürjesi munkáit a galéria honlapján szereplő írás.
Két fontos tényt emeljünk ki az alkotó munkásságából: a Ceredi Művésztelep alapító tagja és művészeti vezetője. 1996-os indulása óta ez a Nógrád vármegyei telep az itthoni művészeti élet rangos kulturális eseményévé vált. Szellemi és alkotói műhely, amely a kortárs művészet gazdasági, kulturális, társadalmi szempontú szerepvállalását kívánja erősíteni. A másik pedig, hogy a Felejtés határai alkotásai azzal a multitípia technikával készültek, amelyet maga Fürjesi Csaba talált ki. A térhatású nyomtatáshoz hasonló grafikai eljárás kidolgozásáért a Slavi Soucek Grafikai és a Citè des Arts párizsi ösztöndíjában részesült.
A kiállítás képei multitípia technikával, olajjal fára, papírra készültek, olykor sajátos anyagokat is felhasználva. Az Utóhatás (2024) című kompozíció például olyan orvosi spatulákból áll, amelyeket torokvizsgálatokhoz, gyógyszertári készítmények elkészítéséhez használnak. Glédába állva telítik be a felületet, amelyen tetovált hátú női alak rajzolódik ki. Szokatlan a liszteszsákokból álló Nobless oblige (2023) is. Valami elől menekülő? valahová megérkező? gyermekcsoport szalad szembe velünk. Arckifejezésük inkább boldogságot, felszabadultságot fejez ki. Mozgalmas kis csapatuk a jövőt jelenti, és ez mindenképpen örömteli.
A sötét és világos színek elegyével készített munkák egyszerre realisztikusak és szürrealisztikusak. Embereket, sorsokat, helyzeteket ábrázolnak. Realisztikusak, hiszen megélt emlékek, és szürreálisak, hiszen a szubjektív emlékezet mélyéről bukkannak elő, részben vagy egészében, a felejtés szűrőjén át. A Felejtés határai így az időt, annak múlását is a középpontba állítja, arra késztetve a látogatót, hogy saját emlékezetének képeit – melyeket Fürjesi grafikái hívhatnak elő – összevesse, megfeleltesse azokkal, azaz járja végig az emlékezet által bejárható utat – ki-ki a magáét.
Fürjesi Csaba A felejtés határai című tárlata február 14-ig várja a látogatókat a The Space Contemporary Art Galleryben (1015 Budapest, Hattyú utca 16. földszint 4.)
