Papp Sándor Dávid munkásságával élőben első ízben találkozom. Művei, hogy őszinte legyek, nem hatottak rám az újdonság erejével. Déjà vu érzés fogott el, és bármennyire is igyekeztem valami mást is felfedezni a kompozíciókon, nem tudtam. Nem arra utalok, hogy Papp Sándor alkotásai ne lennének kvalitásosak, nem látszódna rajtuk az energia, amit beléjük fektetett.

Papp Sándor Dávid: View From Anywhere, Horizont Galéria. Fotók: Biró Dávid 
 
 
Inkább arról van szó, hogy az alkotó által ábrázolt képi világ a konstruktivizmusban jártasaknak túlontúl ismerős lehet. A szigorú, merev mértani formák alkalmazása, egymásba vagy éppen egymás mellé helyezése az „ezt már láttam” érzést keltették fel bennem, és ezzel az érzéssel mind többször találkozom mostanában az egyre inkább eluralkodó absztrakcióban. Jó volna most már valami újjal „előrukkolni,” de talán nem Papp Sándor Dávid fogja ezzel a tárlatával „megreformálni” a kortárs művészetet.
 
 

Mértani elemekből álló, építészeti tagozatokként felépülő formák adta kompozíciói annak a konstruktivizmusnak az utánérzése, amely a húszas évek végén, a harmincas évek elején élte virágkorát és adott a művészettörténetnek olyan alkotókat, mint Malevics, Tatlin vagy Kádár. Papp Sándor hűen követi a konstruktivista hagyományokat, néhány dolog mellőzésével. Hiányoznak róluk például azok a marionettszerű alakok, amiket jó néhány Kádár-képen felfedezhetünk. Noha a legkülönbözőbb mértani formákból állnak össze, nem éppen városképek vagy szerkezetek jutnak róluk az eszünkbe.

 

Inkább egymáshoz rendelt alakzatok, melyek önmagukban is elvolnának, amennyiben az alkotó nem teremtene kapcsolatot közöttük. De kreál, hol apróbb vagy nagyobb pöttyel, színekkel oldja az unalomig ismert négyzetet, másutt ajtókra, lépcsőkre emlékeztető „rajzolatokkal”, csíkokkal lehel életet architektonikus munkáiba. Ugyanis ezek az építészethez közel álló, annak precizitásából született művek, nem többek, de nem is kevesebbek.

 

A nyíregyházi születésű, Budapesten élő és dolgozó Papp Sándor Dávid a Magyar Képzőművészeti Egyetem tervezőgrafika szakán folytatta stúdiumait. Tervező hajlama pedig meg is látszik a View From Anywhere anyagán. A kiállítás leírása szerint „A tömegkommunikációs eszközök által közvetített kép a világról, függetlenül bármilyen szándéktól, az eszközök természetéből fakadóan torz.” A tárlat kiindulópontját képező Lossy című festménysorozatot az ihlette, hogy „az ilyen típusú információs deficit és torzulás absztrakcióhoz vezet.

 

A geometrikus és strukturális kiindulópontokat az online térben keletkezett hibajelenségek adják. A kompozíciók architektonikus szerkezetét alapvetően a funkcionalitás határozta meg, viszont egy hiba következtében manipulálódtak az eredeti képfájlok”. Tipográfiai és grafikai elemek rendeződnek át vagy éppen tűnnek el, felborul az a bizonyos rend, ily módon a kép bárhonnan nézhető, a nézőpont esetleges.

 

Nagyon is rendezettnek, harmonikusan kiegyensúlyozottnak találom Papp Sándor Dávid alkotásait. Művei jó példák arra, milyen jól lehet variálni a már „lerágott csontként” elkönyvelt formákat. Tornyokat, várakat persze nem lehet építeni belőlük, de eljátszani velük mindenképp érdekes, legalábbis addig, amíg meg nem unjuk. Papp Sándor Dávid sem bánik ügyetlenül elemeivel, rendelkezik avval a mérnöki gondolkodással és művészi érzékkel, amelynek eredményeként dekoratív képeket hoz létre. Ugyanakkor nem szabadulhatok attól az ambivalens érzéstől, hogy formái a végtelenségig variálhatók. A View From Anywhere nézőpontok felkínálását nyújtja az érdeklődőknek, arra késztet, hogy a világra másképp és másképp tekintsünk. A művész eddigi munkái mindenképpen bizonyítják, hogy eredeti ötletekben, gondolatokban nem szenved hiányt, még variációs sorozatai sem pusztán ismétlések. Kíváncsian várom, mostani tárlata után merre tovább.

 

Papp Sándor Dávid View From Anywhere című tárlata február 12-ig látható a Horizont Galériában (1066 Budapest, Zichy Jenő utca 32.).