„A súlytalanság esztétikája című kiállítás vizuális kísérlet arra, hogyan lehet a tömeget és a nehézkedést feloldani a művészet médiumain – ez esetben beton-, karbon- és fémszobrokon, vászonképeken és objektként ható festményeken – keresztül” – olvashatjuk a galéria honlapján. A bemutatott művek nem pehely könnyűek, mégis jellemző rájuk a könnyedség. Beton vagy fém esetében ez a kijelentés persze furcsa, de higgyük el: ezekkel a matériákkal könnyeden is lehet „játszani”.
Csurgai Ferenc, Gábor Áron, Miksa Bálint, Tomasz Piars, Romvári Márton, Szirmai Nóra – a kiállítók – pedig játszanak. Nem „terhelik” robusztus kialakítással alkotásaikat, inkább lágy, dinamikus formákkal könnyítenek rajtuk. Hogy mi mindent láthatunk? Többek között a nehézkedés törvényétől megfosztott testeket, ködszerű, egymáson áttetsző, gomolygó festékrétegeket, vagy éppen olyan végtelenbe futó alakzatokat, hullámokat, melyek a vászonról való elmozdulás érzetét hívják elő a látogatóból.
A sorozatokban gondolkozó Tomasz Piars absztrakt képi világa már a velük való első találkozáskor lenyűgözött, a bűvölet pedig azóta is tart. Kompozícióin nyoma sincs statikusságnak, minden él és mozog, ráadásul folyamatosan. Dinamikus művein izgő-mozgó sejtek, egymással hálózatba lépő, buborékokra emlékeztető körök, és ami a legérdekesebb: sokszögű kristályok lebegnek az élénk, vibráló hátterek előtt. Petrányi Zsolt művészettörténész, kurátor szerint: „Absztrakt munkáinak különleges világa egyszerre emlékeztet a biológia és az ásványtan mikroszkopikus képeire és a csillagközi világ széttöredezett kövezeteinek látványára – ettől válik művészete a fantázia és a szigorú komponálás határterületévé.”
Piars munkái a vízi közeget, a víz felületén úszó leveleket is eszembe juttatják (Crystals of Memory No. 1. – 2021), olykor pedig levélhalmokra (The New Alchemy No. 09. – 2019), óriásira nőtt fára emlékeztetnek (The New Alchemy No. 22 – 2020). A most látható Crystals of Memory No. 20 (2022) akrilvászna a fantázia birodalmába vezet. Ebben az univerzumban bármi megtörténhet. Sokszögű kristályok lebegnek, vastagon húzott ecsetvonások között „szívószálak” bújnak meg, vagy inkább szállingóznak az örvénylő háttérben. Ilyenformán világegyetemünk galaxisai is eszünkbe juthatnak Piars művéről, amelynek képi elemei a robbanásszerű kavarodásban is oly könnyedek.
A Képzőművészeti Egyetem szobrászművész szakán diplomázott Szirmai Nóra alkotásainak kiidulópontjai természeti motívumok, hálózati megfigyelések. „Rendkívüli módon foglalkoztatnak engem a kapcsolatok, rendszerek, hálózatok, olyan értelemben, mint az emberi viszonyok, a psziché bonyolult felépítése, az idegpályák kapcsolódása, az érzelmi összekapcsolódások” – vallja magáról, majd a következőket írja statementjében: „Innen ered a vonzódásom az olyan formák iránt is, ahol ezek a dolgok megfogható, látható formában vannak jelen, mint a rovarok szárnyának erezete, az érhálózatok, növényi relevanciák”. A Faur Zsófi Galériában kiállított munkái közül a Belül (2025) festett acélszobra különösen megfogott. Szirom, rovarszárny, innovatív gyümölcstartó lehet ez a rácsos különlegesség? Bármit is ábrázoljon Szirmai szobra, van benne fantázia, a matéria ellenére légies, szinte szárnyal.
Csurgai Ferenc 1984 óta foglalkozik a beton szobrászatban való felhasználásával. Geometrikus-organikus alkotásai egyszerre stabilak és keltik az elmozdulás látszatát. A Benned az ég 2 (2012) betonplasztikája cseppet sem szokványos. Felületének vonalai fel-le cikáznak, belül azurkék színben „ragyog”, átlátunk rajta. A kortárs szobrászat egyik új dimenziót nyitó darabjával van dolgunk, amely részben átláthatósága, másrészt dőlése miatt súlytalannak tűnik.
Gábor Áron, Miksa Bálint, Romári Márton műalkotásai is gondoskodnak arról, hogy a címbeli súlytalanság látható, érzékelhető legyen, valóban a könnyedségről, a fizika törvényein kívüli állapotról szóljon ez a tárlat.
Az enteriőrfotókat Félegyházi-Vígh Tamás készítette.
A súlytalanság esztétikája csoportos kiállítása augusztus 27-ig várja a látogatókat a Faur Zsófi Galériában (1114 Budapest, Bartók Béla út 25.).
