Kezdettől természetes rokona a képző- és zeneművészetnek, de akár a színház- és táncművészetnek is az animáció. Az első fekete-fehér vonalak életre hívásától a való és valótlan világok tökéletes illúzióját megteremtő vizuális konstrukciók megalkotásáig gazdag és változatos utat járt be a műfaj.

Eddigi munkásságának figyelemre méltó kvintesszenciája az az elmúlt két évben született műtárgyegyüttes – újabb festményeinek megejtő gazdagságú sorozata –, amelyben az immár két évtizede működő művésztelep sajátos atmoszférája, s az alkotónak a spiritualitás és az anyagi világ határán otthonosan mozgó művészete egyszerre mutatkozik meg.

Paraván című tárlata Kósa Gergő legfrissebb műveiből válogatva korábban megkezdett témájának, az angyalföldi Bulcsú utca csillagos háza vizuális történetmesélésének szerves folytatása.

Nyolcszázharminc alkotás, festmény, szobor, installáció, fotó és dokumentum ünnepli a minden modernista irányzatot túlélő szürrealizmus centenáriumát a párizsi Pompidou Központ hatodik emeletén.

Budapesti otthonában beszélgettem a Munkácsy-díjas Árendás József grafikusművésszel életéről, munkásságáról, a plakátművészet fontosságáról. 

Ötvenéves az Erdély szívében található ikonikus, Magyar Örökség-díjas, nemzetközileg is magasan jegyzett Gyergyószárhegyi Művésztelep. A művészeti szcéna a fél évszázados jubileumot kiállítássorozattal ünnepli, melynek megkoronázása Gyergyószárhegy és Csíkszereda után a Műcsarnokban nyíló tárlat.

Együtt szerepelnek a női testet valódiságában és azt allegorikusan bemutató művek, a klasszikus szépségeszményt és annak változását érzékelhető munkák, a párkapcsolatot, az erotikát, s a nők egymást támogató viszonyát fókuszba helyező művek.

Épp randiztam egy lánnyal, aki aznap is átjött a műterembe, beszélgetés közben pedig elkezdett papírhajókat hajtogatni. Ez adta a kép ötletét, majd realizáltam, hogy az angolban a párkapcsolat (relationship) és a hajó (ship) szavak részlegesen egyeznek.

Nevezetes 2010-es MOMA-s kiállítása volt az utolsó, ahol az idén hetvenkilenc éves Marina Abramović is részt vett némelyik performanszában, a többi megismétlésére azonban már akkor is önkéntesek jelentkeztek. 

Kétszáz esztendeje, az 1825-ös országgyűlésen ajánlotta fel Széchenyi István birtokainak egyévi jövedelmét magyar tudós társaság létrehozására. A Magyar Nemzeti Bank Arts & Culture tárlata a Magyar Tudományos Akadémia alapítására és a Magyar Tudomány Évére irányítva a figyelmet, tudományos szemléletű kortárs képzőművészek alkotásaiból válogat. 

Az MI és a dróntechnológia együttes bevetése óta gombamód szaporodnak a Nazca-vonalak a perui sivatagban. Az eddig ismert négyszázharminc ábra az elmúlt években háromszázhárom új képpel gyarapodott és az MI szerint még legalább ennyi rejtőzködik.

Különböző alkotási eljárások eredményeit mutatják be a kiállításon szereplő grafikák, legyen az síknyomás (litográfia, szitanyomat), mélynyomás (rézkarc, rézmetszet és változatai), magasnyomás (fa- és linómetszet), valamint vegyes és modern technikák. Ugyanakkor a művészi megfogalmazás is változatos, a figurális rajztól a különböző absztrakt ábrázoláson át a geometrikus kompozíciókig.

Változatos technikák, karakteres művészek és átgondolt alkotások jellemzik az Apropó, Kertész című kiállítást. 

Dr. Ralph Gleis, aki az év első napján vette át a főigazgatói posztot, január közepén „Az Albertina Múzeum újragondolása és újrafelfedezése” címmel tartott sajtótájékoztatót terveiről, elképzeléseiről, amelynek legfőbb üzenete szerint a jelen múzeumának párbeszédben kell állnia a társadalommal.

„Azzal, hogy a fókuszom kizárólag az alkotásra irányul, olyan meditatív állapotba kerülök, amelyben az állandóan száguldó gondolatok elcsendesednek. Az energiám pedig kizárólag a teremtésre koncentrálódik, ott tart a jelenben.”

Skonda Mária és Völgyi Miklós gyűjtő házaspár jelenléte megkerülhetetlen a mai magyar műgyűjtésben és a magánmecenatúrában. Számtalan csoportos kiállításhoz kölcsönözték gyűjteményük darabjait, mintegy ötven egyéni kiállítást rendeztek eddig, szakmai folyóiratokban-kiadványokban publikáltak és szerepeltek. 

Simon-Mazula Tibor képei az esztétizálás ellenére sem válnak pusztán szemet gyönyörködtető, problémátlan alkotásokká; immanensen hordozzák a magányt, az elmúlás melankóliáját, és valami olyan titkot, ami a narratíva sejtetése ellenére épp a kulcsmomentumot rejti el a néző szeme elől.

Szikár képtáblák tanúskodnak a kiállítótérben Bereznai Péter eddigi életművéről. A fehér falak között a méltóságteljes fekete festékmezőkből kivilágló arany minőségek szakralitást idéznek, és ünnepélyes hangulatot teremtenek. 

Pusztán kezét, ujjait használva formálja a művész a vásznait, s viszi fel a festék rétegeit. Az eljárás szokatlan, és bár fárasztó lehet, a végeredményt látva megéri az erőfeszítés, valami különleges született. Olyan expresszív olajképek, melyek felületéről az anyag kilépni látszik, és amiket az ember szíve szerint megtapogatna, pedig tudja, hogy nem szabad.

Édes és életteli világba repíti a nézőt Makai Mira Don’t Forget to Look at the Stars kiállítása, amelyben az érzékien burjánzó formák fluid módon kavarognak egymásba. Lágyan elringatnak, olyannyira, hogy kicsit aggódunk is attól, hogy teljesen magukba szippantanak ezek a telített világok.

Fantasztikus az a gesztusáradat, az a festészeti detonáció, amellyel Zoltán Mária Flóra jelentkezik műveivel a Három Hét Galéria falain. Első benyomásunk a színek orgiája. Rózsák és cölini kékek, lilák, feketék és zöldföld festéknyomok a vásznakon, kartonokon.

Szombathy Bálint (Pacsér,1950 – Pest, 2024), művésznevén Art Lover, szabadkai-újvidéki-budapesti „artista”, alkotói tevékenységét szabadverssel, szöveg-intervenciókkal, vizuális költészettel kezdte, a hetvenes évek elején konceptuális akciókkal és mail art-tal folytatta.

Pályája kezdete óta indigó- és grafitképeket készít: az egymásra rajzolt képek egészen sajátos és jól felismerhető esztétikáját hozza létre, amelyen keresztül korunk kép- és információáradatára is reflektál. Korábban személyes élettörténetének fontos motívumait járta körül, most univerzális narratívából indult ki.