Különleges virtuális világba vezet a tárlat: 3D szemüvegen keresztül (vagy anélkül) olyan vizuális mélységeket élhetünk át, ahol az elsődleges látvány mögött precízen megalkotott térgeometria és komoly gondolatiság húzódik.
Az idő és a tér vizualizálása és különféle módokon való megjelenítése a művészet egyik legősibb törekvése. Székely Annamária illuzórikus festészete e két szorosan egymáshoz tartozó fogalom kérdéseivel foglalkozik. Festményein az idő leginkább a rögzített pillanatok kitágításaként tűnik fel, amelyek megfestésével igyekszik maradandóvá tenni azokat. Fényképezőgéppel dokumentált momentumokból indul ki, hogy belőle sokféleképpen értelmezhető, mélységeket rejtő képi világot teremtsen. A vásznakon feltűnő térélmények strukturális vonalakból, színekből, fényekből, árnyékokból és formákból alakulnak harmonikus, geometrikus egységekké. A belsővé váló külső terek sokféleképpen tűnnek fel a festményeken, leginkább tükröződő felületeken át vehetjük szemügyre a nagyvárosi helyszíneket, utcákat vagy tengeri kikötőket. A képek térélményét a síkból kilépő vásznak formáinak megalkotásával, illetve a 3 dimenzió illúziójának festészeti megteremtésével éri el.
Trieszt, Velence, Barcelona, Koppenhága vagy éppen Budapest tipikus utcarészletei elevenednek meg a figuratív vásznakon. A városképeket akár be is azonosíthatjuk, mégis a vásznak világában elmerülve lényegtelenné válik, mely terek inspirálták a festményeket, hiszen azok urbánus mivoltukban egységessé lesznek.
Egy-egy kirakatüvegeken keresztül láttatják a környező épületeket, utcákat és az ott élő fákat a színgazdag, olajjal festett vásznakon megjelenő helyszínek. Így olyan részletek is megjelenhetnek bennük, amelyek a reflexiós hatás nélkül láthatatlanok lennének. Az így feltáruló városképek összemossák egymással a valós látvány elemeit és az egyéni ízlés vagy valamely brand irányelvei szerint berendezett üzletek kirakatainak impresszióit.
A kirakatok a fogyasztói társadalom visszásságaira is felhívják a figyelmet, ami összefügg az identitás kérdésével, hiszen ruháinkkal képesek vagyunk belső személyiségünk kifejezésére is. A vásznakon tükröződő terek leginkább ember nélküliek, hogy a művész azok hiányával érzékeltesse és erősítse fel a humánus értékek fontosságát. A láttatott épületek és üzlethelyiségek mögött mindig emberi történetek húzódónak, melyek különös jelentésekkel bírnak. Bennük egyszerre tűnik fel az urbánus térstruktúrákat megalkotó emberi kreativitás szellemisége, valamint a kirakatok látványvilága, amely a rövidtávú, gyorsan változó és mulandó ízlés, illetve a piacgazdálkodás eszméjét közvetíti.
A talmi értékeket és a gyorsan múló divathullámokat szimbolizáló kirakatokban kifejezéstelen, arc nélküli figurákat látunk, rajtuk divatos ruhák, illetve divattárgyak jelennek meg, amelyek ellenpontjaivá válnak a klasszikus, emberi léptékkel jóval maradandóbbnak és értékállóbbnak bizonyuló épületeknek. Az üvegfelületekben reflex jelleggel tükröződő természeti elemek, a fák és a növények pedig az örök érvényű, háborítatlan anyatermészet üzeneteit hordozzák. A tükörként viselkedő felszínek ősi szimbólumként élnek tovább; az ókori idők óta ez a lélek jelképe, amelyhez eredetileg a bölcsesség, később pedig a hiúság jellemzői társultak, amihez a Székely festményeinek belső világában felfedezhető kirakatok leginkább köthetők.
A festmények valódi kiterjedései rendre megtörik a klasszikus vásznak formavilágát, méreteit; találunk közöttük hatszögűeket, tondó formájúakat vagy elcsúsztatott felületűeket, illetve kerettel együtt festett képeket. A munkák gyakran a síkból kilépve teremtenek szokatlan térhatású élményeket.
Székely talán legkülönlegesebb vizuális illúziója a kétdimenzió használatával megteremtett háromdimenziós látvány vásznakon való megfestése, amely különösen 3D szemüvegeken keresztül szemlélve nyújtanak újszerű térhatásokat. Az anaglif képek az úgynevezett sztereosztopikus 3D látvány megjelenítésére képesek, ha speciális, kétszínű – vörös-cián, illetve zöld-magenta – lencsével tekintjük meg őket. Ennek vásznakon való megjelenítéséhez két különböző színréteg felvitele és megfelelő elhelyezése szükséges, hogy segítségükkel ideális mélységérzetet teremtsen.
A különleges látványokat generáló élmény megfestése rendkívüli precizitást és figyelmet igényel. A korábban csak elektronikus képeken feltűnő 3D vízió most belső térbeli illúziót ígér a vásznakon, ahogyan azt a kiállítás címe, a Minden illúzió is kifejezi. Az illúzió mindig félreértelmezéseken alapuló pszichológiai jelenség, mely leggyakrabban vizuális élményként tűnik fel. Az illúzió során az agyban az érzékszervek által közvetített információ felhasználásával az objektív valóságtól eltérő reprezentáció keletkezik. Székely optikai csalódást okozó képeinek kiállítótérben való megjelenítése sajátos aktivitást és figyelmet igényel a látogatótól. A kétféle szemüveg használata játékra hív, hogy akár felváltva használjuk őket – a vörös-ciánt a zöldre és magentára festett vásznakon, illetve fordítva –, hogy velük újfajta szín- és téri világot éljünk át. Ez a látvány és szemléleti mód kibillenti a látogatókat a megszokott befogadói tapasztalatokból, hogy vele újfajta attitűdöt teremtsen. Székely Annamária festményein tehát minden illúzió, amiben érdemes elmerülnünk, hogy a megszokott városképeket másfajta aspektusból is képesek legyünk szemügyre venni és észlelni a mögöttük húzódó történéseket.
Képek: A művész archívumából.
Székely Annamária Minden illúzió című kiállítása – kurátor: Rozgonyi Lia – június 29-ig látható a Virág Benedek Házban (1013 Budapest, Döbrentei utca 9.).
