Groteszk, faragatlan alakok ők, akik minden furcsaságukkal együtt válnak nagyon szerethetővé. Bár nincs tekintetük, alakjuk szokatlanul hat, deformált és torz, mégis nagyon közel érezzük őket magunkhoz. Talán éppen azért, mert saját esetlenségeinkre emlékeztetnek, törékenységünkre és sérülékenységünkre, de mindezt úgy teszik, hogy megszüntetik gyengeségeinkhez társuló szégyenérzetünket.
Király Gábor figuráihoz épp azért kötődünk ilyen elementárisan, mert arra biztatnak, ösztönöznek, hogy merjük vállalni saját hibáinkat, hiszen ők, akik a vászonra vitel során az örökkévalóság számára lettek megteremtve, éppúgy magunkon viselik a tökéletlenség billogát, mint mi, akik egyszerű halandókként éljük a mindennapjainkat. Emberségük és emberiességük teszik vonzóvá ezeket a figurákat, s az, hogy nagyon közel vannak ahhoz, amit életnek nevezünk.
Az alkotó hétköznapi, már-már banális helyzetekbe helyezi ezeket a figurákat, itt nincsenek nagy villanások és fények, csupán a mindennapokban és a pillanatban rejlő szépség, az egyszerűségben fellelhető nagyszerűség. Király Gábor figurái végzik a dolgukat, életüknek nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget, viszont pontosan tudják, hogy mi a feladatuk. Két lábbal állnak abban a világban, ami sorsuknak jutott, nem lázadnak és nem vágynak jobbra, másra, ami minket is arra tanít arra, hogy lehet örülni annak is, ami jut. Macuo Basó haikuja jut eszembe: Kiotóban élek, és a kakukk hangjára Kiotóba vágyom. Valami ilyesmiről szólnak ezek a képek is: arról, hogy lehetünk elégedettek és örülhetünk annak, ami jutott.
Izgalmas a rendezés is, mivel a kint–bent és a közel–távol ellentétpárjait hozza mozgásba. Szűk folyosón jutunk be abba a térbe, amely az otthon bensőségességének ígéretét hordozza. A kompozíciókon is otthonok, belső terek elevenednek meg, safe space-eket látunk, konyhát, kertet, az alakok saját, belakott helyszíneit, amelyben ők a mindennapjaikat élik, minket meg mintegy vendégül látnak. Maga a tér is úgy hat, mint egy nappali, ahol nem kell rejtegetnünk magunkat, egy privát tér, ahol egészen önmagunk lehetünk. Ebben a teremben a vászonképek mellett megjelennek Király Gábor triptichonjai is, talált faanyagra készített, három képtáblából álló művek, amelyek egyike a térbe állítva installációs elemként hat.
A másik terem a kint tágasságáról szól, az ember és a környezet viszonyáról, arról, hogy miként lehet organikusan a részévé válni annak a természeti térnek, amely körülvesz bennünket. Az alakok kikerülnek a hatalmas végtelenbe, vízpart, túlnani hegyek, mocsaras szigetek, amelyeknek megvan egyfelől a saját bizonytalansága, ugyanakkor a víz szimbolikájánál fogva mégis egyfajta megnyugvást és feloldozást ad, hiszen a megtisztulást és a fluidálást idézi.
Azonban van ezeknek a képeknek egyfajta időtlensége is, olyan, mintha ez a pillanat, a jelenlét örökké tartana. Elmossa az idő, jut eszembe egy klisé, ami egyébként bizonyos szempontból mégis segít kapcsolódni ezekhez a képekhez. Hiszen talán ezek az alakok épp azért annyira békések és reziliensek, mert tudják, hogy semmi sem örök, csak az a pillanat, amelyben épp állunk, ezért kár aggodalmaskodni, egyetlen politikus sem él örökké, a jövő bizonytalan és kiszámíthatatlan, éppen ezért az a legjobb, ha tesszük a dolgunkat, és örülünk annak, ami van.
Fehér Dávid megnyitóbeszédében rámutatott, hogy Király Gábor képein „Az ember, az állat és a növényi vegetáció szinte elválaszthatatlan egymástól, a különböző létformák és ontológiai rétegek összecsúsznak, hibridizálódnak. Az ember, az állat és a növény időtapasztalata mintha egyetlen síkra kerülne”. A cím, a Biotóp, amely szótári definíciója szerint nem más, mint „élőhely, azonos életfeltételeket igénylő állati és növényi életközösségek zárt élettere” is nagyon pontosan értelmezi ezeket a kompozíciókat: az együttélésről szól, az összetartozásról, arról, hogy az egyik nem lehet meg a másik nélkül.
A környezetnek és az állatnak is szüksége van az emberre, vice versa, de a közösség csak akkor valósulhat meg, ha egyik sem zsákmányolja ki a másikat. Király Gábor alkotásain kölcsönösség van, egymásrautaltság és összetartozás, éppen ezért mai korunkra nézve is tanulságosak.
Képek: Az Einspach & Czapolai Fine Art jóvoltából.
Király Gábor Biotóp című kiállítása az Einspach & Czapolai Fine Art galériában látható (1054 Budapest, Hold utca 12.).
