A Found Child Cell című textilmunka a Mindenki volt gyerek című kiállításra készült, melynek kurátora Etentuk Inmesit, s amely a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány együttműködésével valósult meg a Kastner Kommunityben 2024 őszén.

Új irányt jelent a festészetemben a Fluidity sorozat, bár továbbra is a térképzés foglalkoztat, azonban az apró formák helyett a folyékonyan szétterülő foltokból állnak össze a kompozícióim.

Képeim jellemzően spontán, intuitív módon alakulnak, alapvetően olyan alkotó vagyok, aki a festés öröméért fest. Szeretem az anyaggal való „birkózást”, azt, hogy az aktuális tudatállapotom és hangulatom határozza meg, hogy éppen mi kerül fel a vászonra.

Egy kőasztal adta az alapötletet, majd a háttérben megjelent a Pannon-tenger, az előtérben pedig Caspar David Friedrich egyik képe is megidéződött. Már régóta szerettem volna valamelyik képemre ráfesteni azt az óriási kőasztalt, amely nagyszüleim Szent György-hegyen található telkén áll.

Műveiben organikusan vegyíti különböző korok és kultúrák emblematikus részleteit, avantgárd kísérletező módszereit a klasszikus festészeti hagyománnyal. Verebics Katalin festményei egyszerre nagyon személyesek, ugyanakkor a kollektivitás felől is olvashatók.

Műveiben organikusan vegyíti különböző korok és kultúrák emblematikus részleteit, avantgárd kísérletező módszereit a klasszikus festészeti hagyománnyal. Verebics Katalin festményei egyszerre nagyon személyesek, ugyanakkor a kollektivitás felől is olvashatók.

Tombor Zoltán művei díszítik a novemberben megnyíló Dorottya Hotel belső tereit és szobáit. Ezek a fotók nemcsak a város történetét és kultúráját mesélik el az idelátogatóknak, hanem bepillantást engednek a művész Budapest-képébe is.

Bár stilárisan és mediálisan igen változatos műveket alkot Oláh Norbert, mégis valamennyi elsősorban az alkotó egyéni és közösségi identitását boncolgatja. Munkáit terápiának is tartja: ezek manifesztálják belső szorongásait, amelyek kívülre helyezésével képes azokat fel is oldani.

Bencs Máté autodidakta képzőművész, aki a testvérén keresztül, kvázi véletlenül csöppent bele a művészeti világba. Mára azonban már kézjegye jól felismerhető a plexire készült kompozícióin, amelyek érzékenyen oszcillálnak a digitalitás és manualitás tengelyén.

Egyes sorozatainak vizualitása heterogén, azonban azokat több szempont szerint is koherenciába lehet rendezni egymással. Lehet ugyan, hogy a képen burjánzó virágcsokor vagy éppen absztrahált macskaforma tűnik fel, de tulajdonképpen minden kompozícióját a repetitív, ismétlődő mintázatok határozzák meg.

Nagy színterekből épülő képeit apró figurák népesítik be, akik olykor a saját útjukat járják, máskor pedig különféle viszonyokba rendeződnek. A mozgó emberi alakok és a végtelen táj kapcsolata sajátos idő- és tértapasztalatot, s létélményt közvetít a befogadó számára.

Líraian szétterülő festékfoltokból és érzékeny felületekből építkező kompozíciói organikus képződményeket, figurákat láttatnak, amelyek saját esendőségünkre és mulandóságunkra emlékeztetnek, az érzéki részletek pedig szenzuálissá teszik a műveket.