Cseppfészek című képem a Pécsett rendezett Nyár lesz tehát, tündöklő és meleg című kiállításra készült, ahol Keserü Ilonával közösen állíthattam ki. Ez a munkám a saját magunkban való otthonosság metaforájaként olvasható, ugyanakkor a befelé figyelés, a saját mélyebb rétegeink felfedezésének vágyáról is szól.

Azt tapasztalom, hogy eddig külön kezelt sorozataim lassan kezdenek összefolyni: a The cleaner I. képem például egyszerre illeszkedik a munkásréteggel foglalkozó és a klímaszorongásra reflektáló sorozatomba, és ahogyan a korábbi képeimnél már megszokhattuk, ez is kollázsból született.

Szobraim központi eleme mindig az emberi test, amely sohasem magát a konkrét embert jelenti: az emberi kultúrának lenyomata az alak, amely gyakran művészettörténeti referenciát is hordoz. Ez a figura számomra metafora, kapocs a high-tech technológia és a természet között.

Két hónapot töltöttem Londonban, rengeteg galériában és múzeumban megfordultam, igen sok inspirációt gyűjtöttem. Több X alakú kompozíciót is láttam, ezek nagyon megihlettek, így még kint csináltam egy kis vázlatot, egyszerű kis rajzot, s tudtam, hogy hazaérve ezt felhasználva fogok készíteni egy ilyen alakú szobrot.

Kompozícióit a migrációs hullámhoz való személyes viszonya határozza meg. A menekültek a röszkei határhoz közel eső földúton gyakran ottfelejtették személyes tárgyaikat. Kitartásukat párhuzamba állította az úton fellelt tövises gyomnövényzet szívósságával, amely akvarellképeinek fontos motívumává vált. Az akvarell lágyságát és finomságát ezekkel a hegyes végű formákkal ellenpontozza.

A Sosem létezett rendszerek archeológiája az utópia fogalmának kiüresedését járja körül. A mű kiindulópontjaként egy konkrét, a valóságban is létező sziget egy talált Google Earth-felvétele szolgált, amelyen a tenger közepén egy fekete, elmosódott képkockákból álló kitakarás látható.

A Found Child Cell című textilmunka a Mindenki volt gyerek című kiállításra készült, melynek kurátora Etentuk Inmesit, s amely a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány együttműködésével valósult meg a Kastner Kommunityben 2024 őszén.

Új irányt jelent a festészetemben a Fluidity sorozat, bár továbbra is a térképzés foglalkoztat, azonban az apró formák helyett a folyékonyan szétterülő foltokból állnak össze a kompozícióim.

Képeim jellemzően spontán, intuitív módon alakulnak, alapvetően olyan alkotó vagyok, aki a festés öröméért fest. Szeretem az anyaggal való „birkózást”, azt, hogy az aktuális tudatállapotom és hangulatom határozza meg, hogy éppen mi kerül fel a vászonra.

Egy kőasztal adta az alapötletet, majd a háttérben megjelent a Pannon-tenger, az előtérben pedig Caspar David Friedrich egyik képe is megidéződött. Már régóta szerettem volna valamelyik képemre ráfesteni azt az óriási kőasztalt, amely nagyszüleim Szent György-hegyen található telkén áll.

Műveiben organikusan vegyíti különböző korok és kultúrák emblematikus részleteit, avantgárd kísérletező módszereit a klasszikus festészeti hagyománnyal. Verebics Katalin festményei egyszerre nagyon személyesek, ugyanakkor a kollektivitás felől is olvashatók.

Műveiben organikusan vegyíti különböző korok és kultúrák emblematikus részleteit, avantgárd kísérletező módszereit a klasszikus festészeti hagyománnyal. Verebics Katalin festményei egyszerre nagyon személyesek, ugyanakkor a kollektivitás felől is olvashatók.