Fontos inspirációt jelentett Judy Chicago Birth Projectje, amelyben a festészet és a kézimunka ötvözése segítségével több tucat olyan művet hozott létre, amelyek a születési folyamat különböző aspektusait járják körül a fájdalmastól a mitikusig, s a nők teremtő képességét vagy erejét ünneplik. Mivel én is épp babát vártam, izgalmas volt, hogy ezzel témával foglalkozzam. A projekten belül textilmű, dioráma, dobozkép, s fémmunka is készült, illetve a Waiting című festmény is.
A Waiting jelentése szerint a várakozásról szól, és a teherbeesés s az anyává válás reményében született. A kompozíció felső részén két női alakot látunk, akik hátat fordítva ülnek egy sötétbe vesző kút szélén. Nem teremtenek kapcsolatot a nézővel, amitől sebezhetőnek, törékenynek érezzük őket, miközben az alak duplikálása a meghasonlottságot is jelzi, azt az állapotot, amikor egy trauma hatására széttörik a korábban idillinek gondolt világkép, és amikor az embernek újra kell definiálnia önmagát, s a valósághoz való viszonyát. És bár a kiindulópontom személyes élmény volt, fontosnak éreztem, hogy a rám egyébként is jellemző kicsit levágott, képből „kilógó”, arctalan figurákat jelenítsek meg, mert a kompozíció ezáltal elemelkedhet a perszonálistól az univerzális felé. Jó kizoomolni az egyéni szenvedésekből, így a néző is a saját történeteivel tud kapcsolódni a műhöz. A festmény általában véve a nehéz élethelyzeten való túljutásról szól, arról, hogy a traumák nem eltörlik a meglévőt, hanem az újrakezdés lehetőségét hordozzák magukban.
Kétféle állapotot szimbolizál a két alak: a filigrán nőt csipkekendő takarja, testtartása feszesebb, szexuális jelenléte erősebb, a hátán megjelenő nyúl-tetoválás azonban a benne levő félelmek kivetüléseként olvasható. A belégzés pillanatát hordozza magában, annak a feszített állapotnak a megtestesítője, amikor minden idegszálunkkal arra koncentrálunk, hogy túljussunk a minket ért fájdalmas eseményeken. A másik, kilégző alak teltebb, póza lazább, jelenléte kevésbé erotikus, inkább a befelé figyelésről és a megérkezésről vagy éppen a megnyugvásról szól. Az őt körülölelő textília a védelmezést, a beburkolást jelzi, míg a rajta szereplő tetoválás, a japános sárkány- vagy oroszlánmotívum az erőt és a bátorságot szimbolizálja. A két alak együttesen a végső megoldásra is rámutat, jelzik, milyen fontos a jelenlét, az, hogy tudatosan benne tartsuk magunkat az itt és mostban.
A háttérben számos, a terhességhez kapcsolódó szimbólum jelenik meg, olyanok, amelyek pozitív üzenetet hordoznak. Ezeket aztán egy sötét réteggel lefestettem, így szerettem volna vizuálisan egyensúlyba hozni a kompozíciót, ezek a formák azonban érzékelhetők maradtak, még a napokat jelző rovátkák is felsejlenek a fekete layer alól. A kép felső részének sötétsége utal a traumák okozta sebekre, azonban fontos volt, hogy a festmény pozitív üzeneteket sugalljon, így a kép alsó harmada egy levegős, festőien megfogalmazott felület, amelynek pasztelles árnyalatai és transzparens, efemer jellege derűs és harmonikus érzeteket kelt. A kút alatt tekergő gyökereknek is pozitív üzenetük van: a növekedést, a burjánzást, a terjedést szimbolizálják. Az egymásra utaltság metaforájaként is olvasható: minden összefügg mindennel, a nő a természettel, ember, állat, növény mind egyetlen hatalmas szövetet alkot. A kút is fontos szimbólum, összefügg a termékenységgel, ugyanakkor jelzi azt is, hogy a negatív események lehetőségek a fejlődésre, a formálódásra, az alakulásra. A kút elnyelhet és magába szívhat, egyben olyan titokzatos mélység is, amelyből bármi előtörhet.
Ez a festmény művészi praxisom szempontjából is fontos, hiszen hosszan elnyúló ínhüvelygyulladásom miatt sokáig nem tudtam festeni, ekkor kezdtem el textillel dolgozni. A terhesség alatt és a szülést követően pedig a toxikus alapanyagoktól kellett megszabadulnom, így ez a festmény az új kezdetet is jelöli, a nulláról indulást, amikor újra meg kell barátkozni a korábban már rutinszerűen működő gyakorlatokkal.
