Ízes, sűrű kompozíciói erőteljes maszkulin jelleget hordoznak, miközben reflektálnak arra is, hogy az egyén folyamatosan küzd azzal, hogy a különféle szerepeit képes legyen összehangolni, azokból kihámozni, ki is ő valójában.

Az anyagisághoz és a manualitáshoz közel álló dolgok iránti érdeklődése korán megmutatkozott. Az egyetemi tanulmányok idején elszakadt a táblakép szigorú négyzetességétől, művei objektekké alakultak, újabban pedig installatív szituációkba rendezi ezeket.

Alkotásai könnyen felismerhetők a pszeudofelületről, amely érzékenyen billeg az analóg és a digitális, valamint a festészeti és sokszorosított grafikai minőségek között. Bizonyos távolságból nyomtatott felületként hatnak, azonban, ha közel megyünk, megláthatjuk a festői jellegét.

Nagyjából két éve kezdett el sneakereket festeni, amelyek újabb és újabb sorozatain fokozatosan absztrahálódtak, egészen addig, míg legfrissebb képein már az ábrázolt tárgynál sokkal lényegesebb a rétegek, a színek és a formák párbeszéde.

Alkotói praxisában a nőket érintő kérdésköröket vizsgálja, a feminin és maszkulin archetípusok feltárása érdekli, miközben igyekszik a dualista gondolkodásmódot is meghaladni. Nagyjából egy éve kezdett el nagyméretű textilmunkákat készíteni.

Praxisában a klasszikus festészeti gesztusok mibenlétével foglalkozik. Szintetikus anyagokból létrehozott elemei a vásznon organikus érzeteket keltenek, haptikus felületekké alakulnak, amelyek a manualitás és a digitalitás kérdéseit is feszegetik.

Kompozíciói érzékeny egyensúlyi helyzeteket mutatnak fel: egyrészt oszcillálnak a digitális tervezés és a manuális kivitelezés, másrészt a festészeti és grafikai jelleg között. Figurális munkái mélyen személyes, lírai alkotások.

Moduláris elemekből organikusan épülő kompozíciói a folytonos változást ragadják meg. Az ezüstös, egymásba illő elemek hálózatos kapcsolódása felfedezésre váró szobrokat szül, amelyek egyszerre hatnak szürreálisnak és természetesnek. Műteremlátogatás Melkovics Tamás szobrásznál.

Festményei a korszellem, a Zeitgeist tökéletes iskolapéldái: árnyaltan és kritikusan reflektálnak arra, hogy a digitális technológia milyen módon változtatja meg a képalkotást, miközben a képdömping jelenségét is detektálják.

Csató József kiállítása az alkotó magánhelyszíneit veszi sorra. A képek elképzelt lakásbelsőt vizionálnak, amely először az ismerősség látszatával kecsegtet, majd megkérdőjelezi a bizonyosságainkat.

Ujj Zsuzsi első, acb Galériában rendezett önálló kiállítása sokrétű és széles körű válogatást mutat be a művész fotográfiai alkotásaiból, feltárva és bemutatva az életművet alkotó sorozatok összefüggéseit, kapcsolódásait.

Az Einspach Fine Art and Photography galéria Drozdik Orshi-kiállítása a művész 1981 és 1984 között készült műveiből válogat, amelyek arra mutatnak rá, hogy az Én a tudományos diskurzusok által megkonstruált.