Floating 2023, fotó: KristófLab

 

A hímzés mint női tevékenység mindig is jelen volt Gáspár Annamária alkotói praxisában, a vásznakon a cérnaszálak olykor foltszerűen jelentek meg, gyakran az ecsettel felvitt színmezőket idézték, de előfordult, hogy a motívumok kontúrjaiként szerepeltek a kompozíciókon, sőt olykor a vászonra applikált, különböző érzeteket közvetítő textilek rögzítését célozta a varrás. És bár születtek korábban is textilmunkák, azok főként kisebbek voltak és a festészeti praxis leágazásaként működtek.

UNDERWATER I., 2023

 

A mostani nagy léptékű, installatív szituációkban is értelmezhető textilek egy banális véletlen folytán születtek meg. 2021-ben, amikor a művész épp a Changes are coming című kiállítására készült, súlyos ínhüvelygyulladás jelentkezett a csuklójában, ami használhatatlanná tette a jobb kezét, így festeni sem tudott. Azonban rájött, hogy hímezni a bal kezével is képes, így elkezdett komplex és nagyméretű textilkompozíciókban gondolkodni.

UNDERWATER I., 2023

 

Bár a médium változott, e művek sok mindenben megidézik és leképezik az alkotó festészeti gondolkodását és komponálási módszerét. A kompozíciók teressége, tágassága például a textileken is érvényesül: ahogy a festmények képterében, úgy itt is dominánsan jelennek meg a homogén, síkszerű, üres felületek, amelyek tulajdonképpen a kompozíciók lényegét adják. A felület tetejére vagy egyik sarkába komponált jelenetek így kvázi lebegni kezdenek, az időtlenség érzetét keltik. Ezzel a komponálási módszerrel a konkrét történetet elemeli az itt és mostból, súlytalanná teszi, rámutat efemer voltára. „A térben lebegő figurális részek és a véletlenszerűen kialakított, texturális háttér kontrasztjával igyekszem a látható és a nem látható, transzcendens világot egyben megjeleníteni, ez a párhuzamosság, többrétegűség a legtöbb munkán megjelenik.”

CHB

 

A hímzett műveken az alkotó azonban sokkal érzékenyebben oszcillál sűrűség és ritkaság között, a kompozíció egyik részén teljes az üresség, de a jeleneteken belül is izgalmasan dúsulnak és gyérülnek a minták. Tulajdonképpen ez adja e kompozíciók feszültségét, ez az, ami miatt hosszan lekötik a tekintetet. Ami még igazán érdekes: bár ezeknek a kompozícióknak is vannak festői minőségei, a textileken a grafikai jelleg felerősödik, a jelenetek rajzossága dominál.
 
 

Ahogyan a festményeken, úgy a textileken is megjelennek Gáspár Annamária jellegzetes motívumai, a szem, a Nap, a láncok, a víz, a korall, amelyek női szimbólumokként értelmeződnek ezeken a kompozíciókon. A légies hatást keltő textilfelületekre rákomponált történetek úgy hatnak, mintha a textuális téren lebegnének. Ezekben a jelenetekben figurák és növényi motívumok alkotnak érzékeny szövetet: az alakok és a természeti elemek olyan szorosan olvadnak egymásba, hogy olykor nem is lehet pontosan körülhatárolni őket egymástól. Gáspár Annamária filozófiája finoman közelít az ökofeminizmus felé, Val Plumwood szövegeit olvasva a természet és a nőiség viszonyrendszereit próbálja felfejteni a munkái segítségével. Az ausztrál filozófusnő elutasít mindenféle dualista megközelítést, legyen szó akár az ember és a természet, akár a férfi és a női minőségek különválasztásáról. Ez a gondolatiság a művész textilein is megjelenik: a testek és a természeti elemek organikus egységgé olvadnak össze. A csoportos kompozíciók esetében pedig az alakok folynak össze annyira, hogy nem különálló egyénekként, hanem egyetlen szövetként érzékeljük őket. Ezek a munkák az egyén és a közösség viszonyrendszereit is kérdéssé teszik.

No need to fear, 2022

 

Gáspár Annamária kompozícióinak fontos képépítő eleme volt már korábban is a metálfólia használata. Az arany az időtlenség, a platóni ideák szimbólumaként tételeződik, miközben az éteri fényt, a ragyogást, az élet legmagasabb minőségeit is jelenti. Ez a szín a textileken is megjelenik, a művész ugyanis fényes felületű, szaténos vagy puhán tükröződő felületekre hímezi fel kompozícióit. Mivel a hímzések összehúzzák az anyagot, azon különféle felületi minőségek képződnek, torzulások, gyűrődések, hurkok, dudorok, amelyek festészetileg is értelmezhetővé válnak, amikor fény esik rájuk. Erre nagyszerűen rájátszottak a Bunker nevű pincegalériában, ahol ezt a textilt alulról, meleg fénnyel világították meg, aminek következtében a kompozíció szinte teljesen semmissé vált, a felületi egyenetlenségek adták a mű izgalmát.

UNDERWATER BOX SERIES, diptichon, 2023

 

E textilmunkák különlegességét adja az is, hogy különféle installatív szituációkba helyezve teljesen más jelentésüket vagy minőségüket lehet kidomborítani. Falra téve a táblaképszerűségük erősödik fel, míg a térbe függesztve függönyként hatnak, amiben ott van az elrejtés misztikuma is. „A felszín mögötti valóságot eltakaró lepel személyes lelki életünk újraértékeléséhez kapcsolódó vallási és filozófiai irányzatokra tett utalás.” Ezek a művek egy paravánra feldobva is egészen más hatást keltenek, sőt: az alkotó a szivacs használatával még inkább képes árnyalni e művek jellegét. Szivacs nélkül lágy esése van ezeknek a munkáknak, függönyszerűségük, légiességük dominál, ha szivacs kerül mögéjük, akkor pedig merevebbé válnak, jobban emlékeztetnek a takarókra, melegségérzetet közvetítenek. Ezek a művek ősszel több helyen is láthatók lesznek, a művész jelenleg a novemberben nyíló nagy hármas kiállításra készül Gallai Judit Ágnessel és Wirth Abigéllell, amelyet a Godot Intézet tereiben rendeznek meg.