Egyetem alatti naplószerű festészettel indult a történet: a látványból kiinduló, a valóság konkrét elemeiből építkező kompozíciók kezdetben ugyan figurálisak voltak, de Dóra Ádámnál nagyon hamar megjelent az absztrakció iránti igény. Kezdetben a fény és az árnyék s a tériség kérdései izgatták, azonban ez az érdeklődés fokozatosan átcsúszott a szín, a forma, a geometriai játékok, valamint a felületek és a layerek közötti viszonyrendszerek iránti figyelemre. Ahogy ő megfogalmazta: „Leginkább a természetes és a mesterséges konfrontációja az, ami foglalkoztat. Az ember mindig belenyúl a természetbe, valamilyen mesterséges dolgot hoz létre, azonban az inspirációját mindig a természeti motívumokból meríti.”
A sportcipő mint téma is e kérdésre való reflexióként jelent meg először Dóra Ádám festészetében. „Amikor a Covid alatt kiürültek az utcák, intenzívebben tudtam fókuszálni az emberek öltözékére. Ez idő tájt jöttek divatba a bumfordi, óriási talppal rendelkező cipők, amelyek attól váltak számomra izgalmassá, hogy erősen emlékeztettek a felhők formáira.” A festőt a divat és a formatervezés is érdekli: az öltözködési kultúra layerei, a különféle anyagminőségek, a kitakarások és átfedések. Alkotói praxisának egyik fontos eleme, hogy ezeket a rendszereket miképpen tudja integrálni a festészetébe. A különféle felületek, a rétegek, a technikák kombinálása adja képeinek az ízességét. Kompozícióin a foltok között átvilágló fehér vászontól a lazúrosan megfogalmazott akril képmezőkig egészen a pasztózusan felvitt olajfoltokig sokféle minőségű és vastagságú réteggel és folttal találkozunk. „Olyan képeket akarok festeni, amelyet én is naphosszat tudok nézni. Szeretek én magam is sok időt eltölteni velük, ezért is jó, hogy az életterem és a műtermem összeér egymással.”
Bár sok időre lekötik a befogadó figyelmét ezek a művek, azok mégiscsak kevés ecsetnyomból épülnek fel. A művész törekszik arra, hogy ne dolgozza túl a képeit, úgy érzi, ha túl sokat gyötörné a kompozícióit, elveszne azok frissessége, ami lényegében a művek esszenciáját jelenti. Ehhez azonban az kell, hogy alaposan átgondolja a képet, mielőtt az anyaggal elkezd dolgozni, mert így lesz a kész mű kevés gesztussal megfogalmazott, koncentrált és egzakt műalkotás. „Ahhoz, hogy sikerüljön az aktuális víziómat komplexen megfogalmazni és készre érlelni, abba nem fér bele, hogy sokszor hozzányúljak a képhez, mert akkor elvész a könnyedsége.”
Ez a fajta oldottság és lazaság a festő plein aires múltjából is eredhet, amikor társaival együtt kijártak a szabadba tájat festeni. Ekkor tanulta meg, hogyan lehet a természetben előforduló árnyalatokat a lehető legpontosabban kikeverni, de a gyors, lendületes, laza festészet is ekkor került bele az eszköztárába. Mint mondja: ekkor sajátította el, hogyan kell a látványt úgy értelmezni, hogy aztán annak a segítségével a képi vízióit ki tudja alakítani.
Ha végignézünk a sorozatain, legyenek azok a sneakeres szériái vagy akár az egyetemi sorozatai, tulajdonképpen Dóra Ádám képei primer festészeti kompozíciók. A gesztusok játékairól, a színek egymáshoz való viszonyáról, a rétegek, felületi minőségek ütköztetéséről szól. Örömfestészet ez, amelynek eredményei olyan jól nézhető, gazdag kompozíciók, amelyek esszenciája a gesztus és az ecsetnyom. A festő azonban hozzáteszi azt is, hogy a téma szintén fontos számára, hiszen „nem lehet elvonatkoztatni attól a világtól, amelyben élünk. Jelen korunkban az öltözködés a mindennapjainkat átszövő jelenség, ami nem pusztán vizuális élményt kínál, de fontos identitáskérdéseket is feszeget.”
És mi az izgalmas abban, ha valaki több mint két éve cipőket fest – provokálom a művészt –, mire elmagyarázza, azért, hogy elmélyülten, többféle aspektusból körüljárhassa ezt a témát, a látványban nincsen és nem is lehet túl nagy csapongás. Ennek ellenére azonban folyamatosan alakul ez a karakterisztika, finoman változik és folytonosan megújul.
Az első cipők, amelyek a Chunky Steps kiállításon szerepeltek, még sneakerportrék voltak. Jól felismerhető, pontosan körülhatárolható jegyekkel rendelkeztek, az absztrakcióra való törekvés még csak minimálisan jelent meg. A portrészerűen ábrázolt cipők talpa a háttér felhős-absztrakt képiségére reflektált. Aztán a formák idővel fokozatosan szétcsúsztak, még absztraktabbá váltak, míg a legfrissebb széria már szinte teljesen síkszerű, ornamentikus. A colorblocking festészet jegyeit hordozzák a legújabb vásznak, kompozíciójuk is némileg újszerű, hiszen más ruhadarabok (nadrág, steppelt dzseki) is megjelennek a képeken absztrakt festészeti elemként. E tömeg nélküli, emberi alakot teljesen elfedő ruhakupacok szintén megidéznek bizonyos természeti jelenségeket, a felhős égboltot vagy a virágzó kerteket.
Dóra Ádámnak ősszel, legújabb munkáiból nyílik kiállítása, de előtte még eltölt egy hónapot Barcelonában egy art residencyn, ami azért is izgalmas, mert a színes és folytonosan pezsgő spanyol város is bizonyosan nagy hatással lesz festészeti nyelvére.
