Szecessziós kapuformák jelennek meg Keresztesi Botond Machines with Love kiállításának képein, amelyek látványukban és szimbolikájukban is rendkívül telítettek. Az Art Nouveau ornamenseken a múlt, a jelen és egy elképzelt jövő vizuális elemei oldódnak egymásba.

A fényképésznek tanult és egykor sajtófotósként is dolgozó Nádas Péter fotózás iránti szenvedélye nagyszabású irodalmi munkássága mellett sem hunyt ki. A Deák Erika Galéria Minimo. A sötétség színein kiállítása legújabb fotóiból válogat, azokból, amelyeknek többsége a nemrég megjelent Rémtörténetek című regényének írása közben született.

Czigány Ákos Retina-kiállítása a látás határhelyzeteit járja körül: a térben három sorozata látható, a Replicán antik műszemek képei jelennek meg, a Spekulum tárgyai a tükröződés nélküli tükrök, míg a Proiectio szériaképein vetítőlencsék szerepelnek.

Több újdonságot is hordoz Bak Imre A csend változatai címet viselő legfrissebb festményciklusa a korábbi Helyzet sorozathoz képest, mégis számos ponton megidézi az életmű korábbi szakaszait, így az új festmények egyszerre ismerősek és meglepők.

A Mai Manó Ház A fénykép és a szerelmes vers című kiállítása Drozdik Orshi 1975 és 1995 között készült fotóiból válogat. A létezés és megértés képei ezek. Vádiratok, amelyekkel az alkotó szembesít minket, hogy a patriarchális társadalomban a nő identitása a férfi által megkonstruált.

A MŰTŐ csoport Ezt a vad mezőt ismerem kiállítása rávilágít a közösségi ember és az alkotói ego közötti feszültségre, miközben a közös gondolkodás és a kollektív alkotás során megszülető művek vizualizálják a csoportos működésben rejlő lehetőségeket is.

A Still in Bloom kiállítása különféle alkotói aspektusokból megjelenítve bizonyítja, hogy a növénycsendélet műfaja még ma is friss és eleven lehet.

Majd negyven éven át kölni pincéjében őrizte Tót Endre azt a százhárom festményt, amely új fénytörésbe helyezi pályáját. Ezek a vad, expresszív művek azt az alkotót állítják középpontba, akinek egész életművét a festészetről való gondolkodás határozza meg.

A Deák Erika Galéria Jelenlétem evidens című kiállítása az anyaság megéléséhez kapcsolódó irreális elvárásoknak fittyet hányva egy olyan intim, nők közötti diskurzust kezdeményez, amelynek fókuszában az önzetlenség, önfeladás felülvizsgálata, az identitásvesztés kérdése és a témában gyakran tabunak tekintett rossz vagy fájó tapasztalatok állnak.