Fotók: Gyuricza Mátyás

 
Hihetetlen képi információt hordoznak Gresa Márton képei, az egymásra rakódó, a képregények, filmek, animációk és videojátékok vizualitásából merítő rétegek erős első benyomást adnak a néző számára. Hasonló intenzitással hatnak, mint ahogy a valóságból és az online világból ömlő képek teszik. Ezek a műalkotások autentikusan mutatják meg, hogy a digitális kijelzők, az állandó vizuális zaj és a képvihar miként teszi hiperaktívvá egész világunkat, s hogyan változtatja meg az ingerküszöbünket.
 
 

Gresa képei az első pillanatban túlterheltté teszik érzékeinket, jelei azonban egyszerűen felfejthetők, így a kompozíciók könnyen olvashatók. A vizuális és szimbolikus rétegzettség azonban mégis lehetőséget kínál a befogadónak, hogy mélyebbre jusson, újabb és újabb olvasatokra találjon rá. Szellemi keresztrejtvények ezek, amelyek egyszerre elbeszélők és szimbolikusak, primer módon is olvashatók, ugyanakkor komplexebben is befogadhatók.

 

Ugyan hatalmas szabadságot ad az ember kezébe a technológiai fejlődés, az alkotó festményei azonban rámutatnak arra is, hogy ez épp ilyen mértékben képes korlátozni is az egyént. A Protect me what I want című festménye például érzékelteti, hogy a technológia nem tud megvédeni bennünket ösztönös, zsigeri vágyainktól, csak szétszórtabbá tesz és elkényelmesít. Más képei pedig azt állítják elénk, hogy az emberek nem kapnak feloldozást az őket körülvevő világból, saját valóságukat csak környezetük motívumai segítségével élhetik át.

 
A művész munkáinak címe az utóbbi időben képalkotó elemként jelenik meg a vásznon: a szlogenszerű, olykor banális feliratok a fogyasztói társadalom kliséit hozzák játékba, és világunk értékvesztettségére is rámutatnak. „A feliratok reflektálnak arra is, hogy a világban uralkodó nagyfokú kakofóniában egyre inkább feloldódnak az értékek, az eszmék, s üres frázisokká alakulnak.” Az árnyaltság, a komplexitás, a sokféleség eltűnik ebből a világból. „A szövegek használatával arra a jelenségre is reflektálok, hogy a digitális tartalmak a könnyű dekódolhatóság érdekében többnyire feliratok segítségével kommunikálnak.”
 
 
Gresa festményeinek formai megfogalmazása is reflektál erre a jelenségre. A digitálisan megtervezett vektorgrafikus ábrák, plotterezéssel létrehozott formarendek festékfújással kerülnek fel a vászonra, így a rétegek olyannyira vékonyak lesznek, hogy a végső kompozíció szinte mellőz mindenféle faktúrát. „Azt gondolom, hogy a képeim ezzel a képalkotó módszerrel még hívebben közvetítik a korszellemet.” Az alkotó komponálási módszere totálisan kivonja az alkotásból a személyes réteget, a művekből eltűnnek azok a minőségek, amelyek az egyéni kézjegyet hordozzák. Az egyéni jelleg kiiktatása emblematikussá teszi a műveket, miközben az egyéniségek elmosódásának, a tömegemberjelleg felerősödésének jelenségeit formailag tematizálja. Sőt – ahogy a képzőművész rámutat – ezáltal képes a világhoz való egyéni kapcsolódását az általános szintjére emelni. A kézjegy eltüntetésével maga a tartalom ad jellegzetes karaktert: erről ismerjük fel a művész munkáit. Ahogy azt a Fake it till you make it (Mímeld, amíg csinálod) festménye is ezt mondja. „Egyfajta önszabotázs ez. A képalkotás során magamat soha nem elsőrendűen festőnek tartom, a képeimet mindig eltávolított nézőpontból hozom létre, hogy hitelesebben tudjam a festészet eszközeivel kifejezni azt a tartalmat, ami a világból engem foglalkoztat.”
 
 

A figurális festészeti hagyományból eredeztethetők Gresa Márton munkái, ugyanakkor egyre erősebben oszcillál a manuális képalkotás és a digitális tervezés között. „A legújabb képeimet tervezőgrafikusi pozícióból indítom, aminek oka, hogy kvázi imádattal fordulok minden technológia felé, a számítógép az izgatottságom központi tárgya az alkotás során.” A képszerkesztő programok lehetőségeit emeli át a táblaképre, így a kész munka érzékenyen egyensúlyoz a digitális kép és a megfestett mű között. Olykor képi kísérleteiből születnek táblaképei. A Nice try című munkája is ilyen, amelynek megalkotása során a digitális és valós dimenziók folytatnak párbeszédet egy konkrét fizikai tárgyban. Három különféle réteg jelenik meg a művön: a festett kép, annak a virtuálisan megalkotott tükörképe, valamint a printről áttranszferált festékfelület.

 

A művésznek legközelebb az acb Attachmentben nyílik kiállítása, amelynek anyagát nyolc mű adja majd. Ebben az anyagban Gresa egyre inkább elszakad a táblaképtől, a formázott keretek objektszerűvé teszik a műveket. A kompozíciók felnagyított felvarróknak vagy emblémáknak tűnnek, amelyek a fényreklámok, reklámtáblák, valamint a videójátékok világát is megidézik. A hely- és kiállításspecifikus tárlat június 29-én nyílik, kurátora Fenyvesi Áron lesz.