Bencs Máté autodidakta képzőművész, aki a testvérén keresztül, kvázi véletlenül csöppent bele a művészeti világba. Mára azonban már kézjegye jól felismerhető a plexire készült kompozícióin, amelyek érzékenyen oszcillálnak a digitalitás és manualitás tengelyén.

Egyes sorozatainak vizualitása heterogén, azonban azokat több szempont szerint is koherenciába lehet rendezni egymással. Lehet ugyan, hogy a képen burjánzó virágcsokor vagy éppen absztrahált macskaforma tűnik fel, de tulajdonképpen minden kompozícióját a repetitív, ismétlődő mintázatok határozzák meg.

Nagy színterekből épülő képeit apró figurák népesítik be, akik olykor a saját útjukat járják, máskor pedig különféle viszonyokba rendeződnek. A mozgó emberi alakok és a végtelen táj kapcsolata sajátos idő- és tértapasztalatot, s létélményt közvetít a befogadó számára.

Líraian szétterülő festékfoltokból és érzékeny felületekből építkező kompozíciói organikus képződményeket, figurákat láttatnak, amelyek saját esendőségünkre és mulandóságunkra emlékeztetnek, az érzéki részletek pedig szenzuálissá teszik a műveket.

Vásznain az élet jelentéktelennek tűnő helyszínei jelennek meg: vidéki kockaházak, metrólejárók, kapualjak, lépcsőházak, azonban minden téma csak ürügy, hogy különféle vizuális és felületi minőségeket ütköztessen egymással. Színtiszta festészet ez.

Első ránézésre talán nehéz felfedezni műveinek koherens voltát, összetartozását, azonban a képek erős anyagisága, s a komponálás performatív jellege magától értetődően köti össze egymással őket. A formák közötti viszonyok és a köztes terek foglalkoztatják a művészt.

Stark Attila a magyar underground fontos szereplője, eléggé széles palettán mozog, már ami az alkotást illeti, és talán épp emiatt birkózik meg vele nehezen a kortárs képzőművészeti szcéna. A Plants from here kiállítása óta azonban, mintha ez is változna…

Kompozícióin szürreális tájak és enteriőrök jelennek meg, amelyek bár a valóság elemeiből épülnek fel, színeikben és elrendezésükben mégis közelebb állnak a fikcióhoz vagy a képzelethez, mint a realitáshoz. Sűrű kompozícióin különböző mintázatok és festői minőségek ütköznek egymással.

Az újpesti vasúti hídon baktatok át a Népszigetre, a Mahart hajójavító üzemének egykori csarnoka felé, amely a SKURC csoport képzőművészeti kollektívája műtermeinek ad otthont. Németh Dáviddal beszélgetünk legújabb munkáiról, valamint azokról a festészeti kérdésekről, amelyek aktuálisan foglalkoztatják.

Absztrakt geometrikus kompozícióit egyszerű formákból, négyszögekből konstruálja, amelyeknek repetitív ismétlésével és torzításával születnek meg mozgást idéző képmezői. Izgalmas feszültséget eredményez műveiben nemcsak az alakzatok viszonyrendszere, hanem a színnel való játék is.

Impulzív és érzéki kompozíciói, egyszerre szimbolista és expresszív figurális festészeti nyelve rendkívül komplex, hiszen az animációk könnyedségét és a mítoszok súlyosságát egyaránt megjeleníti.

Festményei első pillanatban könnyed szórakozást ígérnek, azonban amint a néző beljebb kerül a kép terébe, rájön, hogy az ábrázolt jelenet nehezen megfejthető vagy verbalizálható, elemei pedig egyszerre banálisak és komplexek, humorosak és súlyosak.