Egyetemi évei alatt Németh Laca absztrakt és egészen expresszív műveket festett, kompozíciói lendületesen felvitt festészeti gesztusokból épültek fel, így a képalkotásnak volt egy erősen performatív jellege. „Nagyon szabadnak éreztem magam, egy kalandornak, akinek fel kell fedeznie valamit.” Meséli, hogy a graffitik világa is nagyon inspirálóan hatott rá, a felfújt tagek dinamizmusa érintette meg. „Folytonosan azt kutattam, hogy a minimalizmust és az expresszivitást hogyan lehetne vegyíteni, kevés gesztussal zsigeri hatást kiváltani.” Az egy mozdulattal felvitt, kalligrafikus jeleket is megidéző vonal, annak az anyagisága, a festés aktusa, s a vászonra kerülő gesztus érzékisége egyaránt izgatta. Közben folyamatosan foglalkoztatta a posztdigitális festészet is, sokat gondolkodott azon, milyen módon lehetne érvényesen reflektálni arra a korra, amelyben ő maga is él.
Így jutott el ahhoz a monotípiás eljáráshoz, amelynek közvetlen előzményei Pauer Gyula festékszóróval létrehozott pszeudofestményei. Ám míg Pauer a gyűrt papír segítségével hozta létre a vásznon megjelenő fény- és árnyékviszonyokat középpontba helyező struktúráit, addig Németh Laca leheletvékony fóliát használ, amit aztán ráncol, formáz, végül megfújja festékkel és így applikálja rá az egészet a vászonra. Rendkívül érzéki felület képződik így, ami bizonyos távolságból nyomtatott, érzelemmentes rétegként hat, azonban a képhez közel lépve észrevesszük a festői minőségeket, az all-over layer érzékenysége, líraisága az, ami hatást gyakorol a nézőre. A fólia és a vászon érintkezésének kiszámíthatatlanságából izgalmas felszíni minőségek jönnek létre, amelyek olykor hegyvonulatokat, máskor krátereket és egyéb természeti képződményeket idéznek a befogadóban. A felület ízessége sokáig fogva tartja a tekintetet, a sok néznivaló azonban nemcsak önmagában érdekes, hanem azért is, mert bár technicista módszerrel születtek, mégis organikus érzeteket és asszociációkat keltenek.
A művész ugyan fokozatosan eltávolodott a konkrét ecsetnyomtól, a felületek érzelmessége és érzékisége, valamint a kompozíciók erőteljes anyagisága azonban ugyanúgy jelen van legfrissebb munkáiban is. Sőt: maga a képépítés akciódús volta is megmaradt. A megfújt fólia vászonra préselése fizikai erőt és közvetlen kapcsolatot kíván, az anyagot nyüstölni, nyomni kell, az alkotónak az uralma alá kell hajtania a vásznat, amelynek továbbra is erőteljes performatív jellege van.
Nemcsak e pszeudofelületben érhető tetten Németh kézjegye, hanem a pókhálóra vagy törött üvegre emlékeztető felületekben is. „Engem mindig is érdekelt ez a forma, ami egyébként a természetben is számos helyen megtalálható, mikro- és makroszinten egyaránt. Ilyen formában szerveződnek a különféle organizmusok, de a digitális network is hasonló alakzatokat vehet fel. Univerzális, mégis expresszív, minimális gesztussal indul, ugyanakkor nagy outputot lehet vele kiváltani.” A Having the coctail next to the aggregator festményét például ezek az alakzatok definiálják, amelyek Hantai Simon pliage-technikáját is megidézik. Németh elmondta, hogy ezek a típusú munkái különösen expresszív módon épülnek. Régi, talált magazinok képét applikálta a vászonra transzfereljárás segítségével, ezek közé kerültek a gyűrt hatást idéző felületek, amelyek összességükben igen sok képi információt tartalmazó kompozíciót adtak ki. A néző elvész a sok részletben, asszociációs mezője óriásira tágul, szinte teljesen fogva tartja a mű.
A motívumválasztásában Némethre nagy hatással van a kilencvenes évek popkultúrája, a zenék, a filmek, valamint a videojátékok vizuális nyelvezete is. Kompozícióin olykor megjelennek a digitális képi hibákat idéző jelek, gyermekkorának emblematikus képei, amelyeket olykor glicée print formájában épít be a kompozícióba, miközben sok információt tartalmazó művei a képalkotás intenzitására, valamint a mindent betöltő vizuális zajra is reflektálnak. Alkotásai gyakran hangosak és zajosak, a legfrissebbek között pedig megjelennek az objektszerű munkák is, amelyek a régi sztereómagnókat idézik meg.
Németh Laca művei első pillantásra lendületességük és intenzitásuk miatt ragadják meg a nézőt, azonban olykor kikerülnek a keze alól olyan kompozíciók is, amelyek az eleganciájuk és a finom kimunkáltságuk folytán nyűgöznek le minket. A liquid swords például ilyen, amely tulajdonképpen egy all-over irizáló felület, Németh jól ismert kézjegyével, a türkiz és a mélykék árnyalatok azonban megindító puhaságot és árnyaltságot kölcsönöznek ennek a műnek. A felületen futó betűk ugyan egy dalcímet idéznek, azonban erős narrativitásuk folytán a nézők képesek meglátni e képben a saját történetüket is.
