Kedvenc galériám – a Virág Judit Galéria – legújabb kortárs művészeti projektje különleges élményt kínál, hiszen egyidőben különböző életművekbe pillanthatunk a képzőművészet jeles alkotói által.

Hetvenötödik születésnapján múlt év végén, ez év elején Utazások a lélekben című kiállítással köszöntötte Kárpáti Tamás Munkácsy Mihály-díjas festőművészt a Semmelweis Egyetem rektori épületében a korábbi könyvtári olvasóteremből elegáns kiállítótérré alakított Semmelweis Szalon.

Pakosz Anna alkotói hangja nagy átalakuláson ment keresztül az elmúlt néhány évben: a kötött, figurális kompozíciók kezdetben a női közösségeket összetartó erőről, a sisterhood témájáról szóltak, aztán a művek struktúrája egyre inkább fellazult, a narratíva pedig perszonálissá vált, egy ideje azonban már a szabad képalkotás mentén születnek az expresszív és performatív művek.

„Nagyon szeretem a táncot. A tánc valami rendkívüli: élet és ritmus. Könnyen élek a tánccal. Amikor a moszkvai táncot kellett megkomponálnom, egyszerűen elmentem a Moulin de la Galette-be vasárnap délután. Néztem, hogyan táncolnak. Figyeltem a farandolt. (…) Ez a tánc már régóta bennem volt.” (Henri Matisse)

Bálint Norbert-László a képzőművészeti egyetem festő szakán Gaál József osztályában tanul. A huszonnégy éves alkotó nemrégiben zárta második önálló kiállítását Délibáb címmel a Godot Galériában.

Olaj- és akrilfestmények, különféle technológiákkal készített grafikai alkotások, klasszikus matériákból és újszerű anyagokból alkotott szobrok és installációk összessége adja a Közös többszörös újratöltve című kiállítás anyagát.

Egymás mellett sorakozó, szokatlan motívumokat hordozó vagy éppen már nem hordozó festmények, kazeines üvegcsék, különös objektek, folyamatban levő projektek egyéb tartozékai. 

Láthatatlan folyamatokként vannak jelen a művészek között zajló párbeszédek – főként a laikus szem számára –, mégis esszenciálisak egy-egy alkotás elkészítéséhez. Csekő Andrea és Rozman Csenge a háttérben zajló gondolatokat és beszélgetéseket kívánják kiállításukon megjeleníteni.

Generációjának egyik legérdekesebb művésze. Színekkel kifejezett hangulatok, redukált tájképekben mozgásban lévő miniatűr figurák, tájékozódási pontok nélküli végtelen tér, a táguló világegyetem és valami könnyedség. Játékos, oldott, színes, fényes, mégis mélyen filozofikus festészetéről és idáig megtett útjáról kérdeztem Ronga Eszter festőművészt.

„Magyarnak született, Párizsban élt és képei Amerikában vannak. Ez a szenvedélyes ív szimbóluma Munkácsy Mihály pályájának.” – az 1926-os Lázár Béla idézet fogadja a Munkácsy – Egy világsiker története című kiállításra belépőt a Szépművészeti Múzeumban. 

Gáspár György és Kóródi Zsuzsanna közös kiállítása olyan, mint egy feltárulkozás, utal a két művész munkásságának fő karakterjegyeire és párhuzamaira. Most először keresik az alkotások egymás mellé állíthatóságát, azokat a formai elemeket, színárnyalatokat, amelyek igazolják térbeli és szellemi közelségüket, amit a rendezéssel is érzékeltetni akart a művészpáros.

Vektornak nevezünk minden vonalszakaszt, amely meghatározott kiterjedéssel és iránnyal rendelkezik. Főként a matematika, a fizika és a számítástechnika világában találkozunk velük, és többnyire „egyenes nyilaknak” látjuk őket.

Hosszabb idő után az Érdi Galériában mutatja be Valkó Gyula az elmúlt négy évben született képeit. Inspirációkról, tanulmányutakról és szokatlan kiállítási címadása kapcsán beszélgettünk művészetéről.

Újabb izgalmas tárlatnak ad otthont az MBH Bank Művészeti Alapítvány támogatásával működő Hungarian Art & Business (HAB) művészeti központ: a Bardo című tárlat a Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíjasok 2024. évi beszámoló kiállítása, amely a fiatal képzőművészek legfrissebb alkotásait közös gondolati ívre fűzve mutatja be.

A szobrász Rodin neve minden bizonnyal ismerősebben cseng kortársa, Redon nevénél. Ám ez megtévesztő. Odilon Redon (1840–1916) életműve nagy jelentőségű és terjedelmes. Redont alapvetően szimbolista és „szürrealista” művésznek tartják, különleges és „inverz” látásmódja azonban túlmutat minden irányzaton.  

Ismerjük a Pont, pont, vesszőcske, készen van a fejecske című kézügyesítő mondókát, hiszen ki innen, ki onnan hallotta gyermekként, felnőttként pedig maga adja tovább csemetéjének. keserű Károly Keserü ám – a világ első nemtudomista című kiállítása hihetetlen mennyiségű pontot vonultat fel. A sűrűn szedett pontrengetegből azonban sehogy sem állna össze a mondókabéli fejecske.

Alapításának centenáriumán, 2002-ben a felújított Szolnoki Művésztelepen számos kezdeményezés valósult meg, köztük azóta is folyamatosan működő, időszaki kiállításoknak teret adó művészeti galéria létesült.

A Jelenség című műcsoport Szabó Dezső modellezett látványokkal foglalkozó, majd két évtizedes munkásságának azt a szegmensét mutatja be a Mai Manó Házban, amely ebben a formában önálló egységet alkot az életművön belül. A művészi koncepció középpontjában többek között a természetben megfigyelhető jelenségek különféle képi megjelenítése áll.

Különleges időutazásban volt részük azoknak, akik megtekintették a nemrégiben bezárt Tól-ig kiállítást a kecskeméti Hírös Agóra földszinti kamarateremében. Hegedűs 2 László tárlata az idő kérdését középpontba állítva létkérdéseket feszegetett, amely a bemutatott videómunkában, fotókban és installációkban egyéni és közösségi szinten is értelmezhető volt.

A H13 Kultpontban absztrakt formát öltött az öngondoskodás humoros, szarkasztikus jelenléte. A három művész – Hammerli Judit, Enyedi Zsolt és Benkő Barnabás – az egészséges lelki állapot fejlesztésének már-már vízi-áradatként ránk ömlő online- és offline-praktikáinak túltermelésére helyezte a hangsúlyt.

Valójában nem IV. Henrik francia király, hanem egyik barátja és tanácsadója, Rosny, később Sully bárója mondta a sokak által ismert, szállóigévé lett mondatot: Paris vaut bien une messe. Hogy a francia főváros valóban megér-e egy misét? Minden bizonnyal meg.

Kiállításokért nem sűrűn „mászom fel” a budai Várba. Csakis akkor sétálok vagy buszozom fel, ha valamin igazán megakad a szemem. Haász Katalinnak Táncsics Mihály utcai Neon Galériában látható tárlata, a Láncgörbe ilyen. Egymással összefűzött, görbített vonalakból állnak össze olyan láncolatokat, melyek lebilincselők, nem eresztik a nézőt.