Ám nem a város és a vidék szembeállításáról szól Bukta Imre tárlata. Magát a falusi létet, annak ma már sok szempontból anakronisztikus jellemzőit mutatja be. Nem távolságtartással, hanem nagyon is közel érezve magához. Ha olykor nosztalgikusnak tűnik is, inkább együttérző humorral, iróniával ábrázolja a magyar falusi élet hétköznapi jeleneteit, melyekben benne élve jól látja groteszk vonásaikat, s el is fogadja őket ilyennek. Képeinek alakjai is jól érzik magukat vidéken, háziállataik között, természetes közegükben. Vagy már nem is olyan természetes, hogy állatokkal körülvéve gazdálkodnak?
A Kozák Gábor kurátor által megvalósult Letűnt vidéki állatok című kiállítás képein ugyan középpontban vannak, de csak egy-egy antropomorfizált példány tűnik fel közülük: esdeklő tekintetű disznó, ölbe vett kacsa, magát megadó nyúl. Hol férfiak és nők csoportja élvezi a hóesést (Balatoni nyaralók a téli Mezőszemerén 2026), hol két karba tett kezű asszony, cigarettázó férfi, kakas és tyúkok sorakoznak a kerítés előtt (Lakodalom nézők 2025). A tárlat kompozíciói közül talán a legkedvesebb a Karácsonyi kaktusz (2025). Bukta vásznán agg férfi kanalazza levesét, az asztalon nyúl ül, egy cserépben a címadó karácsonyi kaktusz „virít”.
A visszafogott színvilágú, mégis erőteljes tónusú mű egyfelől a vidéki lét magánnyal is járó mindennapjairól, másfelől annak egyszerűségéről szól. Az enteriőr berendezése szegényes, az asztal és szék mellett csupán néhány doboz, üveg látható egy alig sejthető polcon. A finoman ironikus mű szűkös enteriőrje ellenére is éltettel teli, köszönhetően a már említett szobanövénynek. A karácsonyi kaktusz mintegy az ünnepek „túlélőjeként” áll előttünk, példájaként a vidéki emberekre oly jellemző szívósságnak. Az asztalon ülő fehér nyúl talán már csak kísértet? Meglehet.
Szintén szeretetteljes, de ironikus a Kacsa a Temuról (2025). A kompozíción veteményeskert látható, ahol paradicsom, hagyma terem. A gondozott kertben embernek se híre, se hamva, csupán egy kacsa úszik egy lapos kádban. Nem valódi állat, hiszen nem érdekli a vetemény, egy Temuról rendelt másolat. Az alkotás a tömegtermelés vidékre gyakorolt hatására hívja fel a figyelmet. A globalizáció lassan behálóz mindent, az állatvilágot felváltják a webshopok kínálatai. A digitális világban felnövőknek már ez a természetes, de mi lesz azokkal, akik kétkezi munkájukkal termelik meg a javakat? Mi lesz a háztáji állatokkal? Nagy valószínűséggel nem lesznek. Bukta Imre munkája figyelemfelhívás és szembesítés a digitális fogyasztói kultúrával: a valódi kacsát nem pótolja egy műanyag jószág.
„Bukta Imre legújabb (2025/26) festményei a magyar vidékre egykor jellemző háziállatokról, mezei állatokról szólnak és persze rólunk, mai emberekről. (…) A vásznakon mélyen lerakódott gyermekkori emlékek vegyülnek a ma realizmusával.” A mezőszemerei születésű, ott élő és alkotó Bukta Imre a kortárs magyar művészet egyedi alakja, művészete erős szálakkal kötődik a vidéken élő, mezőgazdaságban dolgozó magyar emberek életmódjához és kultúrájához.
Témái már pályája indulásakor is a dolgos élet szereplői, helyszínei, tárgyai voltak. A sor ezúttal kiegészült az állatokkal. Ezen legújabb képei visszatérésről árulkodnak a hagyományos festészethez, persze a rá jellemző dekoratív elemekkel: fehér pöttyözéssel, csíkozással. A naiv festők színgazdag, groteszkbe hajló stílusát idézik a művei.
A falusi lét az iparosodás miatt nem maradhatott olyan, mint egykoron. A kiállítás címe a magyar falvak képéből lassan eltűnő állatokra utal, s arra a változásra is, amely az összképet is érinti. Ma már ritkaságszámba megy egy baromfiudvar vagy a sárban dagonyázó disznó látványa. Az állatokkal együtt a paraszti kultúra és a hagyományok is kihalófélben vannak. Mindazonáltal Bukta Imre nem kongat vészharangot, tényeket közöl, de olyan érzelmekkel, erős hangulati hatással, hogy talán felnyitja szemünket a sajnálatosan már visszafordíthatatlanra.
Fotók: Baranyi Ildikó és Kozák Gábor jóvoltából, engedélyével.
Nyitókép: Balatoni nyaralók a téli Mezőszemerén 2026 (részlet)
Bukta Imre Letűnt vidéki állatok című kiállítása április 25-ig látható a Godot Galériban (1114 Budapest, Bartók Béla út 11–13.).
