Renoir az emberi bőr szerelmese. Ajánlom a kiállítást a hús szerelmeseinek, azoknak, akik boldogan időznek el a gödröcskéken.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy boszorka, akit Amáliának hívtak. A különös boszi hosszú, vörös haja búzaszálakkal teli, uszálya a földet verdesi. Megalkotója Boldizsár Ildikó író, mesekutató és Szegedi Katalin illusztrátor, akinek rajzai teszik teljessé ennek az egyszerre természeti és mesés „lénynek” a történetét.

Különleges csendéletek, portrék, tájképek fogadják a látogatót a Selyemgombolyító Országút Galériájában. A művész élénk koloritokkal festett alkotásai a világ és az ember spirituális viszonyának örök harmóniáját közvetítik. Most látható festményeit főként az 1970-es években, Rómában készítette, melyekből az eddig talán kevésbé ismert alkotásait mutatom be.

A modern magyar piktúra egyik legmeghatározóbb egyéniségeként tartjuk számon Barcsay Jenőt. Stílusa, hosszú életútja elválaszthatatlan Szentendrétől, ahol sok időt töltött, ahol alkotott. Kapcsolódása a Dunakanyar kapujában fekvő, művészeti életéről híres településhez festészetének meghatározó eleme.

December 1-jén nyílt meg Losonczy István festőművész Szín = Tér című kiállítása a budapesti K.A.S. Galériában. A szemet gyönyörködtető festmények megszületéséről, színkutatásairól és tanítási gyakorlatáról beszélgettünk a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán oktató művésszel.

Milyen volt egy disszidens erdélyi magyar művészpalánta élete a nyolcvanas évek Kanadájában? Hogyan hatottak rá a különböző kultúrkörök, és mi adja a festményein is megjelenő indián törzsi művészet varázsát? Miként ápolják a montreáli magyarok kulturális örökségüket? Sipos Sándor képzőművésszel beszélgettünk, aki absztrakt-minimalista alkotásaival meditatív állapotot teremt egy zaklatott korban.

Az Országút Galériában kiállított képeit megáldó Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek méltatta így Prokop Pétert, a műveivel prédikáló pap-festőt, aki a tárlatot megnyitó Fazakas Réka művészeti író értékelése szerint fél évszázadot felölelő életművében bátran és bölcsen ötvözte a múlt század meghatározó irányzatainak elemeit.

Fény és Sötétség legnagyobb festői voltak, ám művészi világuk különbözött: Caravaggio rendszerint az Újszövetséget ábrázolta, míg Rembrandt az Ószövetséget. Ugyanakkor az emmausi vacsorát mindketten kétszer is megfestették.

A nyolcvanas években emigrált New Yorkba, csupán egy nejlonszatyorral a kezében, ám annál nagyobb álmokkal a szívében. Az öntörvényű, autodidakta művész felemelkedésének izgalmas történetéről, a manhattani művészeti életről, a legendás SoHóról és saját művészetének korlátok nélküli megéléséről mesélt nekünk.

Gábor Áron életművét tizenhárom fő témakör fémjelzi. És bár ebből most csupán hármat tekinthetünk meg Körkérdés című kiállításán a Műcsarnokban, mégis nyomon követhetjük a művész nyolcvanas években indult és napjainkig tartó pályáját.

Éles Lóránt a 2022-es Godot Art Expo fődíjasa, a kortárs szobrászat törekvéseinek egyik kiemelkedő hazai képviselője. Művei egyszerre keltik tárgy és műalkotás benyomását, ismert vagy épp beazonosíthatatlan eszközök hatását.

A Milói Vénusz a legismertebb hellén műalkotás, melynek népszerűségét csupán a Dávid-szoborral és a Mona Lisával érdemes összemérni, ám a Mona Lisával ellentétben: a milói Vénusz máig a tökéletes női szépség európai eszményképe.

A kilencvenes évek első fiúzenekarának nevét kissé átalakítva, az új srácok ezúttal nem a környéken, hanem a falakon lesznek láthatók decemberben a Resident Art Galériában.

Vannak művészek, akiknek alkotásai előtt nem elég csupán néhány percre megállnunk. A felszínről mélyebbre kell alámerülnünk, hogy minél jobban befogadjuk a látottakat. A Várfok Galériában Időről időre címmel kiállító Pető István képei megkövetelik az elmélyedést.

Barics Sándor képzőművésszel visszatekintünk a kilencvenes évek New Yorkjának pezsgő művészeti életére, beszélgetünk a művészet paradoxonairól és misztériumairól, de még Elon Musk és a bajai halászlé is szóba kerül.

A közterek és használatuk történetével, művészeti és közösségi aspektusaival egyre élénkebb diskurzusban foglalkoznak elméleti szakemberek és maguk az alkotók is. Ebbe a párbeszédbe kapcsolódik be Dobó Bianka képzőművész DLA-dolgozatán és Mű-emlék-mű című kiállításán keresztül.

Sokoldalú alkotóként csodálatos ötvöstárgyakat készít, hihetetlen precízséggel restaurálja a megroncsolódott, ódon remekműveket és akár arasznyi régészeti lelet alapján rekonstruálja azok eredeti formáját. A kecskeméti Ötvös Nagy Ferenc mindemellett műhelyt vezet, kurzusokat tart és szakkönyveket ír.

Nemcsak az egyre gyarapodó művészközösség alkotásainak találkozási lehetőségét adják a Szolnoki Képzőművészeti Társaság éves seregszemléi, hanem olyan csoportos nagykiállítások létrejöttét is jelentik, melyek évente más-más hívószavak jegyében szerveződnek.

Látjuk, tapasztaljuk, hogy milyen erősen van jelen az absztrakt művészet. Van, aki ódzkodik tőle, mások órákon át elnézik a formák keszekuszaságát, nagy gesztusokkal festett halmazok ritmikus játékát. Az Einspach Fine Art & Photography tereiben kiállító Dóra Ádám és Soós Tamás alkotásai bizonyosan nyomot hagynak a nézőkben.

Harmincéves pályafutása során alig festett roma témát, most azonban bepótolja, tízrészes monumentális sorozatot készít a roma eredetmondákból. Nagy példaképe és mestere Szentandrássy István, akiről a főváros szívében roma galériát neveztek el, melynek a kiskőrösi Kunhegyesi Ferenc a művészeti vezetője.

Izgalmas utazásra hív Hardi Ágnes kiállítása, amely egyszerre többféle irányba nyit kapukat. Az Underground című tárlat szobraiban, installációiban és reliefjeiben kiüresedett terekkel, különféle tükröződő felületekkel, átjárókkal találkozhatunk, melyek mindig újszerű kalandot, sőt elmélyülést kínálnak a befogadó számára.

Miért lép valaki a képzőművészet sokszor rögös útjára? Hogyan boldogul Hollandiában, majd Németországban? Milyen művészeti kérdések foglalkoztatják? A külföldön élő magyar képzőművészek rovatunkban ezúttal a Berlinben élő, harminchat éves festőművész, Sági Gyula mutatkozik be.

Miért éppen Budapest? Az évfordulók megünneplése tagadhatatlanul a modern civilizáció kulturális vívmánya, így mi sem állhatna közelebb egy város, történetesen a magyar főváros kulturális életéhez, mint hogy ünnepelje mindazt, ami történelmi, és mindazt, ami pillanatnyi, különösen, ha százötven éves dimenziókban teheti.