Skonda Mária és Völgyi Miklós gyűjtő házaspár jelenléte megkerülhetetlen a mai magyar műgyűjtésben és a magánmecenatúrában. Számtalan csoportos kiállításhoz kölcsönözték gyűjteményük darabjait, mintegy ötven egyéni kiállítást rendeztek eddig, szakmai folyóiratokban-kiadványokban publikáltak és szerepeltek. 

Simon-Mazula Tibor képei az esztétizálás ellenére sem válnak pusztán szemet gyönyörködtető, problémátlan alkotásokká; immanensen hordozzák a magányt, az elmúlás melankóliáját, és valami olyan titkot, ami a narratíva sejtetése ellenére épp a kulcsmomentumot rejti el a néző szeme elől.

Szikár képtáblák tanúskodnak a kiállítótérben Bereznai Péter eddigi életművéről. A fehér falak között a méltóságteljes fekete festékmezőkből kivilágló arany minőségek szakralitást idéznek, és ünnepélyes hangulatot teremtenek. 

Pusztán kezét, ujjait használva formálja a művész a vásznait, s viszi fel a festék rétegeit. Az eljárás szokatlan, és bár fárasztó lehet, a végeredményt látva megéri az erőfeszítés, valami különleges született. Olyan expresszív olajképek, melyek felületéről az anyag kilépni látszik, és amiket az ember szíve szerint megtapogatna, pedig tudja, hogy nem szabad.

Édes és életteli világba repíti a nézőt Makai Mira Don’t Forget to Look at the Stars kiállítása, amelyben az érzékien burjánzó formák fluid módon kavarognak egymásba. Lágyan elringatnak, olyannyira, hogy kicsit aggódunk is attól, hogy teljesen magukba szippantanak ezek a telített világok.

Fantasztikus az a gesztusáradat, az a festészeti detonáció, amellyel Zoltán Mária Flóra jelentkezik műveivel a Három Hét Galéria falain. Első benyomásunk a színek orgiája. Rózsák és cölini kékek, lilák, feketék és zöldföld festéknyomok a vásznakon, kartonokon.

Szombathy Bálint (Pacsér,1950 – Pest, 2024), művésznevén Art Lover, szabadkai-újvidéki-budapesti „artista”, alkotói tevékenységét szabadverssel, szöveg-intervenciókkal, vizuális költészettel kezdte, a hetvenes évek elején konceptuális akciókkal és mail art-tal folytatta.

Pályája kezdete óta indigó- és grafitképeket készít: az egymásra rajzolt képek egészen sajátos és jól felismerhető esztétikáját hozza létre, amelyen keresztül korunk kép- és információáradatára is reflektál. Korábban személyes élettörténetének fontos motívumait járta körül, most univerzális narratívából indult ki.

Amikor megjelenik a szlovén punk, 1977-ben a Pankrti banda énekese a Državni ljubimci (Állami kegyencek) bakelit borítóján az „öreg” emelet magas kőszobrát öleli és csókolja a lábát… És, nincs „csirkedarálós” per, mint Szegeden.

New Function címmel a Miskolci Galéria tárlata a Magyar Nemzeti Bank kortárs képzőművészeti gyűjteményéből válogatva reflektál arra a folyamatra, amelynek során az új és régi ipari eljárások, eszközök, illetve anyagok beépülnek a művészetbe, kiegészítve a klasszikus hagyományokat.

Ülök a nyóckeri xyu „undorgrund” művészklubban, a neve Mersz , nem romkocsma, csak egy „hátratolt helyőrség”, utána már csak a kínai piac következik. Hatvanhat éves vagyok, szerb állampolgár és szomorú. Nyomorúságos megélhetési gondok gyötörnek. Része vagyok a „történetnek”.

Textilmintázatba terített emlékszövedékek tornyosulnak festett és rajzolt kompozícióin. A fiatal művész képek formájában ontja magából a lélekfolyamatok történéseit, melyekből egyetemes alapigazságokat képes kiemelni. Gyermekként még semmi különöset nem látott abban, hogy folyamatosan rajzolt, alkotási vágya azóta csak fokozódott.

Lüktető, színgazdag, akrillal vászonra festett alkotások üdítően hatnak a téli szürkeségben. A Ciprus és Hold című kiállítás Szegedi Csaba műveiből válogat. A képeken az átlényegített táj, emberi érzések, álmok és vágyak keverednek egymással, hogy olyan harmonikus világba vezessenek, amelyben a színek, a formák és a gesztusok egybeolvadó egységének parádés összjátéka valósul meg.

Poros és „megúszós” a Ludwig Múzeum Női kvóta című kiállítása, amelyet ráadásul kétrészesre nyújtottak, így márciusig még van alkalmunk másodszor is felbosszantani magunkat a koncepción és a rendezésen is.

A reneszánsz legnagyobb polihisztorai: Dürer alapvetően okkult nézeteket vallott, Leonardo pedig racionális tudós és feltaláló volt és csak „másodlagosan” az egyik legnagyobb európai festőművész. Állást foglalni nem, csupán érveket kívánok felsorakoztatni a két géniusz mellett, az olvasó pedig az Országút FB-oldalán interaktív módon „voksolhat”.

Képzőművészeti pályája startvonalán hátraarcot mutatott a centralizálódott budapesti művészeti világnak, és szülőföldjére, Öcsödre költözött. Akkor még menekvést és kapaszkodót remélt a mára aktív alkotóműhellyé vált művészeti fundamentumtól. Pap Gábor festményei mennybéli magasságok és pokoli mélységek megéléséből születnek.

Személyes élethelyzetemet feldolgozandó tavaly indítottam el azt a projektemet, amely a terhesség, a szülés és a születés, s az anyává válás témáit járja körül különböző médiumokon keresztül. E sorozat része a Waiting I. című festmény is.

Mi szükség szerelőállványra egy kiállítótérben? Építkezéseknél, renoválási munkálatoknál építenek olyan állványt, mint amilyen Horváth Dániel tárlatának középpontjában áll. Felmászni rá, bármilyen strapabíró is a szerkezet, mégsem fogunk, hiszen azt az alkotások számára helyezték el, erre a konstrukcióra szerelte fel monitorokon mozgó és vásznakra festett antik szoborfejeit a művész.

Elegendő egy pillantást vetni Armand Guillaumin önarcképére, hogy lássuk, jelentős festőről van szó, annak ellenére, hogy nem tudott kilépni nagy kortársai, Monet, Renoir, Morisot, Pissarro, Manet, Gauguin, van Gogh és Cezanne árnyékából.

Mindig öröm betérni a pár éve, 2022-ben alakult The Space Contemporary Art Gallery and Management-be. A Bérczi Linda művészeti menedzser által életre hívott kiállítótér nemcsak tárlatoknak, hanem beszélgetéseknek, előadásoknak, workshopoknak és egyéb izgalmas programoknak ad helyet.

A nagy érdeklődésre való tekintettel hosszabbította meg Biedermeier mindennapok című kiállítását a Magyar Nemzeti Galéria. Báj és kellem – tényleg csak ennyi lenne a biedermeier? Mitől tud érdekes lenni ma, a technológia ugrásszerű fejlődésének időszakában a XIX. század első évtizedeinek meghatározó stílusirányzata? Erről kérdeztem Prágai Adrienn művészettörténészt, a tárlat kurátorát.

Új tárlatát utcafrontról benézve is jól látni, be se kell térni a galéria kiállítóterébe. Persze nem kirakatok portékáit szemléljük, így előbb-utóbb a kíváncsiság is hajt a betérésre, hogy különböző mértani alakzatok randevúinak lehessünk szemtanúi. A „találkozó” a View From Anywhere címre hallgat.

Festményei a tudatos és a tudattalan jelenlét határán egyensúlyoznak. Inspirációit általában valós helyszínek nyújtják, ám konkrét látványviláguk helyett csak benyomásaikat rögzíti. Róla szóló összeállításunkban kiderül, miként lepheti meg egy éppen készülő mű a saját alkotóját is.