Háromtermes, impozáns kiállítást rendezett a Műcsarnok a sokoldalú művésznek, Šwierkiewicz Róbertnek. A tárlat a keleti filozófiát középpontba állító életmű grandiózus méretű munkáiból válogat, hogy a természetközeli gondolkodást és az alkotási módok jellegzetességeit mutassa be.

Kompozícióit a migrációs hullámhoz való személyes viszonya határozza meg. A menekültek a röszkei határhoz közel eső földúton gyakran ottfelejtették személyes tárgyaikat. Kitartásukat párhuzamba állította az úton fellelt tövises gyomnövényzet szívósságával, amely akvarellképeinek fontos motívumává vált. Az akvarell lágyságát és finomságát ezekkel a hegyes végű formákkal ellenpontozza.

Hosszú raktárlétből kiszabadított, s végre kiállítási nyilvánosságot kapott művei között megidézett gondolatai arról tanúskodnak, hogy Magyarász Imre festőművész nagy formátumú, a művészet ethoszát küldetésként valló és vállaló alkotó volt.

Képeinek jellegzetes ovális motívuma, annak ismétlése, számtalan variációja a befejezhetetlenséget és a végtelen számú lehetőséget szimbolizálja. Juhász Dóra festőművésszel több évtizedes munkáját, következetes pályaívét gondoltuk végig, aminek köszönhetően még mindig tud mélyen hinni a festészetben.

„A komponálás fragmentáltsága új és új konstellációk létrehozására ösztönzi a szemlélőt is. A különféle gesztusok, léptékváltások, a síkszerű és térbeli hatások szimultán alkalmazása mozgalmasságot kölcsönöz Bodolóczki Linda festményeinek.

A Sosem létezett rendszerek archeológiája az utópia fogalmának kiüresedését járja körül. A mű kiindulópontjaként egy konkrét, a valóságban is létező sziget egy talált Google Earth-felvétele szolgált, amelyen a tenger közepén egy fekete, elmosódott képkockákból álló kitakarás látható.

Országosan is jó híre van a kortárs képzőművészet nívós műhelyének, amely jeles művészek tárlatának ad helyet a Vajdahunyad várában működő Mezőgazdasági Múzeumban. Így van ez, amikor most két fiatal alkotót indít útjára az alapítványi elnök.

Nyolcvanadik születésnapját ünnepelte novemberben Farkas Ádám szobrászművész. A Műcsarnok retrospektív kiállítása életművének legfontosabb darabjait, s mindazokat a kísérleteket, vázlatokat, terveket mutatja be, amelyek mind a mai napig meghatározzák alkotói œuvre-jét.

Nemegyszer úgy tűnik, hogy a Műcsarnok kiállításain a tágas-visszhangos építészeti tér méreténél és karakterénél fogva a bemutatott alkotások fölé kerekedik, azonban Keserü Ilona ragyogó színű festményei sugárzásukkal jóval nagyobb teret is képesek lennének kitölteni.

Nomen est omen: Raffaello kivételesen érdekes Kálváriát festett a palermói Szűz Mária Fájdalmának szentelt kápolna (Santa Maria dello Spasimo vagy Lo Spasimo) számára, ám remekműve végül csak ötszáz évvel később, meglehetősen kalandos úton és csodás körülmények között érkezett Palermóba.

A műterem alkotó tér, ahol kimozdulhatok a megszokásokból, szabadulva a mindennapi élet horgonyaitól. Mióta csak festek, mindig a fontossági sorrend elején volt, hogy legyen műtermem.

Frieze London, Frieze Masters, a mára már hatalmasra gyarapodott nemzetközi kortárs művészeti színtér és műtárgypiac folyamatos átalakuláson megy keresztül. Új helyszínek és szereplők is bekapcsolódnak a vérkeringésbe. Az ázsiai jelenlét jelentősen megnövekedett.

Cikázó fekete sávok, hipnotikus pozitív–negatív áttűnések, vibráló élénk színek és mély gyökerek a konkrét-konstruktív-geometrikus absztrakt hagyományban… A művész cselekvőképességgel rendelkező „eszköz” is, aki megteremti a művet. Alkotótársa már több évtizede a dobókocka, a színeket, pozíciókat, szögeket ezzel a metódussal határozza meg.

Mivel alapvetően minden műalkotás „rétegzett” (hagymahéj szerkezetű), így kizárólag olyan remekművekre koncentrálok, melyekben az egyes rétegek fizikai értelemben láthatók és tapinthatók, illetve textúráik révén jelentős esztétikai többlethatást fejtenek ki.      

„Az érdekel, a leghagyományos eszközökkel képes vagyok-e létrehozni érvényesnek tekinthető látványt, amely megtévesztően hasonlít egy generált képi felületre, hogy jelezzem, az alkotásban az elképzelés a döntő” – mondja kiállítása indítékáról Féner Tamás.

A Found Child Cell című textilmunka a Mindenki volt gyerek című kiállításra készült, melynek kurátora Etentuk Inmesit, s amely a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány együttműködésével valósult meg a Kastner Kommunityben 2024 őszén.

A Városliget oldalában egy kicsiny helyiség üvegablakai mögött mindig történik valami érdekes, ami arra sarkallja a hobbikocogót, az elhivatott futót, a trolira várakozót vagy a gyerek kezét fogó szülőt, hogy megálljon egy pillanatra és bepillantson a Liget Galéria ablakán, amely úgy kommunikál a magas művészetről, hogy az mindenki számára érthető és elérhető legyen.

Körei Sándor a Molnár Ani Galéria művésze, 2021-ben szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász tanszékén. Fontos számára a csendéletműfaj háromdimenzióssága, amikor frissen vágott virágokat és vázájukat zárja üvegtárolóba, hogy aztán a negyedik dimenzió is szerepet kapjon, vagyis az idő is megkezdhesse munkáját, soha be nem fejezett művé alakítva szerves anyagokat. Erről faggattam az alkotót.

Vonaton ülök, vidékről Budapestre tartok. Ahogy elfut mellettem a táj, elmosódnak a falvak, a kisvárosok, melankolikus bájuk láttán Bukta Imre képei jutnak eszembe. A festőművész, olyan realisztikus álomképeket fest, amelyek láttán megáll az idő.

Világméretű drámai események mindig voltak, vannak és lesznek a történelemben. Gondoljunk csak az első és a második világháborúra, a terrorizmusra vagy a klímaválságra. Kulinyi Istvánt pedig „mindig is a világot döntően befolyásoló drámai események miértje és hatása foglalkoztatta” – olvashatjuk legújabb, Műcsarnokban látható tárlatáról. 

Gyergyószárhegyen, ahol szinte harapni lehet a ropogós, hegyi levegőjét, a kicsi utcáknak csendes, nosztalgikus bája van. Ötven éve itt leltek otthonra azok a székelyföldi képzőművészek, akik megalapították a Szárhegyi Művésztelepet, s a családias alkotótábor azóta egyfajta branddé lett.

Női kvóta címmel nyílt kiállítás a Ludwig Múzeumban. A kvóta arányos részt, hányadot jelent. Mondhatni, az egyenlőségre való törekvés folyamán pozitívan diszkriminálja a kisebbséget, a hátrányosan megkülönböztetett csoportot. Nőként azt mondom, elég volt a sajnálatból, művészetünk gettósításából.

Új irányt jelent a festészetemben a Fluidity sorozat, bár továbbra is a térképzés foglalkoztat, azonban az apró formák helyett a folyékonyan szétterülő foltokból állnak össze a kompozícióim.