Településeink képének ma is meghatározója a Kádár-kocka. Itt maradt velünk, mint a panel, egykönnyen nem szabadulunk tőle. De miért is tennénk, amikor XX. századi építészeti örökségünk egyik legfontosabb része, olyannak szeretjük, amilyen. Habár fényük némiképp megkopott az eltelt évtizedekben, ma is sokan ragaszkodnak hozzájuk.

Izgalmasan friss válogatás mutat be huszonöt fiatal magyar alkotót, akik munkáikban elsősorban a digitális képi nyelvezetre támaszkodó művészetre és az expresszív gesztusfestészetre fókuszálnak, újszerű, vizuális válaszokat kínálva napjaink aktuális művészeti kérdéseire. 

Ki ne vágyna kényelmes, nagy házra kerttel, úszómedencével és két autóval a garázsban, családi életre alkalmas csendes, biztonságos településen, természetközelben, emberléptékű környéken?

Martin Wanda (1991) és Martin Gábor (1953) dokumentumképeit több mint negyven év és majdnem kétezer kilométer választja el egymástól. Mégis mindkettő szinte ugyanarról mutat be érzékeny társadalomábrázolást, még ha egyféle szűk szubkulturális közegben is.

Áttetsző képi világ, hangsúlyos festett terek, melyeken merev, kalligrafikus pengék hatolnak át rétegzett felületükön. Rozman Csenge festészeti programját a tér strukturális absztrahálása, a megfoghatatlan, vagy a látott táj, s természeti formavilág leképezése uralta.

A XIX. század végétől az első világháborúig tartó, Belle Époque-nak, boldognak nevezett időszakban a „Párizs királynőjeként” tisztelt Misia Sert, az irodalmi és művészeti élet körülrajongott alakja tévedhetetlen érzékkel fedezte fel a tehetségeket, akiknek útját azután tanácsaival és anyagilag is egyengette. A kor legnagyobb költőit, íróit mondhatta barátainak.

Az aktualitását vesztett plakát általában hulladék, mint a cigarettásdoboz vagy nemrégig a kiürült PET palack. Géczi János e plakátoknak ad második esélyt, új értelmet. Művei alkotóelemeit persze továbbra is rágja az idő vasfoga. Csak éppen másképp.

A debreceni Déry Múzeum Megélt mesék című kiadványa a múzeumpedagógiának kíván segítséget nyújtani ahhoz, hogy hátrányos helyzetű gyermekekhez közel hozza a múzeumi foglalkozásokat. A kötet illusztrációit Bogdán János Amigó készítette, az Igazgyöngy Alapítvány gyerekrajzainak felhasználásával. 

Két csodálatos nő, két izgalmas festőművész – Keserü Ilona és Kun Fruzsina –, akiket ugyan generációk választanak el egymástól, mégis: számos szálon kapcsolódnak. Mindketten pécsiek, mindkettejük számára fontos igazodási pontot jelent Martyn Ferenc, mindkettejük műveiben egyfajta „gömbölyded” világ ölt testet.

Két, évek óta a szolnoki művésztelepen élő és dolgozó művész közös tárlata különös párosításnak tűnhet, hiszen a festmények és kisplasztikák nemcsak műfajilag és tematikailag, hanem ábrázolásmódjukban és a realitáshoz való viszonyulásukban is különböznek egymástól. A Repetitív konstrukciók című kiállítás Posta Máté festőművész és Szabó György Munkácsy-díjas szobrászművész alkotásaiból nyújt válogatást.

Zeus Salas festőművész önálló kiállítása a mindenütt jelenvalóság világába vezet. Az átfogó tárlat, mely a venezuelai művész munkásságának hét évéből válogat, az alkotó pályafutásának fontos állomása: bemutatja és egyben összegzi eddigi művészi tevékenységét, s mérföldköve továbbhaladásának.

Az erdélyi reneszánsz építészet egyik legszebb alkotása, a gyergyószárhegyi Lázár-kastély szomszédságában, a Both Ferenc térre néző, ódon hangulatú, felújított épületben kérdeztem Kolcsár Bélát, az ötvenéves, Magyar Örökség-díjas Szárhegyi Művésztelep kulturális és művészeti igazgatóját a múltról és a terveikről.

Gomolygó, fátyolos emlékek tárultak elénk újrahasznosított matériákból készült térbeli installációkban, s kézzel, hagyományos eszközökkel vagy buborékfóliával festett élénk színű vásznakon megjelenítve. Máté Attila és Ferenczi Attila műveiken keresztül saját tudatalattijukat fedték fel a látogatók előtt, hogy általuk mi magunk is közelebb kerülhessünk létélményeink megtapasztalásához.

Művészi pályája a képregényrajzolástól egészen az absztrahált tájképekig vezet. A Képzőművészeti Egyetem elvégzése után huzamosabb időt töltött Írországban, ahonnan néhány éve tért haza. Biztos grafikai tudását társszakmáiban is aktívan használta, ám most újra jelentős szerepet játszik mindennapjaiban a festés.

Csaknem féléves rezidenciaprogramon vesz részt Piramidónban. Dóra Ádámmal Barcelonában arról beszélgettünk, milyen inspirálóan hat rá a mediterráneum, a déli világ, az új impulzusok és az alkotásra koncentrálás lehetősége, s főként a kiszakadás az otthoni hétköznapokból.

Impozáns, reprezentatív tárlaton mutatkozott be a Magyar Festők Társasága Kréta szigetének fővárosában, Heraklionban. A seregszemlén ötvenkilenc hazai festőművész kapott lehetőséget, hogy megmutassa munkáit a görög közönségnek és az ott megforduló turistáknak. A nemzetközi szereplés igazi mérföldkő a társaság életében.

Graffitik és plakátok vizualitása keveredik az avantgárd képzőművészeti előképek és a kortárs urbánus lét világával Rohrböck Dániel legújabb tárlatán. Overwrite című tárlata a kilencvenes években elterjedt, mára világméretet öltött street art műfaját „lovagolja” meg.

Farkas Zsófia szobrászművész életében az üvegszobrászat hozta el az igazi kiteljesedést. A végtelenség dimenzióját megnyitó üveg matériája újszerű gondolkodásmódot és hozzáállást feltételez a művész részéről. A minimálisra redukált formavilágú üvegszobrok mindig a belül zajló történésekre és a tükröződő fényélményekre irányítják a figyelmet.

Foreigners Everywhere (Stranieri Ovunque), azaz Külföldiek/Idegenek mindenhol, olvasható városszerte sokfelé a 60. Velencei Biennálé címe, melyet a brazil kurátor, Adriano Pedrosa választott tételmondatként.

A címben felvetett kérdés abszurdnak tűnik, hiszen a holland művész valamennyi életrajza szerint öncsonkítást követett el. A történet kezdete: 1888 őszén van Gogh meghívta magához Arles-ba Paul Gauguint, akivel két évvel azelőtt ismerkedett meg Párizsban.

Színvonalas tárlatokat láthatunk a balatonboglári Vörös és Kék kápolnában évről évre. A festői helyszínen emelkedő műemlékek hangulatos teret adnak kiállításoknak. Működőképességüket jelzi, hogy egyre többen és többen másszák meg a neogótikus épületekhez vezető dombot. 

A XX. század művészetének egyik legnagyobb és legismertebb története a pusztán önmagukban is szemlélhető, autonóm vizuális alkotások, az absztrakció születése. A Kálmán Makláry Fine Arts Galéria kiállításán három Franciaországba emigrált magyar művészkarrierbe pillanthatunk be. Lahner Emil, Kallos Pál és Földes Péter festményei mögött a tragédiákkal teli modern történelem személyes megélése áll.

Anna Margitnak (1913–1991) a teljes XX. századon átívelő festői életművét bemutató kiállítás sűrű, torokszorító, revelatív és tanulságos élmény. Kétszázhúsz mű és egy monumentális, négyszáznyolcvan oldalas katalógus foglalja össze a traumáktól terhes múlt századi művészet történetének különösen mély œuvre-jét, melynek legfőbb állítása: Vagyok, aki vagyok!