Kezdetben az absztrakció ragadta magával a kecskeméti születésű művészt. „Eleinte absztrakt tereket festettem, majd tájképeket műteremben, először fotókról, aztán a tájban készült tanulmányrajzokról” – nyilatkozta Karácsony Ágnesnek a Tájportrék – Az év egyik legizgalmasabb kiállítása címmel, a Fidelio.hu felületén megjelent interjújában.
Ebből fény derül például arra is, hogy művészetére lengyel-francia alkotó Balthus, azaz Balthasar Klossowski de Rola erősen hatott, aki – noha leginkább fiatal lányokat ábrázoló képeiről ismert – elhagyatott vagy éppen házakkal tarkított tájakat is festett. Lírai tájkomponenseinek pasztellszerű színvilága, a dimbes-dombos, hegyes táj és a hol ritkásabb, hol sűrűbb növényzet Csáky Donát Márkot is alkotásra ösztönözhette. Karácsony Ágnes kérdésére: „Ön is azt festi, amit lát?”, így válaszolt: „Igen. Ott állok a táj előtt. A Dunakanyarban, Verőcén és a zalai Várvölgyön. Nem festek fotóról, sem emlékezetből.”
Tehát felszedelődzködik, fogja festőállványát, vásznát, ecsetjeit, festőpalettáját, majd útra kel. Hívogatja a természet, a susogó fák hangja, a madarak csivitelése. Csak maga van a „vadonban”. Felkaptat egy magaslatra, és szétnéz. Távolabb kopár hegyek húzódnak, közelebb lejtők „hullámzanak”, bokrok, fák sorakoznak egymás mellett. Embernek közel s távol nincs nyoma, házakat is alig lát „vándorló” alkotónk.
Mindent pontosan rögzít, akár egy térképész. Aprólékosan fest meg minden részletet, amihez idő kell, így nagyméretű vásznai akár hónapokig is készülnek. A kontemplatív nyugalom és a türelmes megfigyelés érződik Csáky időtlennek tűnő képein. Nem is igazán tájképek, hanem olyan szemlélet kifejeződései, amely századokkal ezelőtt volt jellemző.
Túlnyomórészt olajjal vászonra festett kompozíciókat látunk a Nemes Galéria tereiben. Kivételt képez a Festett rajz 1. (2020) és Festett rajz 2. (2020), valamint az Ezüst mulató (2020). Előbbiek olajjal vászonra és fatáblára, utóbbi ezüsttel vászonra készült. Technikájukból adódóan is különlegesebbek, mint kiállítótérbeli társaik, de az igazi érdekesség rajzosságukban keresendő. Vázlatszerűen kidolgozott grafikákra emlékeztetik a látogatókat, amelyeken a részletek még nem öltöttek testet. A biztos kézzel, határozottan húzott vonalakból mégis kirajzolódik maga a táj sárga alapon feketével.
A Mulató-hegy (2023) című képen az imént említett művekkel szemben már színesben kapjuk vissza mindazt, amit Csáky valóban maga körül lát. Zöldellő dombokat, a címbeli hegyet és környezetét. Kiegyensúlyozott színvilágú kompozíciója nyugalmat áraszt. A panoráma pompás, még úgy is, hogy kevés az elem, a növényzet folytonos ismétlődése érzékelhető. A látvány olyan, mintha távcsőből néznénk. A 2023-ban festett Dunabogdány kevésbé egysíkú, mint a Mulató-hegy.
A távolban a település vöröslő, foltszerűen jelzett házai sejlenek fel. Említést érdemelnek az Égbolt tanulmány (2020) és a Grisaille táj (Vihar) (2021) című művek is. Csáky nagyszerűen érzékelteti kompozícióin az atmoszférikus hatásokat: a közelgő vihar jelét, az egyre sötétedő égboltot, vagy másutt a levegő páráját. Érdekes, hogy képein mégsem látszanak az évszakok, nincs napsütés, árnyék. Mindegyik egyfajta időtlen párába burkolódzó, élettelennek tűnő „táj”.
Csáky Donát Márk nyugodt körülmények között, hosszan szemlélődik, alaposan, részlethűen fest. Munkái a nézőket is lecsendesedésre késztetik. Olyan meditatív állapotra, amikor magunkba nézve próbáljuk kideríteni, kik is vagyunk valójában.
Enteriőrfotókat Kocsis Bence készítette. A Nemes Galéria jóvoltából.
Csáky Donát Márk Leírt világ című tárlata június 19-ig látható a Nemes Galériában (1024 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 3.).
