Az Állandó áramlásban című tárlat anyagát a zágrábi Művészeti és Iparművészeti Múzeum modern és kortárs gyűjteményének kiemelkedő darabjaiból válogatta a kurátor Petra Galović, betekintést nyújtva a horvát művészet sokszínű világába a XX. század második felétől napjainkig.
A száznegyvenötödik évfordulóját ünneplő intézmény festészeti, szobrászati, grafikai, kortárs fotográfiai, fém-, üveg-, textil- és kerámiaművészeti kollekciójából való munkák a kortárs horvát művészet fejlődésének egyik lehetséges olvasatát kínálják. A szépművészeti és az iparművészeti alkotások közös nevezője az absztrakció iránti elköteleződés, amely hol az organikus, hol a geometrikus ábrázolás irányába mutat. Így a HAB és a MUO közös szervezésében megvalósult kiállítás középpontjában a geometrikus és az organikus absztrakció két eltérő, mégis egymást kiegészítő művészi nyelve áll. Amint azt Petra Galović kurátor, a zágrábi Művészeti és Iparművészeti Múzeum (MUO) kiállításkoordinátora megfogalmazta: „E kettő párbeszéde lehetőséget kínál arra, hogy újraértelmezzük az anyag, a tér és az érzékelés viszonyát egy folyamatosan változó, állandó áramlásban lévő világban. A geometrikus és az organikus absztrakció közötti feszültség számomra nem ellentét, hanem termékeny együttélés, amely tükrözi a kortárs látásmód komplexitását.”
A horvát művészeti szcéna egyik legsajátosabb és legerőteljesebb irányvonala geometrikus absztrakció. A kiállítás a horvát konstruktivizmust és a kísérleti művészet hagyományait fókuszba állítva külön hangsúlyt fektet az EXAT 51 csoport és az Új Tendencia mozgalom alkotóinak munkásságára, akik új dimenziókat nyitottak az optikai, kinetikus és programművészet terén. Míg nálunk 1948-ban az absztrakciót képviselő Európai Iskola kénytelen volt magát feloszlatni, addig a sztálinista Szovjetunióval ellentétben álló titói Jugoszláviában az építészekből és festőművészekből szerveződő EXAT 51 (1951–1956) a totális dizájn előfutáraként az összes képzőművészeti ág, az absztrakt és experimentális művészetek szintézisére törekedett. Bár a csoport tagjai pár év után a maguk útját kezdték el járni, de a különutas politika miatti szabadabb légkör továbbra is teret engedett a horvát reformmozgalmaknak.
Amíg a Praxis filozófiai folyóirat (1964–1974) az általa szervezett Korcsulai Nyári Egyetem révén az európai újbaloldali filozófusok központi orgánumává nőtte ki magát, ezzel egy időben az utolsó avantgárd mozgalomnak aposztrofált Új Tendencia mozgalom (1961–1973) nemzetközi képzőművészeti rendezvényei Zágrábot a neokonstruktivizmus, minimalizmus, koncept és számítógépes művészetek centrumává tette. A kiállítás öt kiemelt alkotója közül Aleksandar Srnec és Ivan Picelj az EXAT 51, míg Miroslav Šutej és Juraj Dobrović az Új Tendencia vezető művészei voltak, Milan Vulpe pedig a modern horvát reklámgrafika úttörőjeként érdemel figyelmet. Aleksandar Srnec az Állítsátok meg az időt… fényképezzetek! című plakátján az alkalmazott és a szépművészet elegyét, a csomagolás és a festmény szintézisét hozta létre. A fekete háttér fehér vonalakból megrajzolt elliptikus gyűrűrendszerből háromdimenziós térélményként emelkedik ki a színes Efka 20 doboz, egy galaktikus űrutazás érzetét vizualizálva a szemlélőben.
Ivan Picelj a hatvanas évek elején készített, Felület névvel jelzett konstruktivista domborművein a kétdimenziós síkbeli ábrázoláson túllépve az ürességnek és a telítettségnek mint térbeli kategóriáknak a párbeszédét vizsgálta. Juraj Dobrović sokoldalú alkotóként több képzőművészeti ágban is otthonosan mozog. A kiállításon kiemelkednek ötvösmunkái, amelyek egyesítik magukban a modern minimalista dizájnt, az op-artban gyökerező fény-árnyék ellentétet és a hagyományos balkáni- török fémmegmunkálás ősi technikáját. Miroslav Šutej, azzal, hogy grafikáiba bevonja a mozgást, folyamatos optikai, „szemideget bombázó” effektusok provokációinak teszi ki művei nézőit. Kiállított alkotásain, legyenek azok akár fekete- fehér (Bizonyos mennyiség 1.), akár tiszta színekkel (Rugó, Foltmunka nyomat) megalkotottak, közös, hogy minden kép a geometrikus motívumok ritmikus megsokszorozódásán és váltakozásán alapul. Milan Vulpe a zágrábi zenei biennáléra készített plakátján a kísérleti fotográfia eszközével fordította le a zenét a képzőművészet nyelvére. Fotógramokat alkotva a fotónak mint médiumnak a technikai lehetőségeit kutatta, hasonlóan a magyar Moholy-Nagy Lászlóhoz vagy Kepes Györgyhöz.
Másik hangsúlyos tematikája a tárlatnak az organikus absztrakció, amely intuitív és anyagközpontú megközelítése révén a természetes formák és a belső világ közötti kapcsolatokat vizsgálja. A kerámia-, textil- és üvegművészeti alkotásokon megjelenő biomorf struktúrák a művészek és az anyag közötti érzékeny párbeszédet jelenítik meg, gyakran a növényi, állati vagy emberi test motívumaiból merítve. Višnja Markovinović, a horvát kerámia doyenje a figuratív mágikus realizmustól jutott el alkotópályája utolsó szakaszában a geometrikus és organikus elemeket keverő absztrakcióig: asszociatív, cső alakú formákból álló tárgyainak felületei festési és rajzkerámia technikával kifinomultan díszítettek (Hanyatló vonalak).
A Venezuelában élt Seka Severin de Tudja egyszerű gömbformákat készített polikróm zománccal borított égetett agyagból. Tojásdad alakú tárgyain az ornamentikától eltávolodva a formára, a textúrára és a színre összpontosított (S–36). Želimir Janeš az ősi glagolita írásjeleket alkotta újra üvegszobrain. A glagolita írás a tengerparti čak és a Zágráb környéki kaj nyelvjárások területén virágzott. Janeš alkotásaiban ezáltal manifesztálódik, hogy a horvát kulturális önállóságot a hivatalos horvát irodalmi nyelv alapját képező, a szerbbel erősen megegyező što dialektussal szemben a két önálló horvát kisebbségi nyelvjárás testesíti meg. A Glagolita írásjegy „Kako” című üvegszobra ekképpen a nemzeti identitáskeresés megnyilvánulásaként is értelmezhető A szobrászként végzett Jasenka Tućan-Vaillant Franciaországban ismerkedett meg a kárpitművészettel. Művészetének célja a szépség és a harmónia megteremtése. Ez fejeződik ki A levelek fehérsége című textilmunkáján is, amelyen az absztrakció és a valóság határán mozgó meditatív tájélmény a fehér színárnyalatainak gazdag szimfóniájából születik meg. Hajrudin Kujundžić figurális kompozícióit és tájképeit folklórelemek és nemzeti örökség (isztriai freskók, bosnyák sírkövek) ihlették, ahogy a tárlaton látható, földszínekből építkező Fej című textilmunkáján is a bogumil szarkofágok primitív művészete köszön vissza.
Vékony Déliát, a HAB művészeti igazgatóját idézve: „A HAB számára különösen izgalmas, hogy a mostani nemzetközi együttműködés keretében egy szomszédos ország művészetének értékeit hozhatja közelebb a magyar közönséghez. A horvát művészek munkái nemcsak esztétikai élményt nyújtanak, hanem fontos kulturális és történeti összefüggésekre is rávilágítanak, erősítve egyúttal a régió országai közötti művészeti párbeszédet.”
Az Állandó áramlásban című kiállítás jól leképezi korunk esztétikai változásait, valamint a gondolat és érzékelés ciklikus változásait, miközben szembesít a világ egyetlen állandóságával: az örökös áramlással és a folytonosan jelen lévő, soha meg nem szűnő változással.
Az Állandó áramlásban – Válogatás a zágrábi Művészeti és Iparművészeti Múzeum modern és kortás gyűjteményéből című kiállítás június 29-ig tekinthető meg a Hungarian Art & Business Művészeti Központban (1062 Budapest, Andrássy út 112.)
Képek: A Hungarian Art & Business Művészeti Központ engedélyével.
