Az emberi test tanulmányozása a reneszánsz óta alapja a képzőművészetnek. Elsőként Leonardót említhetnénk, aki vázlatkönyvében rögzítette a boncolások során az emberi testről szerzett anatómiai tapasztalatait. A kortárs művészetben az emberi test ábrázolása sokszínű és kifejező módon mutatja be a testképet.
Az emberi létezés, az önazonosság és a társadalmi normák kérdéseit kutatva különböző médiumok és technikák felhasználásával hoznak létre izgalmas, gyakran provokatív műveket, amelyek a test és a lélek, valamint a testkép és az identitás összetett kérdéseit járják körül. Kenneth Clark brit művészettörténész mondását idézve: „Az akt egy-egy korszak eszményét jeleníti meg, a mezítelenség valóságával szemben.”
Nemes Anna érdeklődésének fókuszában kezdetektől fogva test- és fiatalságkultuszos korunk szépségeszményének és az idő okozta testi romlandóságnak vizsgálata áll. Gyermekkori rajongása a szuperhősök iránt vezette el a női testépítők világába, akik önkifejezési formaként saját testüket használják fel médiumként. Hasonlóan a művészi testábrázolásokhoz, csak ők önmagukat formálják át a lehető legtökéletesebb alkotássá. De míg az antik testkultusz márványba faragott emlékművei a test és a szellem egységére épültek, ezáltal teremtve meg az időtlen szépséget, addig a mai kor női testépítőinek szoborrá kigyúrt teste éppen arra világít rá, milyen keskeny a határ az építés és rombolás, az alkotás és a pusztítás között.
Míg 2022-es Egyszerűen bonyolult című tárlata a test mulandóságára, romlandóságára fókuszált, addig a mostani Metanoia című kiállítás egyszerre emlékeztet a korai testkultuszos munkákra, ugyanakkor egyfajta visszafordulás az elmúlt korok művészete felé. (A 2022-es tárlat két alkotása, a Massza II. és az Apám II. jelenleg a Tér-Kép Galéria Fiatalság/ öregség című kiállításán tekinthető meg, a Várfok Galéria tárlatával párhuzamosan.)
A metanoia egy retorikában, teológiában és pszichológiában használatos fogalom, amely helyesbítés, jelentésbeli fordulat, illetve megtérés, az istenről való gondolkozás megváltoztatása értelmében használatos. A lélektanban Jung által bevezetett és Laing által továbbfejlesztett fogalom, amely alapvető mentális változást, a fókusz, az attitűd és értékek átformálódását jelöli. De felfoghatók Nemes Anna legfrissebb munkái régészeti feltárásként is, megidézve az antik művészetben gyökerező, majd a reneszánsszal az európai művészetbe visszatérő testábrázolást. Az anatómiai hűségű munkák magas szintű festészeti technével párosulva Michelangelo vagy Bernini szobrainak lenyűgöző hatását vizualizálják a szemlélőben.
Ugyanakkor a sorozatcímek: Posthuman composition, Possible narrative, Postumusity alapján kitapintható, hogy Nemes Anna munkái a kortárs művészetben egyre elterjedtebb poszthumanizmus irányából is értelmezhetők. Ezt az antropocentrikus világábrázolással szembeforduló ökocentrikus szemléletű, disztopikus világot emberfeletti, technológiailag megerősített lények uralják, akiknek testi, szellemi képességei túlmutatnak az emberi korlátokon, ahogy a kiállítás is androgün hibrid alakjai is hasonló érzeteket váltanak ki. Egyszerre lakozik bennük a tökéletes klasszikus szépségideál, ugyanakkor torzszülöttségük nyugtalanítóan nyomasztó, akár a mai kor női testépítői, akik női mivoltukat, lágy, kerekded idomaikat áldozzák fel a férfiasan izmos, tökéletes test eléréséhez.
De utalhatunk Michelangelo műveire is, amelyeket bár a klasszikus szépségeszmény megtestesüléseinek tartunk, mégis anatómiai tökéletlenségükkel a kiállítást benépesítő poszthumán hibridlények előképei is lehetnének. Nemes Anna maga vallotta egyik, Gyürke Katának 2022-ben adott interjújában, hogy műveit gyakorta bélyegzik undorítónak, iszonytatónak, taszítónak, rémisztőnek. Ezt a nyugtalanító érzést fokozzák a képeken látható testbeállítások. Bár az arckifejezések nem tükröznek érzelmeket, elnagyoltan elmosódottak, a testtartásokból annál inkább kódolható az alakok lelkiállapota. A meggörbített hátak, a leszegett vagy félreforduló fejek, az arcot eltakaró, védekező, hárító kéztartás sebzettséget, elesettséget, magányt, az egyén létbevetettségét sugall.
A Haiku sorozat képei szépen reflektálnak erre a nagyon tömör, erősen zenei japán versformára, műfajra, amely egyesíti magában a mikro- és makrokozmozt, ahogy ezekben a kéz-, láb- és fejtorzókban is – töredezettségük ellenére – benne foglaltatik a lét teljessége.
Nemes Anna egyetemi évei alatt kísérletezte ki egyéni akvarelltechnikáját, amelynél a vízben feloldódó pigmentek az erózió és a párolgás hatására hoztak létre absztrakt, organikus felületeket. A 2022-ben rendezett Egyszerűen bonyolult című tárlat fordulópontot jelentett művészetében. Elhagyva a színeket azóta fekete-fehér, szinte monokrómnak ható képeket alkot. Így a színek zavaró hatását kizárva egyedül a formák és felületek egyre kifejezőbb ábrázolására tud koncentrálni műveinél. Ezért is támaszkodik alkotói folyamata során mind fokozottabban a modelljeiről készített fényképes előtanulmányaira.
Az akvarelltechnikát továbbfejlesztve vegyes technikával, akrillal kevert tustintával készülnek festményei. Bár az aprólékosabb részleteknél, fülek, haj, kéz- és lábfejek, testkontúrok megfestéséhez ecsetet is használ, ugyanakkor igyekszik ezt mind kevésbé láthatóvá tenni. Hasonlóan a régi kínai festményekhez, ahol a kalligrafikus könnyedséggel megrajzolt finom, szinte éterien lebegő vonalakból, elmosódott festékfoltokból teremtődik meg az alkotás. Ugyanakkor a vízben feloldódó pigmentek által létrehozott eróziós foltok organikus felületekből fakadó absztrakciója és a finom ecsetvonásokkal, részletezően megrajzolt testrészek anatómiai realizmusa és valósághűsége közötti ellentét erős feszültséget kölcsönöz a műveknek.
A leghátsó terem tanulmányrajzai egyszerre vizsgálják az akrilfesték akvarellszerű megfolyásai során keletkező különböző mintázatok alakváltozatait (Perfection sorozat), illetve az ecsettel való nyomhagyás, az ecsetgesztusok egymástól eltérő érzetet kiváltó variációit. Kérdés, hogy ezek az utóbbi vizsgálódások folytathatók-e a továbbiakban, vagy megmaradnak a kísérletek szintjén, mint azt a befejezetlenül hagyott Retreat from a possibly attempt at hope (Visszavonulás egy esetleges reménytelen próbálkozástól) festmény címe is sugallja.
Nemes Anna Metanoia című kiállítása egyszerre összegzése eddigi pályájának, s egyben talán valami újnak is a nyitánya.
Fotók: Nemes Anna és Várfok Galéria.
A Metanoia című kiállítás július 5-ig látogatható a Várfok Galériában (1012 Budapest, Várfok utca 11.).
