A Baksai József vezető kurátor és Verebes György társkurátor által meghívott 208 művész munkáit hívószavak mentén rendeződő tematikák szerint mutatjuk be, amelyek vezérfonalként segítenek értelmezni a kiállítást, és rendszerben látni a hazai képzőművészet kiemelkedő alakjainak felelős érzelmi/gondolati vonulatba tartozó műveit.
Virtuális valóságunk a 21. század fordulóján ellenállhatatlan szenvedéllyel rontott be meglévő tereinkbe. Miközben a digitális forradalom – újabb és újabb funkciókkal bővülve – egyre követhetetlenebb információhalmazzal kezdte bombázni mindennapjainkat, végképp nélkülözhetetlenné tette magát. Megalkotva azt a digitális kultúrát, amely végtelen és föloldhatatlan ellentmondásosságban teremti meg eddig ismeretlen értékeit.
Egészen odáig, hogy az emberi kultúra egy soha nem látott univerzumban ébredt magára.
A virtualitásba lökött tárgyi világ – hátterében az emberi elme találékonyságával – a maga megfoghatatlan teljességében élő anyagként működik. Izzó, sistergő, hullámzó tudatként, amely, védve önmagát, elemi erővel reflektál a fizikai valóság, a hagyományaiból táplálkozó humán kultúra kérdéseire.
A digitális művek korlátok nélküli sokszorosíthatósága áll szemben a tárgyiasult művészi objektum megismételhetetlenségével szemben.
Non-fungible token.
Nem helyettesíthető tárgy.
A fogalom 'digitalizált' jelentése az évezred találmánya. A teljes ismeretlenségbe burkolózó Satoshi Nakamoto teremtette kriptovilág hozta létre, s amit jelöl, az nem más, mint egyfajta virtuális tartalom, amelyet digitális azonosítóval látnak el, és mint ilyen, egyszeri és megismételhetetlen.
Ám ha a kifejezést – 'nem helyettesíthető tárgy' – a digitális jelenből visszatekintve, nem csupán mostani helyén, de hagyományos értelmében szemléljük, bizarr módon érvényessé válik a képzőművészet egészére. Virtuális metamorfózisának jelenkori leleményessége megragad valamit a művészet digitalizáció előtti és utáni lényegéből.
Az elmúlt öt év kortárs művészetének látványos változása, hogy hagyományosan létrehozott formái sem nélkülözhetik immár a szélsebességgel száguldó digitális kozmosz egyre erősebb hatásait. A Képzőművészeti Nemzeti Szalon 2025-ös kiállítása a társadalom elmozdulásaira adott személyes reflexiók gazdagságát igyekszik feltérképezni, s vele a jelenben szerveződő virtuális világ beszűrődését a tradicionális művészi gondolkodásmódba. Hogy mindez formai és/vagy tartalmi elemekben nyilvánul meg, az a művészi szubjektum döntése. A kiállítás azt a fajta, korunkra reflektáló világlátást próbálja feltárni, amelyben egyaránt helyet kap a hagyományok újragondolásának igénye és az anyagi világ tárgyiasult műveinek hátterében munkáló úgynevezett digitális gondolkodás.
Feltárni mindazt, ami a művek jelenvalósága szerint létezésünktől immár elválaszthatatlan.
A kétkedés csendje
Az emberi kultúrtörténet mítoszait kikezdő harmadik évezred felszínre hozta a társadalmi önismeretünk mélyben rejlő ellentmondásait, kikényszerítve ezzel a művészet mind karakteresebb válaszát. A folyamat, amely a művészt a régi és az új határmezsgyéjére vezeti, a kétkedéssel indul, s e permanens kétkedés a formai elemeken túl végigkíséri a művészi alkotás minden fázisát. Már nem csupán napi létezésünkre tekint kétkedve, de mindinkább önmagára és a művészet egészére is – útját a látvány mögött rejlő gondolatiság irányába terelve.
Az itt kiállított művészek:
BARABÁS Márton, BIKÁCSI Daniela, BOROS Miklós János, BUHÁLY József, CSÁKI Róbert, DOROGI János, ERDÉLYI Gábor, ESZIK Alajos, FERENCZ S. Apor, GAÁL Tamás, GÁL András, GERGELY Réka, GESZTELYI NAGY Zsuzsanna, GÓRA Orsolya, HORVÁTH Dániel, iski KOCSIS Tibor, KIRÁLY György, KOVÁTS Albert, MÓROCZ István, PALKÓ Tibor, PARÁDA Zoltán, POLGÁR Botond, REGŐS István, SOMODY Péter, STEFANOVITS Péter STEFA, SZABÓ Franciska, SZÉKÓ Gábor, SZENTELEKI Gábor, SZILÁGYI János, SZIRTES János, TÓTH Csaba, VÁLI Dezső, VARGA-AMÁR László, VERESS Sándor László
Fotó: Paráda Zoltán
Gesztus vagy kiáltás
Az anyagba formált gesztus, amely a lüktető világ változásaira reflektálva – némán vagy őrjöngve – ellenállhatatlanul tör a felszínre, szorongásaink, félelmeink, a hirtelen ránk törő remény materializált teste. Az alkotás egyszeri és megismételhetetlen kalandjáról árulkodik, az aktusról, amely a külvilág spontán jelenségeitől a legmélyebb tudattalanunkig vezet. Az útról, amely mind mélyebbre hatol az emberiség közös tudatába.
Az itt kiállított művészek:
BÁNKI Ákos, BECSKEI Andor, BERNÁT András, BORUZS Ádám, BUKTA Norbert, CSÁJI Attila, CSEKE Szilárd, CSERVENKA Edit, CSETNEKI József, CSURKA Eszter, DELI Ágnes, ERNSZT András, FUKUI Yusuke, FUSZ György, HERMANN Zoltán, JÁNOSI Kata, JUHÁSZ Dóra, KATONA Zoltán, KRAJCSOVICS Éva, LIPKOVICS Péter, LÓRÁNT János Demeter, M. NOVÁK András, MAGYARI Balázs, MÁNYOKI Ádám, MIKSA Bálint, NAYG István, PINCZÉS József, PUHA Ferenc, RÉSZEGH Botond, RÉVÉSZ Ákos, SZÉKÁCS Zoltán, VARGA Patricia Minerva, VÉSSEY Gábor
Fotó: Mányoki Ádám
Érző Lények Háza
Az Érző Lények Háza közösségi ház. Mindannyiunké. Mindünké, akik képesek vagyunk érzelemre. Benne olyan tárgyakat látunk, amelyek az emberi és állati test megjelenítésével kettejük létezésének közös eredőjére, egymásnak való kiszolgáltatottságukra, kényszerű vagy önként vállalt szimbiózisukra utalnak. Élőlényeket, kiket szétválaszt ugyan a digitális teremtés képessége, ám egyre több a közös vonás bennük. Örülnek, szenvednek, félnek, szeretnek, vannak fájdalmaik, és semmihez sem hasonlítható örömmel élvezik a létezésüket... A huszonegyedik század s vele korunk legújabb magyar művészete – a maga mind mélyebbre hatoló lelkiismeretével – mindezt pontosan érzi.
Az itt kiállított művészek:
ÁMMER Gergő, ATLASZ Gábor, BÁCS Emese, BOGDÁNDY Szultán, BOLDI, BOROS Mátyás, DRABIK István, ERŐS Apolka, FERENCZY Zsolt, FÖLDI Péter, GAÁL József, GHYCZY György, INCZE Mózes, KALMÁR János, KÁRPÁTI Tamás, KIRÁLY Gábor, KÓTAI Tamás, KOTORMÁN Ábel, KRIZBAI Sándor, LAJTA Gábor, LÁSZLÓ Dániel, MATA Attila, MIKLÓS Árpád, NAGY Árpád Pika, NAGY Gábor, OROSZ István, ŐRY Annamária, POGÁNY Gábor Benő, RABÓCZKY Judit Rita, SEBESTYÉN Zoltán, SZABÓ Tamás, SZKOK Iván, TENK László, TÓTH Angelika, ULRICH Gábor, VEREBICS Katalin
Kattintson képgalériánkra!
A létezés struktúrája
A valóság modellezésének vágya mindannyiunkat kísért. A kiterjesztett valóság alkalmassá tesz minket arra, hogy hálózatok kusza szövevényével minden eddiginél pontosabban mérjük fel a létező világ szerkezetét, ám a vágyott struktúra, amely raszterhálóként a valóságra helyezve magyarázatot ad „mindenre”, csupán ábránd. A művész ábrándja, aki – megkísértve a lehetetlent – a látvány mögött rejlő rendszert igyekszik felfedezni. A létezés burkolt összefüggéseit, melyek, ha pillanatokra is, de valamifajta választ kínálnak a körülöttünk sűrűsödő valóságra.
Az itt kiállított művészek:
AKNAY János, BÁTAI Sándor, BULLÁS József, CSURGAI Ferenc, DÓRÓ Sándor, F. BALOGH Erzsébet, FARKAS Ádám, FARKAS Zsófia, GÁBOR Áron, HORVÁTH LÓCZI Judit, KOVÁCS Péter Balázs KPB, LAKNER László, LOSONCZY István, MÁRKUS Péter, MATZON Ákos, NAGY Barbara, OLAJOS György, POKORNY Attila, POSTA Máté, SÁRKÁNY Győző, SZIRMAI Nóra, SZŐCS Miklós TUI, WROBEL Péter
Végtelen keresés
Változó világunk fogcsikorgatva próbálja megújítani önmagát. Találékonyan, ravaszul, áldozatokkal terhesen. Mint minden nagy horderejű változásban, itt is testet öltenek a jelenkor tépázta ember permanens félelmei. Pszichénk megnyugtatásra vágyik. Olyanra, amely nem fedi el, de elfogadhatóvá teszi a valóságot. Amely rejteget magában feloldozást. Esendő lényként a feloldozás koronként megújuló formáit keressük a művészetben is. Azokat a lehetőségeket, amelyek nem feltétlenül lezárt megoldásokra törekednek. Hovatovább lételemük a keresés nem kevés bátorsággal felvállalt ‘befejezetlen’ mozzanata.
Az itt kiállított művészek:
ÁZBEJ Kristóf, BABINSZKY Csilla, BÁNFÖLDI Zoltán, BARABÁS Zsófi, BARAKONYI Zsombor, BARÁTH Fábián, BEREZNAI Péter, CSONTÓ Lajos, CSORDÁS Zoltán, DRÉHER János, ef ZÁMBÓ István, FAA Balázs, FERENCZ Zoltán, GALAMBOS Tamás, GÁLHIDY Péter, GERBER Pál, GILLY Tamás, GULYÁS Andrea Katalin, HORVÁTH Éva Mónika, HORVÁTH Krisztián, KÁCSER László, KADOSA KISS József, KARMÓ Zoltán, KECSŐ Endre, KÉRI Mihály, KNYIHÁR Amarilla, KONDOR Attila, KRISTÓFY Dániel, LÉVAY Jenő, MADÁCSY István, MADARAS Péter, MAJOROS Áron Zsolt, MARTIN Henrik, MAYER Berta, MAYER Éva, NÁDAS Alexandra, NAGY Kriszta x-T, ORBÁN Előd, PATAKI Tibor, RÉVI Norbert, SERÉNYI H. Zsigmond, SINKÓ István, STARK István, SULYOK Gabriella, SZABÓ Ábel, SZABÓ György, SZANYI Borbála, SZEGEDI Csaba, SZEMADÁM György, SZEPESSY Béla, SZIGETI G Csongor, TAKÁTS Márton, TASNÁDI József, TAYLER, Patrick Nicholas, UTCAI Dávid, VARGA Éva, VÉGH András, VEREBICS Ágnes, VETŐ Orsolya Lia, WOLSKY András, ZAKARIÁS István
Fotó: Utcai Dávid
Jövőkép
Az idők folyama meglovagolható. A hullám nem áll meg, ám ha úgy akarjuk, egy pillanatra kimerevedik. S a jól megragadott pillanatból – miként a múlt is – kirajzolódik egyfajta jövőkép. Reményteli, disztópikus, tendenciózus, szerteágazó... A korunkra reflektáló művész saját lényegén szűri át szubjektív válaszát. Olyan alkotásokba sűríti, amelyek a legégetőbb társadalmi kérdések mentén – fenntartható lét, nagyváros és halálra ítélt természet, az egyént bedaráló valódi és virtuális közösségi tér, az emberi test és az abba is beavatkozó technológia – a maguk egyedi eszközeivel közös jövőnk lehetőségeit fürkész
Az itt kiállított művészek:
BARANYAI Levente, BIHON Győző, BUKTA Imre, DARADICS Árpád, ELEKES Károly, ERŐS István, FÁSKERTI Zsófia, GÁBOR Éva Mária, JOVIÁN György, KOROKNAI Zsolt, KOTORMÁN Norbert, KŐNIG Frigyes, MENASÁGI Péter, NAGY Gabriella, NYÁRI István, PÉTER Ágnes, SZÁSZ Sándor, SZOTYORY László, SZURCSIK József, VÁRADY Róbert
Nyitókép: Boros Mátyás: Sorminta, 2021, vegyes technika (papír, géz, ragasztó, grafit), kb. 85 x 60 cm falon, 3 sorban elhelyezve (a mű 9 elemből áll, az elemek egyenként nagyjából 20 x 12 cm méretűek). Fotó: Boros Mátyás
A cikk képanyagát a Műcsarnok bocsátotta rendelkezésünkre.
(X)
