galéria online közvetítette a megnyitókat. Az esemény a kapcsolatépítés mellett jó alkalom volt arra, hogy a mintegy hatvanéves múltra visszatekintő képzőművészeti ágazat jelenkori sajátosságaira is felhívják a figyelmet.
Mail art, vagy inkább „küldeményművészet”? – tehetnénk fel a kérdést. Bár a két kifejezést rendszerint egymás váltófogalmaként használják, célszerű köztük némi különbséget tenni. A mail art küldemények közvetlen elődje a borítékban továbbított üdvözlőkártya, még inkább a képes-levelezőlap volt. Az utóbbiak hihetetlen változatosságban és elképesztő mennyiségben forogtak szerte a világban, rendszeresen jelentek meg újabbak és újabbak, mindig olyanok, amelyek egyre jobban megfeleltek a kor igényeinek. Már a kezdeteknél felbukkantak a házilag előállított levelezőlapok is, tehát a kézzel készített postai képes-szöveges üzenetküldés nem újdonság.
A hatvanas években a fluxusból és a neodadaizmusból kiágazó mail art, vagy postal art lényegében ezt a lehetőséget vette át és igazította saját céljaihoz. A mozgalmat a gondolatok-érzések áramoltatása mellett a kapcsolati hálózatok kiépítése motiválta, innen ered másik elnevezése: correspondance art.
Az üzenetküldés kizárólag a posta segítségével, azon keresztül bonyolódott, mindaddig amíg, meg nem jelent a számítógép, az internet és a mobiltelefon, aminek következtében az üzenetküldés, a kapcsolattartás, valamint a hálózatépítés jórészt a virtuális térbe helyeződött át. A hagyományos mail art ugyan nem szűnt meg, továbbra is néhányan kitartottak a levelezős változat mellett, de erősen háttérbe szorult. Viszont az utóbbi években egyre többen ismét felfedezték a hagyományos mail art művészet hangulatát, értékét, illetve azt az élményt, hogy a virtuális képek helyett megfogható, valódi, anyag- és kidolgozásminőségükkel kommunikáló műveket küldhetünk egymásnak, amelyekben elevenebben jelen lehet az alkotó, mint a monitoron fénylő képeken. Mostanában ismét egymást érik a tematizált mail art-felhívások, és ennek köszönhetően valószínűleg új lendületet vesz majd a hozzá szorosan kapcsoló stamp art, azaz a bélyegzőművészet is.
Helyesebb küldeményművészetnek nevezni az internetes-digitális korszakban felvirágzó mail artot, hogy megkülönböztessük a régebbitől. Ugyanarról van szó és mégsem egészen. Például egy fontos különbség, hogy kezdetben nemigen gondoltak arra, hogy a műveket kiállításokon mutassák be, jóllehet később afféle visszatekintő-összegző tárlatokon erre is sor került, ezzel szemben a jelenkori, küldeményművészeti pályázatok rendre kiállítással zárulnak.
A görög–magyar pályázati felhívás megfogalmazásánál azért esett a választás az Üzenet RGB-ben és fehérben címre, hogy semmiféle témamegkötés ne korlátozza a művészeket, másrészt, hogy a digitális nyomatokat, számítógépes grafikákat se zárják ki a pályázatból; tudniillik előfordul, hogy azokat nem szívesen látják a szigorúbb mail-art/küldeményművészeti pályázatokon.
A megadott méret értelemszerűen A6-os volt, nem is gondolnánk, milyen gazdag képes-szöveges tartalom, üzenet fér rá egy levelezőlapra. Ahány ember, annyiféle küldemény, ám a levelezőlap-méret különös módon egységesíti a sokféleséget. Persze elsősorban a művészen múlik, hogy mennyire ötletesen használja ki az arasznyi területet, pontosabban, hogy mennyire ismeri és érti a mail art/küldeményművészet nyelvét.
Mostanában gyakori, sőt már-már megszokott, hogy csupán egy kisméretű képet adnak fel a művészek. Ez a megoldás – bármilyen jó is a kép – nem tekinthető szigorú értelemben vett mail art munkának, de úgy is felfoghatjuk a dolgot, hogy annyiban változott az üzenetküldés jellege, hogy manapság a hangsúly a küldeményművészetben a képküldésre került át.
S most nézzük a műveket! Néhány adat: a Mobil Bódé Galéria felhívására nyolcvannégy magyar művész százkilencvenkét alkotását továbbították Görögországba! Rendkívül változatos munkák érkeztek, igaz (ahogy erre az imént utaltam) sokan a kis kép, a kis festmény, a kis grafika, a 10 × 14-es fényképtípusban gondolkodtak. Egyébként ugyanez megfigyelhető a görög küldeményeknél is.
Athénból huszonhárom művésztől harmincnyolc küldemény érkezett, amelyek között egyaránt találunk komputergrafikát, montázst-kollázst, akvarellt, hagyományos vagy éppen vegyes festészettechnikával készített lapokat. A téma, más szóval az üzenet tartalma legalább annyira sokszínű, mint a magyaroké. A filozofikus művek mellett akadnak költőiek és prózaiak, könnyedebbek és komorabbak, politizáló, társadalmi problémákra utaló és kifejezetten humoros-tréfás üzenetek is.
A téma és technika hasonlósága éppen azért nem lehet meglepő, mert a világháló befoglalja a levelezős kommunikációt. Az információk, reakciók, megosztások nagyjából egy időben jelennek meg valamennyi országban. A képzőművészet szintén a globális nyilvánosság előtt zajlik, azonnal láthatjuk, mit csinált a másik, figyelik is egymást a neten a művészek, nem csoda, ha manapság kevésbé vagy más értelemben beszélhetünk nemzeti művészeti karakterről, mint mondjuk az internet megjelenése előtt, amikor még csak a posta továbbította a leveleket.
Mindemellett a borítékba csomagolt, postán feladott kézműves munkákban (a technikai-tematikai hasonlóságok ellenére) továbbra is erősen érzékelhető marad a küldemény származása-eredete, ami esetünkben például a görög betűkkel írt szavakban, mondatokban, a műcímekben, a felhasznált anyagokban figyelhető meg, tehát a kiállított görög alkotók munkái megidézik hazájukat, azt is mondhatnánk, hogy harmincnyolc képeslapnyi Görögország került a Mobil Bódé Galériába.
Ugyan a tárlat nem nyújt átfogó képet a jelenkori kortárs görög küldeményművészetről, de mindkét országban azon dolgoztak az alkotók, hogy munkáikkal valamit üzenjenek, kifejezetten az üzenetküldés gesztusára, a lebonyolítás performanszára és a kapcsolatfelvételre helyezve a hangsúlyt.
Fotók: Lichner Barbara
