A festőművész tetszése szerint választhat a régebbi és az újabb ábrázolási lehetőségek közül, megkeresheti a tehetségéhez és mondanivalójához legjobban illő megoldást, lehet figurális és nonfiguratív, geometrikusan fegyelmezett-rendezett, fotórealista-naturalista, rögzíthet vizionált képeket, festhet hangulatokat, benyomásokat – és még hosszan sorolhatnánk.

A II. világháború után az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában nagyjából párhuzamosan jelentek meg azok a képzőművészeti újdonságok, amelyeket a keleti blokk kommunista vezetése a párt irányelveivel és művészeti elképzeléseivel összeegyeztethetetlennek tartott. Támogatásuk szóba sem jöhetett; hazánkban, a „3 T” néven ismert kultúrpolitika idején, a tiltott vagy a tűrt kategóriába kerültek.