Kissé misztikus, hogy akkor találkoztam Szabó Henrietta újabb munkáival, amikor immár hosszú évek óta foglalkoztat a képzőművészeti alkotómunka sajátos értelmezése, vetülete, s ezt a véleményemet különböző nyilvános fórumokon már többször meg is osztottam éppen ott lévő hallgatóságommal. 

Volt egyszer egy Európai Iskola nevű művészcsoport, amely csupán három évig működött, mégis jelentős szerepet játszott a magyar művészet XX. századi történetében. A későbbi nemzedékekre is nagy hatást tett csoportosulás feloszlatása után tagjai partvonalra kerültek, ám néhányan munkáikban továbbra is képviselték az iskola szellemiségét.

Gyenes János Kaposváron született, s már 14 éves korában a fotózás szerelmesévé vált. 1927-ben ő készítette Rippl-Rónai József utolsó fényképét a festő halálos ágyán, a következő évben Győrben letette a fényképész szakvizsgát. 

A túlparti Komárom Limes Galériájában láthattuk Méry Beáta Világok között című tárlatát. A templomi kiállítótér belső terében különböző hitrendszerek szimbólumai egyesültek, hogy általuk felfedezhessük a világmindenség univerzalitását, teljességét és egységét, sőt megismerhessük távoli tájak kultúráit, hogy rajtuk keresztül a sajátunkhoz is közelebb juthassunk.

Barna Lilla és Nagyabonyi Emese színészek megelőlegezett bizalmatlanság című performansza nyitotta meg áprilisban a véletlen jegyében Szabó Károly #elsovacsora: megrendezett bizonytalanság című kiállítását.

A Magyar Géniusz Program keretében a Ferenczy Múzeumi Centrum hiánypótló kiállítást nyitott A gyűjtemény (1900–2022) címmel 2023 tavaszán. Az időről időre megújuló, ötéves állandó tárlat első szekciójában idén májustól az FMC diákkurátorainak válogatása, a Finom életek – A gyűjtemény diákszemmel látható.

Érdemes műtárgyakba fektetni? Hogyan kell elkezdeni? Vannak-e trendek? Megtérülő befektetés vagy szenvedély? Bánki Ákos, az Országút képzőművészeti rovatának vezetője beszélget meghívott vendégeivel a műgyűjtésről: Rieder Gábor művészettörténésszel és Szluka Balázs műbaráttal.

Schrammel Imre keramikus-szobrászművésszel, a Magyar Művészeti Akadémia 2024. évi Nagydíjával kitüntetett Nemzet Művészével beszélgettünk, akinek alkotói, művészetnevelői, szervezői és képviseleti tevékenysége meghatározója kulturális életünknek. A klasszikus kerámiamesterségtől a nonfiguratív és szürreális kifejezésmódig számtalan műfajban láttatja és teremti újra a körülöttünk lévő világot.

A színekben rejlő hatalmas erő címmel Nagy Imre művészettörténész válogatásában készült Tornyai János festőművésznek (1869–1936), az alföldi festészet kiemelkedő alkotójának életművét bemutató kiállítás.

Molnár László Fénylepel című kiállítása konzekvens, européer festő művészetéről adott rendkívül intenzív beszámoló. Molnár, aki a hatvanas években a Zuglói Kör tagjainak egyikeként került a modernizmus (azon belül az École de Paris) vonzáskörébe.

A végén már nem Boris Duhm vagyok, hanem egy páfrányfenyő. Berlinben él és alkot, a Künstler Salon Murid Bosh szervezője és kurátora. Az elmúlt években számos díj és ösztöndíj nyertese volt, fotográfiát tanított Magyarország, Svédország és Finnország egyetemein. 

Emily Dickinson írásai inspirálták a The long sigh of the Frog (A béka hosszú sóhaja) című kiállítással jelentkező Kortmann Járay Katalin és Mendreczky Karina alkotópárost. A költőnő sajátos melankóliája, a korabeli női szerep elutasítása miatt választott magánya és a természet felé fordulása ihlette a tárlat installációit.

Festészete nem zárható vásznainak feszítőlécei közé. Kiállítási enteriőrjeiben kompozíciói kikúsznak a térbe, így közelebb lépnek a nézőkhöz. Festményei is gyakran nyitnak ablakot új terekre. Legújabb sorozata pedig olyan érzetet kelt, mintha körbenézhetnénk saját közvetlen közegében, a műteremben – bár a figyelmünket azért ő irányítja.

Érdemes műtárgyakba fektetni? Hogyan kell elkezdeni? Vannak-e trendek? Megtérülő befektetés vagy szenvedély? Bánki Ákos, az Országút képzőművészeti rovatának vezetője beszélget meghívott vendégeivel a műgyűjtésről: Rieder Gábor művészettörténésszel és Szluka Balázs műbaráttal. 

Szemkápráztató újdonságok mellett más ritmusban, más hangsúlyokkal, más színekkel, mégiscsak ugyanaz az állandó történet zakatol a mélyben, ami a rétegek együtthatásáról és rétegek feltárulkozásáról szól. Gáspár György személyes életeseményeit, az emberi működést és a különböző eszközök mechanikáját állítja párhuzamba. 

Műveiben organikusan vegyíti különböző korok és kultúrák emblematikus részleteit, avantgárd kísérletező módszereit a klasszikus festészeti hagyománnyal. Verebics Katalin festményei egyszerre nagyon személyesek, ugyanakkor a kollektivitás felől is olvashatók.

Június 28-án pénteken megjelenő legújabb számunkban a képzőművészet kedvelőinek két különösen érdekes írással kedveskedünk. A Nemzeti Galériában látható Anna Margit-kiállítás kapcsán mutatjuk be a művész életútját.

Habár Magyarországon született, mégis Németországban vált kitüntetett alkotóvá Imre Kocsis. Ilyenformán hazánkban kevesek ismerik életútját, munkásságát. A hiányt most a Molnár Ani Galéria tölti be a Double Negative című kiállítással. 

A 2024-es Velencei Biennálé központi kiállításának tematikája a migrációra, a társadalmi egyenlőtlenségekre és az ebből fakadó problémákra összpontosít.  Adriano Pedrosa, a São Pauló-i kortárs múzeum igazgatója, korábban a São Pauló-i Biennálé főkurátora nevéhez fűződik a gondolat kidolgozása és a válogatás.

Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogyan lehet az időt megragadni a képzőművészet nyelvén, kielégítő választ kapunk Nagy Gábor festőművész Időrétegek című kiállításán. A tárlat a korai alkotásoktól a legfrissebbekig mintegy száz rajz, festmény, plasztika és fotó bemutatásával az idén hetvenöt éves mester öt évtizedes munkásságát összegzi.

Ady Endre hat ujjal született – mint a sámánok – és számos profetikus jellegű verset írt évekkel előrevetítve a trianoni nemzethalál vízióját. Ám sem ő, sem a klasszika-filológusi műveltségű Babits Mihály és nyugatos barátai nem ismerték fel Ady Endre és a delphoi jósda közti transzcendens kapcsolatot.

Él egy nemzetközi jelentőségű képzőművész viszonylagos visszavonultsággal Dunaföldváron, jóllehet, aki kicsit is ismeri a kortárs magyar művészetet, tisztában van jelentőségével. Visszavonultságát mindössze szenvedélyes munkaszeretete indokolja.

A Budapest VIII. kerületében működő Bura Galéria, mely teret nyújt annak a progresszív roma művészetnek, amely a művészet legkülönbözőbb eszközeit felhasználva boncolgatja a társadalmi problémákat. A galéria vezetőjével, Oláh Norberttel a hiánypótló kiállítótér vízióiról, a roma képzőművészek jövőjéről, a hátrányos megkülönböztetésről és jelenlegi kiállításukról beszélgettünk.