Nagy Krisztián és Molnár Csaba fény alapú műveiben szembetűnő, hogy alaposan kiérlelik alkotásaikat, pontos terveket készítenek és tudományos szintű ismereteikre támaszkodva nagy biztonsággal alkotják meg műveiket. A NagyMolnár páros esetében az elektromosságnak, az izzásnak, a fénynek, vagyis átvitt értelemben és leegyszerűsítve a tűznek, a tudományos vívmányokkal történő találkozásáról beszélhetünk, valamint ezek közös jelenlétéről a legújabb technikai eszközök használati körében.

 

A precíz matematikai, geometriai, optikai és mértani ismeretek a művészi felfogásban nem feloldódnak, hanem közös erővel teremtenek újat. Az itt látható alkotások – anyagukat tekintve is – fontos jelenkori technológia „termékei”: mint például az optikai üveg, kompozitalumínium, torzításmentes tükör, LED fényforrások stb.

Apropó: LED, azaz Light-Emitting Diode, magyarul „fénykibocsátó dióda”.

 

1962-ben született a LED, ez a korszakalkotó találmány, ifjabb Nick Holonyak mérnök, oktató kutatásainak köszönhetően, aki ruszin bevándorlók gyermekeként látta meg a napvilágot Amerikában. Bár semmilyen művészeti alkotása nem ismert, a fiatal Holonyak érdeklődésének középpontjában a technikai művészetek álltak (a fotó, a film, később a videó és a digitális képalkotás), ám szülei inkább a megélhetés irányába terelték figyelmét.

 

Tiltásuknak köszönhetően végül mérnök-tanári képzés felé fordult a bizonytalan kreatív művészpálya helyett. Találmányával, a LED fényével azonban rengeteget adott a világnak, közvetlenül a jelenkori designnak, valamint a vizuális művészeknek és performatív alkotóknak is. A LED lényege, hogy félvezető anyagok különleges összetételének és ötvözésének köszönhetően képes fényt kibocsátani, melynek színét ezek az anyagok határozzák meg. Talán a NagyMolnár páros szándékosan veszi figyelembe a LED jellemző tulajdonságai mellett azt is, hogy ez a fény egy adott hullámhossz tartományban koncentrálódik és nemcsak világít, mint egy mesterséges fényforrás, hanem különböző színhőmérsékletével szervezetünket más-más módon befolyásolja, így életritmusunkra is hatással van. Érdekes összefüggés rajzolódik így ki a képzőművészet lélekre, közvetett módon pedig a testre gyakorolt hatása, valamint a különböző anyagok izzásából származó fény élettani következményeinek vizsgálata során.

 

Az alkotópáros Botos Péter szobrászművésszel való együttműködésének köszönhetően új lehetőségeket talál a térbeliség, a téri illúzió művészi megjelenítésére és így a művész üvegszobraival kiegészítve további ragyogó alkotásokkal örvendeztetik meg a műfaj iránt érdeklődők népes táborát. A NagyMolnár műhely alkotásait szemlélve elmondható, hogy minden egyes műtárgy úgyszólván beszippantja az embert, s a különösen tiszta, mértani vonalrendszerek virtuális dimenziója érzelmileg találja el a nézőt.

 

Az alkalmazott fény spektrumában optimalizálódik a racionális vonalrend, ami egy speciális harmóniát teremt és az emberi rezgésekkel kezd együtt lüktetni. A különös terek kohéziója tovább erősíti, és ki is terjeszti a közös vonzalom erejét, a szemlélő „heliotropizmusa” beindul, így aztán nincs olyan ember, akire hatástalanok lennének ezek a művek. Érdekes megfigyelés, hogy valami gyermekien tiszta, szinte a sejtekben kódolt, ösztönös melegséget érzünk a művek közelében. Valljuk be, senki sem menekülhet. A látható és a tapasztalható világ mögé való bepillantás élményének izgalmával keveredik a „nagy rendezőelv” és a világmindenség titkainak megismerhetőségére vonatkozó illúzió. Geometrikus spiritualitás: a rend találkozása a csapongó szellemmel és a természetfeletti lélekkel.

 

A tripla kiállítás egyik „közös többszöröse” konkrét és átvitt értelemben is a tűz, hő-fény-szenvedély. A művészek az elektromossággal való speciális, innovatív viszonyára derül fény: a NagyMolnár team fénnyel rajzolja meg főként geometrikus alakzatait.

 

KIÁLLÍTÁS: március 7-től április 16-ig. NYITVA TARTÁS: hétköznap 10-18 óráig, szombaton 10-13 óráig HELYSZÍN: Virág Judit Galéria. 1055 Budapest Falk Miksa utca 30.