„Mindenkinek meghagyom a saját verzióját, mit lát bele a képembe. Ezzel a szétbontott és újrarendezett képalkotási módszerhez nyilván az érzelmi értelmezések állnak közel, és ha meditációra sarkallnak, elérték céljukat.”
A „Szökés a tájképből” cím személyes jelentéssel bír, egy zenei utalás, amely egyfajta elmozdulást jelez korábbi alkotásaihoz képest. A színek és formák érzelmi hatást közvetítenek, a geometria és absztrakció eszközeivel. Képei, középpont nélküli kompozíciói arra ösztönzik a nézőt, hogy folyamatosan fedezze fel a részleteket.
Munkáiban a tervezettség és az intuíció összefonódik, az alkotási folyamat során a kompozíció folyamatosan változik. Inspirációját középkori miniatúrákból, ikonfestészetből, valamint a colorfield és absztrakt expresszionizmus irányzataiból meríti. Célja, hogy művei gondolatokat és érzéseket ébresszenek, és akár meditatív élményt nyújtsanak a néző számára.
