Lehetséges mindez azért, mert Incze művészete continuum visuale. Continuum, úgymint egy sor hasonló elem, amelyek mindegyike majdnem ugyanolyan, mint a mellette lévő, de az utolsó nagyban eltér az elsőtől. Művészete megérett – saját mitológiai kánonjában a ma társadalmának megkerülhetetlen kérdései ötvöződnek az európai művészettörténeti hagyomány továbbra is körülöttünk lebegő szakralitásával.
Csend 2023
Hadd idézzek hosszabban Mircea Eliade A szent és a profán című művéből: Ama vallásos tapasztalás, hogy a tér nem homogén, olyan ősélmény, amelyet egyfajta „világalapítással” azonosíthatunk. Nem elméleti okoskodásról van itt szó, hanem olyan elsődlegesen vallásos élményről, amely megelőz minden, a világra vonatkozó reflexiót, mert ez teremti meg azt a „szilárd pontot”, középtengelyt, amelyből minden jövőbeli tájékozódás kiindul. Mivel a szent hierophánia révén ad jelt magáról, nemcsak a tér homogenitásában következik be törés, hanem ezen túlmenően egy abszolút valóság is megnyilatkozik, amely ellentétben áll a körülötte lévő végtelen tágasság nem-valóságával. A szent megnyilatkozásával alapozódik meg ontológiailag a világ. Az ismertetőjegyek és tájékozódási lehetőség nélküli, határtalan, homogén térben a hierophánia egyfajta abszolút „szilárd pontot”, „központot” tár fel.
Fényfogó 2022
A hierophánia mint kifejezés jelentése: a világi dolog szentté válása. Valami hasonló megy végbe Incze Mózes művészetében is. A mindennapok környezetének ismerősségét fordítja befelé, a szemlélőnek két irányt ad: képei egyrészt magukhoz vonzzák a tekintetet, tartalmukban azonban arra késztetik a nézőt, hogy belső útkeresésre induljon. Teheti mindezt úgy, hogy művészete őrzi magában azt az összehasonlító kettősséget, amely a magát a filozófiának akaratlanul elkötelező ember attitűdjét jellemzi: a hagyományból nem kiszakad, hanem azzal egyetértésben teremt teret magának, nyelvezetének megfelelően.
Kékség 2023
Esetében ez a nyelvezet önálló mitológiával rendelkező vizualitás, amelyben a rétegzettség mint a különböző perspektívák egymásra vetítettsége jelenik meg – képeinek jellemzője olyan sokszorosan kifordított architektonikus szerkezet, amelyben a sarokkövek és fókuszpontok jól ismert szimbólumok kortárs parafrázisai, a kötőanyag pedig expresszív gesztusrendszer. Incze művészetében az európai művészettörténetben megkerülhetetlen keresztény hagyomány újraértelmezése nem marad meg a szimbólumok üzenetértékének egyértelmű szintjén: festészetében a tét ontológiai, a tér és az idő, a humán és az inhumán, a szent és a profán játékossága nyújt a gondolkodó nézőnek életszerű dialógust.
Önaltató
Az a „vizuális polc”, amelyről Incze témáinak tárgyait leemeli, színes, gazdag és vitális, egy összetett jellem szintézise. A polc szerkezete – és ezzel egyben Incze művészetének keretrendszere – a fentebb kifejtett művészettörténeti és filozófiai hagyomány, míg a rajta elhelyezkedő tárgyak a művész személyének intim kifejeződései. Megtaláljuk köztük az erdélyi származás ablakszerű (néhol „zacskózott”) tájképeit, a hétköznapok technológiai eszközeit, kávéscsészét és tányért, kordonszalagot, emberi testeket. Incze Mózes zsenialitása abban rejlik, ahogy képes összehangolni a mindennapok emberarcúságát a lét megválaszolhatatlan kérdéseivel. Nem pusztán láttatni kíván, hanem gondolkodásra serkent, arra szólít fel, hogy ne csak a felszínen, hanem valóban éljünk.
Nézz a szemembe 2024
Mindez nem lenne lehetséges a technikai bravúr, az elképesztő mesterségbeli tehetség nélkül. A megjelenő testek anatómiai pontossága, a csaknem hiperrealista precizitás, amely absztrakcióval és szürrealitással párosul, a művész ábrázolási képességét dicséri. Képisége szerteágazó művészettörténeti gyökerekkel rendelkezik. Ezek közül is kiemelkedik az az egészen friss chiaroscuro, az erőteljesen használt fény-árnyék kontraszt, amelynek nagyatyja Caravaggio, de kompozíciós szerkezetében felfedezhetjük Csernus Tibor vad kavalkádját is. A színek legutóbbi műveiben fokozódó melegsége egyre inkább nyitja meg a képet a szemlélőnek.
Sötétkendős 2025
A dinamikus kompozíciók, a mély koloritok és kontrasztok mellett azonban fontos figyelmet szentelnünk az Incze által festett homogén felületeknek. Az egyszínű háttér vagy jól komponált monokróm sík ellehetetleníti – és joggal! – a tökéletes lineáris perspektívát, a tér megszűnik csupán térnek lenni, és csakúgy, mint az ikonok aranyfüstös, egybefüggő hátterénél, a művekben megteremtődik az egyetemesség, a szakralitás.
Talán 2025
Ez a térszövevény, amelyben az idősíkok pontosan meghatározhatatlanok, olyan egészt formál, amelynek dinamikája soha meg nem áll, mégis nyugalmat és kiforrottságot áraszt. A kavargásból kisuttogó végtagok, a technológia hideg konkrétsága, a néhol csak egy-egy zugba becsempészett erdélyi tájak üdítő levegője olyan belső vérkeringést biztosítanak Incze Mózes festményeinek, amelyben folyamatosan lüktet az élet, mint néma vezérfonal.
Vörösszalagos 2024
Maga a művész végzi el rituálisan azt a festészeti „átváltoztatást”, amelyben saját életének köznapi tárgyaiból megszületik a szakralitást rejtő. Nem harsogó, a kliséktől távol áll: őszinteségével jut el valami lényegihez, festményeinek terébe belépve pedig azt érezhetjük – a saját életünknek is súlya van.•
