A másodikat A tömegsír címmel Picasso közvetlenül a második világháború után festette, a koncentrációs táborok felszámolásának hatása alatt.
A harmadik, a legkevésbé ismert, ám a legtöbb vitát kiváltott festmény az 1951. január 18-án készült, 1,1 × 2,1 méteres Koreai mészárlás. A történelmi kontextus: 1950. július 26-án az Egyesült Államok 8. hadserege – amely Dél-Koreában a legmagasabb szintű parancsnoki egység volt – elrendelte, hogy az ország területén mozgó összes koreai civilt meg kell állítani. A hadsereg vezetői kijelentették: „A menekültek semmilyen körülmények között nem léphetik át a frontvonalakat.
A koreai csoportos mozgások azonnali hatállyal megszűnnek.” Az amerikai katonai vezetés attól tartott, hogy észak-koreai gerillák parasztoknak álcázzák magukat. Egy nappal korábban amerikai katonák több száz civilt kényszerítettek ki falvaikból a dél-koreai Yongdong város közelében, és dél felé küldték őket az ország főútján, miközben egy észak-koreai inváziós haderő közeledett a térséghez. Július 26-án ezek a menekültek a No Gun Ri falu közelében lévő vasúti hídhoz értek. Az itt állomásozó hetedik amerikai lovas ezred katonái három nappal a frontvonalra érkezésük után tüzet nyitottak a civilekre. Egy veterán visszaemlékezése szerint a parancs így szólt: „Lőjetek mindenre, öljétek meg mindet.” A háromnapos fegyveres támadás és légicsapás során több száz dél-koreai civil halt meg. A túlélők beszámolói szerint a híd alatti patak vörösre színeződött a vértől, az amerikai katonák pedig a nők és gyermekek szüntelen sikolyaira emlékeztek. A halálos áldozatok száma száz és háromszáz fő közé tehető.
A párizsi Picasso Múzeumban látható alkotás az expresszionizmus és a kubizmus stílusjegyeit ötvözi. Sivár táj közepén, a háttérben lerombolt épületek romjaival, a háború drámája bontakozik ki a civil lakosság körében: hat katona egy csoport nőt és gyermeket készül kivégezni. A katonák szívtelen gépeknek tűnnek, fémből készült páncélzatban és sisakjaikban, míg az ártatlan áldozatok mezítelenül, minden méltóságuktól megfosztva, kétségbeesetten várják a végzetes pillanatot. Egyedül egy kisfiú játszik gondtalanul a földön, mit sem sejtve a fenyegető veszélyről. Az egyik nő – a legszélső a jobb oldalon – sokkos állapotban van, szorosan magához szorítja kisfiát, mintha még mindig nem hinné el, mi történik vele; mellette egy zokogó asszony kisbabáját szorítja melléhez, egy harmadik sorsába beletörődve, lehunyja szemét, várva a lövéseket.
Picasso festménye művészettörténeti előképekkel is bír. Az egyik Édouard Manet 1868–1869-ben keletkezett festménye, a Miksa császár kivégzése, amely a mexikói császár, I. Miksa 1867-es kivégzését ábrázolja. Az osztrák származású császárt a mexikói forradalmárok végezték ki, miután III. Napóleon magára hagyta a francia támogatású mexikói rezsimet. Manet a korabeli újsághírek és litográfiák alapján dolgozta fel az eseményt, de a festményt nem állíthatta ki Franciaországban, mert III. Napóleon politikailag kényesnek tartotta a témát.
Picasso festményének másik előzménye a Manet képét is inspiráló 1808. május 3: Madrid védőinek kivégzése. Francisco Goya képének történelmi háttere:1808. május 2-án, amikor Madrid lakói megtudták, hogy Spanyolország királya, IV. Károly lemondott a trónról, és helyette Joseph Bonaparte foglalta el azt, felkeltek a már a fővárosban tartózkodó napóleoni csapatok ellen. A legvéresebb összecsapások a város jellegzetes helyszínei körül zajlottak, mint a Puerta del Sol vagy a Prado kertjei. A felkelők, köztük férfiak és nők, különböző megszálló alakulatokkal harcoltak, köztük az egyiptomi hadsereg egykori mamelukjaival és dragonyosaival. Goya festménye hátterének sötét árnyai arra utalnak, hogy a jelenet éjszaka zajlik. Jobbra, a távolban egy város sziluettje látszik. Balra egy domboldal látható foglyokkal. Az áldozatok közül kettő elrejti az arcát, két másik kezét ökölbe szorítja imádság vagy harag jeleként, míg a központi alak, karjait szélesre tárva, kezét az ég felé emeli, ugyanabban a mozdulatban, mint a lábánál fekvő halott férfi, akinek arca a föld felé néz. A túloldalon a lövészek súlyos kabátjaikkal, hátizsákjaikkal és sisakjaikkal, bajonettes puskájukat irányítják a foglyok felé.
Goya III. Napóleont, Picasso az amerikai agressziót bírálja művében. Jegyezzük meg, hogy Picasso előszeretettel dolgozta át saját stílusában nagy elődjeinek munkáit. Pontosabban szólva átértelmezte ezeket a festményeket. Ez történt Delacroix, Manet, Poussin és Courbet képeivel is. A leghíresebb Diego Velázquez Az udvarhölgyek című képe 1957-ben festett, negyvenöt képből álló sorozatának kubista átírása. Nem meglepő, hogy a koreai háború borzalmainak felidézésekor is egyik kedvenc festőjétől merít ihletet.
Picasso az ártatlanok mellé áll a festményen, ahogyan azt a spanyol polgárháború idején a Guernicában is tette, ám amikor a Mészárlás Koreában-t 1951-ben először bemutatták, a vélemények nagyon megosztottak voltak. A barcelonai Picasso Múzeum munkatársa szerint a festmény „Picasso egyik legfontosabb pacifista alkotása, amely az emberi jogokat védi, túlmutatva az ideológiákon és a politikai oldalak közötti megosztottságon”. Pierre Daix művészettörténész, Picasso szakértője úgy véli, hogy a mű „beilleszkedett a kegyetlenséget ábrázoló festmények nagy hagyományába, a betlehemi gyermekgyilkosság huszadik századi változataként”. Isabelle Limousin, a kiállítás kurátora szerint a művet elutasították, mivel „túl egyszerűnek, túl könnyen értelmezhetőnek tűnt a művész kortársai számára”. De nemcsak esztétikai kifogások merültek fel a festménnyel kapcsolatban. Jóllehet Picasso tagja volt a Francia Kommunista Pártnak, annak vezetői azért támadták, mert a festmény túlságosan eltávolodott a szocialista realizmustól. Picasso így válaszolt bírálóinak: „Bár senkinek sem tetszik, mégis jelent valamit, nem igaz?”
