Az 1875. március 24-én tartott sikertelen árverésnek köszönhetően ismerte meg Renoir Georges Charpentier-t, a neves könyvkiadót, aki száznyolcvan frankért vette meg az egy évvel korábban született, A horgász című festményét.

Rosa Bonheur neve nemcsak nálunk, hanem hazájában, Franciaországban is jószerével ismeretlen. Pedig a XIX. század egyik leghíresebb festője volt, aki tizennégy éves korától festményeiből élt, s akinek képeiért Franciaországban, Angliában és az Egyesült Államokban is mesés árakat fizettek.

A református lelkész fia, Vincent van Gogh apja példáját akarja követni, ám a teológiai vizsgán megbukik, így 1880-ban a művészi pálya felé fordul. Már festői karrierje elején előszeretettel festette meg a mezei munkát végzőket. „Számomra nem Manet, hanem Millet az igazán modern festő” (Vincent van Gogh)

A XIX. század végétől az első világháborúig tartó, Belle Époque-nak, boldognak nevezett időszakban a „Párizs királynőjeként” tisztelt Misia Sert, az irodalmi és művészeti élet körülrajongott alakja tévedhetetlen érzékkel fedezte fel a tehetségeket, akiknek útját azután tanácsaival és anyagilag is egyengette. A kor legnagyobb költőit, íróit mondhatta barátainak.

A címben felvetett kérdés abszurdnak tűnik, hiszen a holland művész valamennyi életrajza szerint öncsonkítást követett el. A történet kezdete: 1888 őszén van Gogh meghívta magához Arles-ba Paul Gauguint, akivel két évvel azelőtt ismerkedett meg Párizsban.

1882 januárjában La Haye egyik utcájában Van Gogh találkozik a magát Siennek nevező Clasina Maria Hoornikkkal, aki ötéves kislányát sétáltatja. Sien nincstelen, várandós, alkoholista, erős dohányos és a testét árulja. A festő részvétből magához veszi gyermekével együtt, és több mint tizennyolc hónapig vadházasságban élnek.

Máig meg nem oldott rejtély – a sorozatgyilkos Hasfelmetsző Jackről a krimiíró Patricia Cornwell nem kevesebbet állít, mint hogy valójában az angol posztimpresszionista festő, Walter Sickert volt

Számos festő modellje, Maurice Utrillo édesanyja, Suzanne Valadon maga is jó nevű festő volt, akinek képeit Párizstól New Yorkig rangos múzeumok őrzik. A rendkívül szép Suzanne-nak regénybe illő, kalandos, ám nehéz sors jutott.

Auguste Renoir modellje, gyermekeinek nevelőnője, Gabrielle Renard 1878. augusztus 1-jén született az Aube megyei Essoyes egyik XV. században épült házában. Az épületet már lerombolták, helyén újat építettek, de falán Renoir első gyermekét ábrázoló festménye látható a dadus Gabrielle-lel.

Nemcsak a magyarok, de a franciák számára sem tűnik ismerősnek Berthe Morisot neve, jóllehet négyszázhuszonhárom festmény, százkilencvenegy pasztellkép, rézmetszetek és szobrok, valamint több mint kétszáz rajz alkotója. A kezdeti mellőzés legfőbb oka, hogy csaknem valamennyi műve magántulajdonban volt, így a nagyközönség nem láthatta festményeit, s ezért főleg Manet modelljeként emlegették.

Lovas képek festése után Edgar Degas érdeklődése egyre inkább a színház, a zene, a tánc és a balett világa felé fordult. A lovakon kívül legjobban a táncosok érdekelték. No nem az éjszakai mulatók dívái, akik Toulouse-Lautrec vásznain szerepelnek, hanem az Operaház balett-táncosai.

„Akkor iszom majd vizet, amikor a tehenek szőlőt legelnek” – jelentette ki Henri de Toulouse-Lautrec (1864–1901), Franciaország egyik legrégibb nemesi családjának sarja.