1908 szeptember 25-én a hatvannyolc éves Monet bejelentette műkereskedőjének, Paul Durand-Ruelnek, hogy hamarosan Velencébe utazik. Második felesége, Alice örömmel csatlakozott hozzá. Az utazásra a festő egyik barátja, az angol Mary Young Hunter meghívása révén került sor, akinek lakosztálya volt a Palazzo Barbaróban. Giverny elhagyásakor az impresszionista mester nem tudta még, hogy fog-e festeni.

Elegendő egy pillantást vetni Armand Guillaumin önarcképére, hogy lássuk, jelentős festőről van szó, annak ellenére, hogy nem tudott kilépni nagy kortársai, Monet, Renoir, Morisot, Pissarro, Manet, Gauguin, van Gogh és Cezanne árnyékából.

Kis, újító művészcsoport hozta létre 1884. július 29-én, Odilon Redon, szimbolista festő kezdeményezésére a Függetlenek Szalonját. Köztük volt Paul Cezanne, Paul Gauguin, Henri de Toulouse-Lautrec, Camille Pissarro, Georges Seurat és Paul Signac. 

A művészettörténet Adolphe-Félix Calst tartja az impresszionizmus „igazi” előfutárának, jóllehet nem ő volt az egyetlen, sőt, nála jobban ismerteket említhetünk, mint Eugène Boudin, Johan-Barthold Jongkind, Édouard Manet vagy Jean-Baptiste-Camille Corot.

Az 1875. március 24-én tartott sikertelen árverésnek köszönhetően ismerte meg Renoir Georges Charpentier-t, a neves könyvkiadót, aki száznyolcvan frankért vette meg az egy évvel korábban született, A horgász című festményét.

Rosa Bonheur neve nemcsak nálunk, hanem hazájában, Franciaországban is jószerével ismeretlen. Pedig a XIX. század egyik leghíresebb festője volt, aki tizennégy éves korától festményeiből élt, s akinek képeiért Franciaországban, Angliában és az Egyesült Államokban is mesés árakat fizettek.

A református lelkész fia, Vincent van Gogh apja példáját akarja követni, ám a teológiai vizsgán megbukik, így 1880-ban a művészi pálya felé fordul. Már festői karrierje elején előszeretettel festette meg a mezei munkát végzőket. „Számomra nem Manet, hanem Millet az igazán modern festő” (Vincent van Gogh)

A XIX. század végétől az első világháborúig tartó, Belle Époque-nak, boldognak nevezett időszakban a „Párizs királynőjeként” tisztelt Misia Sert, az irodalmi és művészeti élet körülrajongott alakja tévedhetetlen érzékkel fedezte fel a tehetségeket, akiknek útját azután tanácsaival és anyagilag is egyengette. A kor legnagyobb költőit, íróit mondhatta barátainak.

A címben felvetett kérdés abszurdnak tűnik, hiszen a holland művész valamennyi életrajza szerint öncsonkítást követett el. A történet kezdete: 1888 őszén van Gogh meghívta magához Arles-ba Paul Gauguint, akivel két évvel azelőtt ismerkedett meg Párizsban.

1882 januárjában La Haye egyik utcájában Van Gogh találkozik a magát Siennek nevező Clasina Maria Hoornikkkal, aki ötéves kislányát sétáltatja. Sien nincstelen, várandós, alkoholista, erős dohányos és a testét árulja. A festő részvétből magához veszi gyermekével együtt, és több mint tizennyolc hónapig vadházasságban élnek.

Máig meg nem oldott rejtély – a sorozatgyilkos Hasfelmetsző Jackről a krimiíró Patricia Cornwell nem kevesebbet állít, mint hogy valójában az angol posztimpresszionista festő, Walter Sickert volt

Számos festő modellje, Maurice Utrillo édesanyja, Suzanne Valadon maga is jó nevű festő volt, akinek képeit Párizstól New Yorkig rangos múzeumok őrzik. A rendkívül szép Suzanne-nak regénybe illő, kalandos, ám nehéz sors jutott.