Az idei év eddigi legkülönlegesebb eseménye a legendás festő házaspár életművének második felére, a rendszerváltás követő évekre összpontosító nagyszabású kiállítás, amit a megnyitón megjelenő tömeg is jelzett. Bizonyára lesz oly emlékezetes, hogy még zárása után is sokat emlegessük.

Szüts Miklós és Vojnich Erzsébet kiállítása Godot Intézet 2025 Fotók: Horváth László 
 
 
A Godot Intézetet rendszeresen felkeresők már megszokhatták azt a nívót, amelyet kiállításaikkal nyújtanak. A Szüts–Vojnich minden korosztály számára élményt nyújt. Olyan, mint amikor legkedvesebb zenekarunk koncertjén az első sorban énekeljük legnagyobb slágereiket. Vagy egy számunkra kedves író, költő felolvasóestjén hallgatjuk előadásukat. A hasonlatok nem véletlenek. Szüts Miklósnak és Vojnich Erzsébetnek, a hazai kortárs festészet kiemelkedő alakjainak kiállítását Parti Nagy Lajos költő, író nyitotta meg Presser Gábor előadóművész-zeneszerző közreműködésével.
 
 
 
A Szüts–Vojnich páros nem véletlenül írta be magát a hazai kortárs képzőművészet nagyjai közé.  Egyedi festészeti stílusuknak, sajátos látásmódjuknak köszönhetően foglalják el megérdemelt helyüket mindketten.
 
 

Az absztrakció és a lírai expresszionizmus mezsgyéjén mozog a Képzőművészeti Főiskola festő, illetve sokszorosító grafika szakán végzett Szüts Miklós művészete. Táj- és utcaképei, belső tereket mutató kompozíciói többségükben üresek, elhagyatottak, embereknek, tárgyaknak csak nagyritkán van nyoma. Visszafogott színvilágú, bensőséges atmoszférájú vásznaira csend és melankólia telepedett, mágikus hatásuk alól nehezen tudjuk kivonni magunkat. Hogy mitől gyakorolnak ránk ilyen hatást? Szüts rendkívüli érzékenységgel, finom tónusokkal képes láttatni azt a csendet, ami olykor elkel a szemlélődéshez, elmélyüléshez.

 

A Gerzson Pálnál tanult Vojnich Erzsébet festészetében a terek és az épített környezet jut szerephez. Melankolikus és misztikus hangulatú, fény-árnyék kontrasztjára épülő műveiben magány, időtlenség van jelen. Titokzatos terei kietlenségük ellenére is hívogatók, és éppen titokzatosságuk miatt vonzzák a tekintetet, késztetnek többféle értelmezésre. Laza, mégis tudatos ecsetvonásokkal megfestett munkái egyszerre realisztikusak és expresszívek.

 

Monumentális méretű olaj-vászon képek, akvarellek szerepelnek a Cserhalmi Luca/Kozák Gábor kurátorok által megvalósított kiállításon.  A tárlat ismertetője szerint: „A metafizikus festészeti hagyományra építő műalkotások csendes, sejtelmes világba invitálják a látogatót. Utcák, épületbelsők, homályba vesző utak labirintusába keveredünk, ahol a hiány, az üresség transzcendentális élménye még inkább átélhetővé válik.”

 

A válogatott, kilencvenes évektől kezdődően készült kompozíciókon emberekre utaló, ám jelenlétüket nélkülöző utcaképeket, dimbes-dombos, hegyes tájképeket, „gyéren” berendezett enteriőrőket láthatunk. „E művek lényege nem az ábrázolt helyszínek realitásában keresendő: a végsőkig lecsupaszított terek épp csak annyit őriznek meg a hétköznapi világ kellékeiből, amire jelzés értékűen szükségünk van ahhoz, hogy a hely ábrázolása visszaadhassa vagy létrehozhassa annak különleges légkörét” – olvashatjuk az egyik címkén.

 

Szüts és Vojnich alkotásai párálló, homályos közegbe burkolóznak, a rejtélyes miliőből pedig élesen válnak ki ajtók, ablakok, falak, úttestek, lámpák. Hogy merre járunk? Nem tudjuk, de nem is lényeges. Annál fontosabb, hogy a festő házaspár letisztult képei olyan világról árulkodnak, ahol a hiány érzete uralkodik, a megélt ürességé, amelynek metaforikus ábrázolása révén kitörölhetetlenül ott van a kezük nyoma. Hiszen mi magunk alakítjuk világunkat, de mi lesz, ha majd hátrahagyjuk. Marad az üresség.

 

Szüts Miklós és Vojnich Erzsébet kiállítása április 13-ig látogatható a Godot Intézetben (1036 Budapest, Fényes Adolf utca 21.).