Sokakkal ellentétben, nem Rubens túladagolt formái taszítanak. Ha Michelangelo képes volt izmos férfitestekbe zárni a legszebb szibillákat, miért utasítanám el magamtól Rubens „nem eukleidészi” asszonyait? A probléma számomra ott kezdődik, amikor ezen túlérett szerelmespárok a Szerelem kertjében andalognak, buján burjánzó flórafaunában, és olyan túlcsordult szökőkutak és vízköpőmellű Vénusz-szobrok mentén, melyek pontosan félúton fekszenek a Milói Vénusz és a Willendorfi Vénusz nőies bájai között, miközben lehetetlen elhessegetnem, hogy az egész Szerelem kertje-jelenet olyan, mintha a legmohóbb Mohó Sapienset, a hájas Herman Göringet és kedves feleségét meg náci sleppjüket látnám vidéki kúriájukban piknikezni, mértéktelenül összeharácsolt műkincsek közt.
